A tettek csodája, hogy ellenállhatatlanok. Abszolút bizonyíték a tett, szavaknál messze erősebb, olyannyira, hogy még a saját hazájában is szerezhet általa az ember becsületet. Érdekes ez. És lassú. Engem az elmúlt évtized nagy részében hülyének nézett a közvetlen környezetem messze túlnyomó része. Konkrétan. Valami, amiből majd kigyógyulok, amikor is ők majd végre visszakapják, aki én valóban vagyok. Ez volt a helyzet. Sőt. Cikivé lettem többek számára, akivel titokban jó, ha szabad egyáltalán találkozni, aki a rendes társaságba, normális emberek közé nem illik, és abszolút nem értették, hogy miért működik velem bárki is együtt, miért kérnek emberek, vadidegenek tanácsot, miért jönnek rendezvényekre el, és hogyan történhet, hogy újabban még mintha fizetnének is ezért. Aztán valami megváltozott. A tényeknek tulajdonítom ezt, hogy tagadhatatlanul sokan rezonálnak arra, amit képviselek, NLC interjú nagy port vert, sokan felfigyeltek rá, hogy ki merek ezzel állni megbecsülést keltett, a kőzápor együttérzést, és másrészt a rendszeres munka, a napi írások, előadások országszerte, hogy a könyv elkészült és a tréningek megtelnek, mindezt legyintéssel elintézni már nem lehet. Ezt tapasztalom. Hogy a legmerevebb emberek is érdeklődni kezdenek, minimum az olvasók és résztvevők száma, vagy a havi bevételek iránt, majd kétértelmű fejcsóválások közepette állapítják meg, hogy valami van, hisz működni látszik. Nem kell, hogy tetszen, sem, hogy értse, de nem mondhat mást. MERT működik. Ellenállhatatlan, meghaladhatatlan érv, ha valamit működni látunk, a tények a szkepszist szükségszerűen cáfolják meg, egyszerűen nem marad terük. Hogy miért mondom mindezt? Neked. Hogy NE foglalkozz a kétkedőkkel, pesszimistákkal, ellendrukkerekkel, Téged nem értőkkel, hanem csak LÉPJ az Utadon tovább, afelé ami Lelkesít, cselekedj, cselekedj, cselekedj, nincsen jobb irány! Majd megtérnek. Mikor működni látják. Ami azonban évek. Esetemben hét, kívánom, hogy Neked kevesebb legyen, kívánom és segítünk is ebben szívesen.
–
Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt.
Jn 4,43-54
Öröm, ha megosztod!
