Menu Close

Én Vagyok

Mit Tennél, ha nem félnél?

Parancsot fogadni JÓ.

Parancs. Vitánk van ezzel, nekem magamnak is, régebb óta már, hogy én parancsot fogadjak, kinek képzeli bárki is magát, kérjen szépen, és majd én szabadon döntök, hogy teljesítem-e. Aztán ez egy ideje nem működik. Tovább

Elhiszed-e, amit Szeretnél?

Kérhetsz. Igen. Meg is kapod, HA… Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Duplán kihívás tehát. Egyrészt a helyes út késél, napról napra, minden pillanatban, a Tovább

Ne annak adj, akinek Adni Akarsz.

„Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” – kérdezi Júdás, és mintha nem válaszolna neki. Pedig abszolút releváns kérdésnek tűnik, hogy a legnagyszerűbb tanítást mért tizenkét „jöttment” kapja. És mégsem válaszol. Egyrészt. Másrészt itt ülünk kétezer évvel később, és mégis elterjedt. Izgalmas ez. Két oldalról is. Egyrészt, hogy milyen elképesztő Ereje van az Igazságnak, még így is, 12 kisember által is elterjedt, hódított, még ha vallás formájában meg is kövült picit közben. Másrészt a „jöttmentek” hatékonysága. Tévelygő, vándor, bizonytalan. Tehát. Üres pohár, amit meg lehet tölteni, és Jézus így választott. Szomjazó embereket. Akiket aztán más szomjazó emberek találtak meg, és így tovább, velünk bezárólag. NAGY tanítás ez. Fontos. Ne annak adj, akinek adni Akarsz, ellenkezőleg, azt vedd észre, aki Tőled Kapni vágyik, aki Rád, tehát arra, amit képviselsz legszomjasabb. Őt hívd meg, Neki Adj. Tehát NE a világnak. Egyáltalán. Hanem pontosan ellenkezőleg: Konkrét Embereknek. Közvetlenül azután, hogy a saját lelked poharát már kiürítetted, és bele tiszta vizet választottál – amint VAN mit adj.

Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.” Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.”

Jn 14,21-26

A tőn kívül nincs élet.

Szőlőtő és szőlővessző, igen, vagyunk, szép kép anyák napjára, de ennél sokkal többet, mert meghaladhatatlan beágyazottságot jelent, konkrét, kőkemény hierarchiát, ahogy az anyát úgy a tövet sem haladhatom meg, Tovább

A szüleim nagyobbak.

Lenyűgözően hálátlan vagyok. Ez az élményem. Édesanyám irányában. Soká próbáltam változtatni ezen, míg aztán arra jutottam, hogy nem tudok, mármint közvetlenül az Ő irányba kiegyenlíteni nem, lehetetlen, hanem Tovább

A bizalom rész-ség eredménye.

Érdekes ez, ahogy győzködi őket. De ők nem. Mármint mi. De mi nem. Legalább a tetteimért higgyétek a végső érv, és valóban, tettek, tehát a mi szempontunkból történések által ismerjük meg az Istent, fedezzük fel a Rendet. Hogy Van. Fontos, hogy a lényeges felfedezés nem a Rend mibenléte, azt nem értjük azonnal meg, lassan tanuljuk csak, hanem, hogy Van. Rend. Nagyobb. Isten. Rész vagyok tehát, és ettől minden megváltozik. Örökre. Egyrészt. Másrészt egymást is tettek által ismerjük meg, és abban is ez, a rész-ség a legfontosabb. Hogy a másik is rész. Érti, hogy az, minimum érzi, és aszerint cselekszik. Aminek Bizalom az eredménye. Fontos ez, hogy Bízni csakis abban tudok, azzal arányban, amennyire a másik rész, amennyire a tettei ezt mutatják, amennyire tehát a Rendben ő benne áll, maga Bízik, tehát, igen, hisz, velem, sőt rajtam keresztül, Vezető és Nő, amennyire magát Megadja, annyira tudok Vele én kapcsolódni. Ami az Ügy lényege. Pontosan ez. Hogy a helyét foglalja az ember általa el, tehát az Ügy sosem világmegváltás, közvetlenül nem, hanem fogalmilag része valami nagyobbnak, fogalmilag benne a Rendben. Nincsen ügy a Renden kívül, nem Ügy, ami rajta kívül van. És így állunk Jézusban, amint ő az Atyában, és így van Jézus bennünk, amint az Atya benne, és így értendő, hogy senki nem jut az Atyához, csakis őáltala. Aminek ellentéte pedig a Sátán. A Sátán Lucifer, tehát a hamis szabadságisten követése, aki magát a Rend, a nagyobb elé helyezi, annak létét tagadja. Ami a bűn. Továbbra sem vallásos üzenet. Csak tények, egyszerű, és nyilván egyszerűsítő fogalmakkal.

Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”

Jn 14,7-14

Lelkesedés ÉS Játékosság

Soká volt számomra furcsa, sőt nevetséges a munka ünnepe, azonban egy ideje az egyik legnagyobb. Ünnep. Ez. Hogy Van Dolgom, és tehetem, hogy ezáltal résztvehetek az össznépi játékban, közösséghez tartozom tehát, pontosan a tevékenységem, a munkám által, mert az igazi közösségem az, azok, akikkel az Ügy közös, akikkel együtt dolgozunk. Nem volt mindig így. Sőt. Korábban magamnak és magamért dolgoztam, aminek az eredménye kifejezetten magány és elszigeteltség lett. Nomeg pénz. Amiből társaságot, közösséget, valódi emberi kapcsolódást nem sikerült vegyek. Aztán tönkrementem, és évekre eltűntem saját lelkem mélységeiben, az instant megvilágosodás receptjét kutatva, majd mivel nem lett meg, viszont az idő egyre múlt, és már nagyon értéktelennek éreztem magam, így belevágtam abba, ami Lelkesített épp, és így, a lelkesedés iránytűje mellett kitartva, sok-sok válság és változás és bukdácsolás által csiszolódott, hogy mi is a Dolgom, csiszolódik azóta is. Sőt. Az is így derült ki, hogy pontosan ugyanolyan fontos a mód is ahogy csinálom. Jót és Jól. Gigantikusan nehéz. Nekem. Résztvenni, erőt feszíteni, nap nap után, de anélkül, hogy ebből erőltetés lenne. Tudni az Irányt, de nem Akarni a Célt, NEM elvárni az eredményt. Férfinak Ügy, Nőnek Férfi. Elvégezni a magamét és nem stresszelni azon, hogy ez elég-e, jó-e, hogy mit tehettem volna másképp, hogy hogyan lett volna a tegnap mégjobb. Mindegy. Elmúlt. Hanem ma új nap, és ma is a legjobbat, ami tőlem feszülés nélkül telik, elég ennyit megtegyek. Lenyűgöző ez, hogy valóban elég vagyok, amikor átmenetileg nem aggódom ezen. Ha igen, akkor nem. Nagyon szép ez. Hogy a Munka érmének csak egyik oldala a Lelkesedés, és van másik is: a Játékosság, ami ugyanolyan fontos. Játékosság, más néven: türelem. Hoppá, ugyanaz. És csakis az juthat sikerre, tehát foglalhatja a világban a Helyét valóban el, aki mindkettőnek mestere. A Lelkesedést bátran követni a Helyes Irány, és az erőmet Játékosan használni, igazi önmagam megengedni a Helyes Mód. Ezt látom. Eredménye pedig Egyensúly, Hatékonyság, Hasznosulás, más néven: Siker. Nekem csakis így megy, amikor megy épp, így valódi, így Munka, így Közösség. Kívánok Csodás Ünnepet mára! Szeretettel. Ha pedig nem érzed épp annak, akkor egy egyszerű kérdéspár: Ki/Mi Lelkesít – és hogyan tudod Játékosan támasztani?

Newer Posts
Older Posts