Menu Close

Én Vagyok

Mit Tennél, ha nem félnél?

VAN út.

Rendszeresen adok elő a sűrű sötét erdőről, amibe a férfi és a nő, királylány és királyfi bonyolódik az „élet útjának felén”, hogy ott mik és miért történnek, valamint a kivezető út titkairól, és újra és újra élményem, hogy embereket erősen megérint, amiket mondok, mi belőlük érthető, mögöttük érezhető, hogy közelebb lépnének utána, kérdeznek, hogy lehet-e, hogy hogyan, hogy van-e bármi is tovább.

Örömmel jelentem, hogy IGEN.

Ünnepelni várlak április ELSEJén!

Azt ünnepelni, hogy VAN tovább.
Elmondom és bemutatjuk. Tovább

A sötétség csak a fény hiánya.

Nem tudok megbocsátani. Erre jöttem rá. Nem megy. Él bennem a sérelem, bánt, és lehetetlen úrrá legyek rajta. Az akaratom által lehetetlen. Nem tudok így dönteni. Hanem viszont tudok együttérezni, ami automatikusan írja a sérelmeimet és nehezteléseimet felül.

Idegeneknek. MONDD!

Sokaknál látom ezt, hogy ismerősnek kezdi mondani, mikor nagy nehezen először sikerül, és a közvetlen környezet csodálkozó vagy elutasító válasza aztán komolyan letöri, jelentősen visszatartja. Lehet másképp. Ismeretlennek mondd!  Tovább

A kőtáblákat össze kell törni.

Személyes benyomásom, hogy a tíz parancsolatból egy lett. Szeressétek egymást! És téves megközelítés ezt az egyet a tízzel együtt értelmezni próbálni. Helytelen. A tíz volt, de már nincs – egy speciális élethelyzet speciális körülményeire való válaszként születtek, soká voltak érvényben, de téves, a továbblépést akadályozó hozzájuk szigorúan ragaszkodni próbálni, mivel Egy Lett.

Ostort a kézbe!

Árusok és pénzváltók. Igen. Saját tapasztalat, hogy a lelkemben, testem templomában ők ügyeskednek, napi szinten, mint ahogy az is, hogy nagyon, nagyon, nagyon nehéz az ostort kézbe venni. Nekem az. Leginkább

Vessz el!

Tékozló fiúk vagyunk. Szükségszerűen. Mind. A kérdés csak az, hogy ki mikor látja be. Hmm. Emlékszem, mennyire nem értettem ezt a példázatot, tékozló ifjú koromban, csak mentem a fejem, pontosabban a kényszereim után, és néztem magam körül szét, hogy szegények, ezekre biztos vontakozik, de rám aztán nem. Vicces ez.

A Pokol értünk Van.

Szenvedni kell. Ezt tanultam. Hogy minden józan belátás és racionális megértés kevés, végül, hanem csakis a saját szenvedés által megtörve változunk. Ami által az életünk is. Nincsen más út, mint a szenvedés, és nincsen más megváltás, mint az elég szenvedés.

Élet vagy Halál

Az életembe kerül. Ez az élményem. Hogy Akarok valamit, mármint Dolgomnak, Kötelességemnek, Küldetésemnek érzem, Tenni, Vállalni, ITT és MOST, mert legmélyen bent Tudom, EZ a következő lépés, abszolút bizonyosságom van benne, és másrészt abban is, hogy az életembe kerül. Ismered? Meg fogod…

Newer Posts
Older Posts