Az életembe kerül. Ez az élményem. Hogy Akarok valamit, mármint Dolgomnak, Kötelességemnek, Küldetésemnek érzem, Tenni, Vállalni, ITT és MOST, mert legmélyen bent Tudom, EZ a következő lépés, abszolút bizonyosságom van benne, és másrészt abban is, hogy az életembe kerül. Ismered? Meg fogod… Kívánom, hogy megismerd, mert a belehalás elkerülhetetlenségének élménye adja az erőt az arroganciához – nincsen rá más szó, kívülről így tűnik – ami a halált megvető bátorsághoz, tehát a teljes, tehát Boldog élethez kell. Minden más kevés. Szép ez nagyon. Az ember a Célját, Dolgát, Küldetését CSAKIS halált megvető bátorsággal érheti el, és aki ezt még nem érzi, ő nem is halad tehát, hanem felkészül, nála még tisztulnia kell a képnek. Hmm. Férfinak Projekt, Nőnek Férfi. Végül. Az Ügy onnan ismerszik, hogy többé semmi nem tarthat vissza. Érzek, igen, félelmet, de másrészt mély mély nyugalmat ad, hogy tudom, hogy szükségszerűen belehalok, tehát ennek a lehetősége, a mindennapos kis halálok ténye, amit a világ és a szűk környezetem ítéletei jelentenek nem érdekel többé. Lásson arrogánsnak. Ha akar. Ha ott tart. Vállalom, és azt is, hogy a világ egy nagy része számára ez által szükségszerűen meghalok. Mert ítél, elítél, és magában kivégez. Rendben van. Tudom, mert mélyen, legbelül bent pontosan érzem ezt is, hogy nem lehet másképp, tehát, igen, vállalom, sőt elébe megyek. Nem szerethet mindenki. Akit mindenki szeret az senki, és a Valaki ott kezdődik, hogy az első ember meg akar ölni. Hmm. NE törekedj rá, hogy mindenki szeressen! Önbecsapás. Halogatás. Hazugság. Ellenkezőleg. Annak Örülj, ha VAN, aki meg akar ölni, aki annyira nem ért, aki magában ezt sorozatosan megteszi, mert innen is ismerszik az ember, aki a Helyén áll. Férfinak Ügy, és nőnek is Ügy, de egy férfi részeként. A Hely. Ami férfinak és nőnek egyaránt, SZÜKSÉGSZERŰEN eredményez ellenségeket. Mert választottál, mert választottak. Mert Neked ez a Dolgod, a másik meg még nem tudja. A magáét. EZ az ok. Az ítélet oka. “Micsoda hülyeséget tanítasz, mennyire igénytelen, gyermeki, ostoba a cél, amit magadnak tűztél, mennyire nem fog senkinek kelleni.” Rendben van. Sőt. Szükséged van rájuk. MUSZÁJ legyen kivégző osztag, különben az áldozat nem valósulhat meg, akit senki nem Utál, azt keresztre sem feszíthetik. Pedig muszáj. Látnom, tapasztalnom KELL, hogy az életembe kerül, mert csakis így tudom a félelmet az elkerülhetetlenség tapasztalása által meghaladva magamat végre valóban megadni. A Dolgomnak. Férfinak Projekt, Nőnek Férfi, és csakis, aki ezzel békét talál tudja az Utat, a személyes megváltáshoz őt vezető áldozat vállalása által valóban megkezdeni. Örülj, és engedd meg nekik. Szeresd őket. Meg KELL halj, bele, a Dolgodba, a Vállalásodba, tehát a legjobban akkor jársz, ha elébe mész ennek: Jeruzsálembe fel. Ahol, igen, el fognak ítélni. De amíg ezt nem vállalod, míg csak titokban dédelgeted a Lelkesedésed és az Álmodat, addig nem fogsz haladni. Engedd. Add magad a kezükre. VÁLLALD, aki Vagy, és ENGEDD, hogy elítéljenek. Szabadság a jutalom. Szabadság és VÉGTELEN erő. Mert többé nem érdekelnek majd ők, az ítéletek, a halál, tehát innentől nyugodtan, bátran, megalkuvás nélkül tudsz az Utadon haladva Önmagad lenni. Ígérem. És valóban ennyi kell csak hozzá, hogy MERD végre vállalni magad. Mindenki és Bárki előtt. HAGYD, hogy elítéljenek, menj elébe. Muszáj. Meghalsz, kiszáradsz, elfonnyadsz, ha nem. Nos? Élet vagy Halál? Hmm. Önfelvállalás, megítéltetés és Élet vagy önóvás, elfogyás és Halál?

Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.” Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.” Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.” 

Mt 20,17-28

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!