Nincs emberem, mondja a béna. Aztán határozott parancsot kap, és képes megtenni, feláll, sőt az ágyát is viszi. Tanulság?
Csináld, Csináld, Csináld!
A tettek csodája, hogy ellenállhatatlanok. Abszolút bizonyíték a tett, szavaknál messze erősebb, olyannyira, hogy még a saját hazájában is szerezhet általa az ember becsületet. Érdekes ez. És lassú.
Éljen a Felelőtlenség!
Elégedetlen vagy? Sokan. Miért NEM változtatsz mégsem, miért nem csinálsz forradalmat? Párkapcsolat, munka, közélet, a terület mindegy, MI tart vissza? Nos?
Magasztalsz-e?
Alázod-e magad. Volt már kérdés, most tehát a párja: magasztalsz-e? Komolyan kérdezem. Megadod-e az elismerést másoknak? Nem a túljátszottat. Túljátszottat könnyű, de
Isten országa.
Messze járok. Ez az élményem. Hogy messze, sőt nagyon messze vagyok Isten országától, ugyanis nagyon nem elég egyre többet érteni, hanem csinálni KELL. Mármint nem kell, nyilván, de az van közel, aki teszi, aki tehát Ügyet szolgál, ami konkrét háborús övezet, élet a vásáron, penge él, és helyes válasz ezzel szemben csak azt mutatja, ahogy gondolom, ami leginkább talán csak azt jelenti, hogy sok időm volt gondolkodni, sőt most is itt ülök, ezzel a fura emberrel, ahelyett, hogy a Dolgomat tenném. Fontos ezt. Hogy a nem jársz messze is rajta kívül van, bármilyen megnyugtatóan is hangzik. Biztató, igen, de még kevés. Benne lenni pedig csakis cselekvő módon lehet. Tenni. Félelmekkel szembe. Bátran. Az önfelvállalás, tehát az igazság útján Lépni. NEM gondolkodva. Csakis így lehet. A Harcnak mind meg kell adjuk magunkat, végül, muszáj lesz, és aki Harcol onnan ismerszik, hogy többé alig beszélget róla.
–
Abban az időben egy írástudó megkérdezte Jézustól: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó erre azt válaszolta: „Valóban, jól mondtad, Mester, hogy ő az Egyetlen, és hogy rajta kívül nincs más. És azt is, hogy őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, embertársunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy véres áldozatnál.” Jézus az okos felelet hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze Isten országától.” Ezután már több kérdést nem mertek neki föltenni.
Mk 12,28b-34
Beszélsz-e?
Nos? Egyszerűnek tűnik a kérdés, de tudom, hogy tudod, hogy nem az. Mert más a hang és a Hang. Érzet szinten más, és biztos vagyok benne, hogy ismered. Hmm?
VAN út.
Rendszeresen adok elő a sűrű sötét erdőről, amibe a férfi és a nő, királylány és királyfi bonyolódik az „élet útjának felén”, hogy ott mik és miért történnek, valamint a kivezető út titkairól, és újra és újra élményem, hogy embereket erősen megérint, amiket mondok, mi belőlük érthető, mögöttük érezhető, hogy közelebb lépnének utána, kérdeznek, hogy lehet-e, hogy hogyan, hogy van-e bármi is tovább.
Örömmel jelentem, hogy IGEN.
Ünnepelni várlak április ELSEJén!
Azt ünnepelni, hogy VAN tovább.
Elmondom és bemutatjuk. Tovább
Podcast: Embed
A sötétség csak a fény hiánya.
Nem tudok megbocsátani. Erre jöttem rá. Nem megy. Él bennem a sérelem, bánt, és lehetetlen úrrá legyek rajta. Az akaratom által lehetetlen. Nem tudok így dönteni. Hanem viszont tudok együttérezni, ami automatikusan írja a sérelmeimet és nehezteléseimet felül.
Idegeneknek. MONDD!
Sokaknál látom ezt, hogy ismerősnek kezdi mondani, mikor nagy nehezen először sikerül, és a közvetlen környezet csodálkozó vagy elutasító válasza aztán komolyan letöri, jelentősen visszatartja. Lehet másképp. Ismeretlennek mondd! Tovább