Soká volt számomra furcsa, sőt nevetséges a munka ünnepe, azonban egy ideje az egyik legnagyobb. Ünnep. Ez. Hogy Van Dolgom, és tehetem, hogy ezáltal résztvehetek az össznépi játékban, közösséghez tartozom tehát, pontosan a tevékenységem, a munkám által, mert az igazi közösségem az, azok, akikkel az Ügy közös, akikkel együtt dolgozunk. Nem volt mindig így. Sőt. Korábban magamnak és magamért dolgoztam, aminek az eredménye kifejezetten magány és elszigeteltség lett. Nomeg pénz. Amiből társaságot, közösséget, valódi emberi kapcsolódást nem sikerült vegyek. Aztán tönkrementem, és évekre eltűntem saját lelkem mélységeiben, az instant megvilágosodás receptjét kutatva, majd mivel nem lett meg, viszont az idő egyre múlt, és már nagyon értéktelennek éreztem magam, így belevágtam abba, ami Lelkesített épp, és így, a lelkesedés iránytűje mellett kitartva, sok-sok válság és változás és bukdácsolás által csiszolódott, hogy mi is a Dolgom, csiszolódik azóta is. Sőt. Az is így derült ki, hogy pontosan ugyanolyan fontos a mód is ahogy csinálom. Jót és Jól. Gigantikusan nehéz. Nekem. Résztvenni, erőt feszíteni, nap nap után, de anélkül, hogy ebből erőltetés lenne. Tudni az Irányt, de nem Akarni a Célt, NEM elvárni az eredményt. Férfinak Ügy, Nőnek Férfi. Elvégezni a magamét és nem stresszelni azon, hogy ez elég-e, jó-e, hogy mit tehettem volna másképp, hogy hogyan lett volna a tegnap mégjobb. Mindegy. Elmúlt. Hanem ma új nap, és ma is a legjobbat, ami tőlem feszülés nélkül telik, elég ennyit megtegyek. Lenyűgöző ez, hogy valóban elég vagyok, amikor átmenetileg nem aggódom ezen. Ha igen, akkor nem. Nagyon szép ez. Hogy a Munka érmének csak egyik oldala a Lelkesedés, és van másik is: a Játékosság, ami ugyanolyan fontos. Játékosság, más néven: türelem. Hoppá, ugyanaz. És csakis az juthat sikerre, tehát foglalhatja a világban a Helyét valóban el, aki mindkettőnek mestere. A Lelkesedést bátran követni a Helyes Irány, és az erőmet Játékosan használni, igazi önmagam megengedni a Helyes Mód. Ezt látom. Eredménye pedig Egyensúly, Hatékonyság, Hasznosulás, más néven: Siker. Nekem csakis így megy, amikor megy épp, így valódi, így Munka, így Közösség. Kívánok Csodás Ünnepet mára! Szeretettel. Ha pedig nem érzed épp annak, akkor egy egyszerű kérdéspár: Ki/Mi Lelkesít – és hogyan tudod Játékosan támasztani?
