A Férfi elfogad, ad, gondoskodik, testi, lelki, szellemi síkon egyaránt, körbeveszi a Nőt mindazzal, ami egy Királynő jussa, járandósága, méltó életkörülményei, minden téren, tehát árasztja felé a törődést, figyelmességet, biztonságot, nyaralást, vacsorameghívást, pénzt, sőt, gyönyörködik benne, folyamatosan, és csodálatát szavakkal is kifejezi, istennőként kezelni, hogy Istennő lehessen. EZ a Férfi dolga. Mindaz, ami arany, ami árad, mint egy valóságos Nap, fény és meleg, nem véletlen az analógia. Tükre ennek a Nő, a Hold tehát, ami bár, igen, hullámzik, természete, de másrészt ősi, az Anyag bölcsességét stabilan hordozza, erős és erősít, az által, hogy tükröz, rendelkezésre áll, támaszt, Hisz. Ez Van. Sőt. Ki is lehet érdemelni, három próba „csak” az ára.
Választani. Szeretni. Beengedni.
Az elsőről sok szó esett, a Férfi kell kezdeményezzen, egóját, tehát az életét kell kockáztassa, hogy a Nőt kiérdemelje, és hogy a Nő NEM választ, ha mégis akkor az még csak tánciskola, szeretői viszonynál aligha lehet több végül. A harmadikról szintén, hogy be KELL engedjem a Nőt, a lelkem legsötétebb zugaiba is, a legrejtettebb titkaimat is merni megosztani vele, valódi nyitottsággal, különben nem tud segíteni. A második, a középső, a Szeretet nélkül azonban mit sem ér az egész. A Nő ugyanis biztonságban kell érezze magát, hogy a Bizalom, a nemgondolkodás, az engedem, hogy a Férfi vezessen, tehát a követés és támogatás, az ellazulás, a Bölcsesség, a valódi Erő, a Nő-s-Ég állapotába eljuthasson, amihez neki Szeretet, tehát gondoskodás kell.
A Nő azzal arányban tud erősíteni, amennyire én Szeretek.
És persze, hogy nem a Nőt szeretem, nem az feladat, még csak nem is önmagam szeretete, ahogy sokan gondolják, hogy ha magamat szeretem, akkor tudok másokat is, tévedés, nem így működik, hanem Szeretni kell, tehát mindent, a teremtett világ minden láható és láthatatlan részét, ahogy Van, ezt Szeretni, tehát elfogadni, tehát ennek magam megadni, amennyire erre kész vagyok, ahol ebben tartok az fejeződik minden másban is ki. Isten a Szeretet. Így értendő. Amennyire ezzel, tehát Istennel, tehát a világgal összhangban, tehát a Rend szerint, Helyem és a Funkcióm, tehát a lelkesedésem jeölte Ügy, és örömöm jelölte Tehetség elfogadásban vagyok azzal arányban tudom a világot, tehát magamat, tehát másokat, tehát a Nőt is Szeretni.
A Szeretet Állapot.
Mint a Bizalom. Ugyanaz, végül, és ezért vagyunk itt, ezt gyakorloljuk, párkapcsolati állapotunk éppúgy ezt tükrözi, mint az anyagi helyzetünk, hogy a Rend részei mennyire vagyunk. Magam körül minden ezen múlik, az egész élet, mert minden ezt tükrözi, hogy Szeretetben hol tartok, ami, másrészt, gyakorolható. Az ember azzá lesz, amit Ad. Erről is volt szó. Gyakorolva az elfogadást, funkcóm szerinti helyen lábakat mosva, Csinálás által tapasztalva növekszem a Szeretetben, így vagyok egyre alkalmasabb párkapcsolatra is, egyre érdemesebb a Királynő kezére, így jutok oda el, hogy egy nap már eléggé Szeretek ahhoz, hogy a folyamatosan változó párokkal zajló tánciskolából továbblépve immár halálig tartó Táncot kezdjek, a Világszéppel.
Öröm, ha megosztod!
