Évről évre meghal. Tetszik vagy sem. Bárhol is tartok, meghal. Évről évre. Bármit is teszek, bárhogy is haladom magam az év folyamán meg, tavasszal meghal. Újra és újra. Soká volt rutin és külsőség, egy ideje belső élmény. Ez. Nagypéntek. A halál. Évről évre. Hogy bennem, belőlem hal egy rész évről évre meg, hogy meg kell haljon, mert meg KELL az árat fizessem. Tovább
A férfi lábakat mos. Csapattagok és tanítványok lábát, volt már erről szó, hogy ütőképes közösség, tehát megvalósuló küldetés, tehát nagy betűs Siker csakis ebből lesz. Most tehát a másik oldalról, ugyanis a tanítvány sem passzív mindeközben. Tovább
Minek Jézusnak a szamár? Gondolkodtál már ezen? Számomra nagyon érdekes, hogy miért, maga vagy a környezete miatt kellett. Maga miatt aligha. Legalábbis tudomásunk nincsen róla, hogy bármi baja lett volna, és a távolság sem indokolja, hiszen a tanítványok nyugodtan besétáltak. Akkor? Nyilván az emberek. Praktikus szempont, hogy az állat hátán jobban látszik, sőt így tudható egyáltalán, hogy az érkező, hasonöltözetű és termetű emberek közül melyik Jézus. Eddig elég kézenfekvő. Az már sokkal kevésbé, hogy közrejátszott-e a döntésben, hogy királyként vonuljon be, hogy elősegítse azt, hogy az emberek annak lássák. Mindennapos dilemma. Az ember folyamatosan formálja a környezete véleményét azzal ahogy megjelenik. Sőt. Tág határok között, és az utóbbi időben azt tapasztalom, hogy bár egyrészt az alázat és a szerénység nagyon-nagyon fontos, de másrészt a funkcióm szerinti Hasznosuláshoz igenis vannak helyzetek, mikor a külsőségek alakításával is lehet, tehát dolgom hatni. Az érzésem, hogy ezt Jézus is tudta, hogy abszolút tudatos volt ebben, ilyen szempontból is. Hát Te?
[A másik érdekes kérdés, hogy miért csikó. Arról majd jövőre. :-)]
–
Abban az időben, amikor Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél Jézus előreküldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem ült. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki szólna, hogy mit tesztek, mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége. Erre mindjárt elengedi.” El is mentek, és az útelágazásnál egy kapuhoz kötve megtalálták a szamárcsikót. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” Azt válaszolták, amit az Úr mondott nekik, és erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették. Ráterítették a köntöseiket, ő pedig felült rá. Sokan az útra teregették köntösüket, mások meg a lombos faágakat, amelyeket a réten vágtak. Akik előtte jártak, és akik kísérték, így kiáltoztak: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!”
Mk 11,1-10
Internetes tráskeresésről, csajok és nők közti különbségről, a sűrű sötét erdőről, a férfi-nő kapcsolódás általam megfigyelt korszakairól, női karrierről, a Lelkesedés követésének fontosságáról, nemgondolkodásról, a közös ügyről, a bukásaimról és az első lépésről beszélgettem tegnap a Rádió Bézs rádióban, Nagy Ibolya és Richter Szilvia vendégeként, hanganyag alább, konklúzió röviden:
„A férfinak nem szabad nőt keresni – a nőnek pedig nem szabad gondolkodni.”
Podcast: Embed
Hupsz. Kemény. A férfinek nem szex kell írás másik fele ez most, mert arra jutottam, hogy a nő boldog pontosan akkor NEM lehet, ha a férfi belé szerelmes. Megmagyarázom.
Nagyon éles a szemem, és évek óta nézek vele a Napba – engedem a Napot a szemem kapuján keresztül magamba. Írtam is erről, hogy mennyire jó, tisztít és tölt, fontos része a reggeli rítusomnak, hogy ajánlom. Aztán túlzásba estem,
Határozott. Töprengett. Parancsot kapott. Követte. Ismerős? Nekem igen. Gyakran határozok, ami után általában töprengek, miközben általában vágyódom parancs után. Konkrétan. Hogy annyira JÓ lenne ilyen határozott parancsot kapni. Másrészt olykor érkezik. Ellenállhatatlan erővel, és akkor követem is. Lelkesen. Minél erősebb, annál lelkesebben. Hmm. Azt vettem észre, hogy az állapotom erősen összefügg a parancs érkezésével. Ritkán jön, ha zaklatott vagyok. Akkor nem. Mikor viszont nyugodt, akkor általában igen. Izgalmas ez. Hogy tulajdonképpen az az élményem, hogy ÁLLANDÓAN van parancs, csak én nem vagyok mindig olyan állapotban, hogy azt fogni és fogadni tudjam, mert mikor Akarok és erőszakolok és türelmetlenkedem, olyankor nem. Sőt. Olyankor nem hogy az instrukciót nem veszem, de még az Utat is elvétem. Ezért legfontosabb egy ideje a jól-létem. Mindenek előtt. Mert különben minden borul, míg aztán a katasztrófa alján feladom, hogy érteni és irenyiteni próbáljak, és akkor újra azonnal érzem az instrukciót. Szép játék. Megtenni mindent, de anélkül, hogy Akarásba, tehát öntörvényűségbe zuhannék, mert akkor a kapcsolat sérül. Ugyanúgy, mint amikor bár hallom, de nem kiövetem. Akkor azert maradok ki és le. Kemény. Konkrétan penge éle. A kovetes. Az út. Minden téren.
–
Dávid utódai közül Jákobtól született József, aki jegyese volt Máriának, Jézus Krisztus szülőanyjának. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni. Ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fiad születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől!” Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.
Mt 1,16.18-21.24a
Szó szerint értelmeztem ezt a részt, gyermek koromban. Aztán pogányságom évei alatt nem törődtem vele, félreértésnek bélyegeztem magamban, elferdítették az évszázadok mottóval, és legújabban… újra szó szerint értem. Két értelemben is. Egyrészt, hogy az idő nem korlátlan. El fog telni a bolygó, a világ ezen része felett, és akkor megítéltetünk. Másrészt pedig, hogy ezzel egyidőben egy új életre, pontosabban új létformára is ébred majd, aki a próbát kiállta. Élmény és érzet ez, racionális magyarázat nélkül. Amint az is, hogy ez nagyon, nagyon, felfoghatatlanul és beláthatatlanul messze. Van. És bár mostanában sokat mondom, hogy ezeket a dolgokat nem kell érteni, de ez az érzet nagyon, nagyon jelentőségteljes mégis, mert egészen új perspektívába helyezte az életemet, a mindennapokat. Ugynis lenyűgöző erővel kényszerít alázatra az idő fenomenális léptékében látni ezt a kis életet, abból egy évet, pláne csak egy napot, egyrészt, és másrészt csodálatosan eljelentékteleníti a kortársak ítéleteit. Soká tartott ez vissza, hogy mások mit gondolnak majd, de egy ideje alig. És talán ezzel függ össze. Hogy nagyon, nagyon aprónak és kezdetlegesnek érzem magam, aki helyes, ha minden nap megtesz minél többet, hogy aszerint éljen, amit ért, és átadja azt amit már tud, miközben pontosan érzi, érzem, hogy mennyire kezdetleges, igen, univerzális értelemben újszülött vagyok. Érdekes ez. Pár éve még öreg léleknek éreztem magam, és bár emberi értelemben ez még ma is igaz, de az emberségem kezdetlegessége ütött azóta hatalmas erővel meg. Hmm. Alázat az Út. Párok vagyunk. Apró óriások.
–
Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak: „Az én Atyám szüntelenül munkálkodik, ugyanúgy munkálkodom én is.” E szavak hallatára a zsidók még inkább az életére törtek, mert nemcsak a szombati nyugalmat szegte meg, hanem Istent Atyjának mondta, és így egyenlővé tette magát Istennel. Jézus azonban tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet önmagától. Csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit ugyanis az Atya cselekszik, azt cselekszi a Fiú is. Az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit cselekszik. Sőt még nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy csodálkozzatok rajta. Amint ugyanis az Atya halottakat támaszt föl és kelt életre, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem ítél meg senkit sem, hanem az ítéletet egészen a Fiúra bízta, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tiszteli. Aki a Fiút nem tiszteli, az nem tiszteli az Atyát sem, aki a Fiút küldte. Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert már átment a halálból az életre. Bizony, bizony, mondom nektek: eljön az óra – sőt már itt is van –, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát. Meghallják, és életre támadnak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. A Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok ezen! Eljön az óra, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és előjönnek sírjukból. Akik jót cselekedtek, feltámadnak az életre; akik rosszat tettek, feltámadnak a kárhozatra. Én önmagamtól semmit sem tehetek. Amint (Atyámtól) hallom, úgy ítélek; és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.”
Jn 5,17-30
A nőt szeretni kell. Gyöngyöző mosolyig ölelve puszilgatni minden áldott reggel. EZ a férfi dolga. Mármint kötelessége. Mármint csak akkor működik az együttesség, ha így ébredünk, ami azonban csakis akkor van így, mert akkor magától értetődő, ha a férfi