Érdekes ez, ahogy győzködi őket. De ők nem. Mármint mi. De mi nem. Legalább a tetteimért higgyétek a végső érv, és valóban, tettek, tehát a mi szempontunkból történések által ismerjük meg az Istent, fedezzük fel a Rendet. Hogy Van. Fontos, hogy a lényeges felfedezés nem a Rend mibenléte, azt nem értjük azonnal meg, lassan tanuljuk csak, hanem, hogy Van. Rend. Nagyobb. Isten. Rész vagyok tehát, és ettől minden megváltozik. Örökre. Egyrészt. Másrészt egymást is tettek által ismerjük meg, és abban is ez, a rész-ség a legfontosabb. Hogy a másik is rész. Érti, hogy az, minimum érzi, és aszerint cselekszik. Aminek Bizalom az eredménye. Fontos ez, hogy Bízni csakis abban tudok, azzal arányban, amennyire a másik rész, amennyire a tettei ezt mutatják, amennyire tehát a Rendben ő benne áll, maga Bízik, tehát, igen, hisz, velem, sőt rajtam keresztül, Vezető és Nő, amennyire magát Megadja, annyira tudok Vele én kapcsolódni. Ami az Ügy lényege. Pontosan ez. Hogy a helyét foglalja az ember általa el, tehát az Ügy sosem világmegváltás, közvetlenül nem, hanem fogalmilag része valami nagyobbnak, fogalmilag benne a Rendben. Nincsen ügy a Renden kívül, nem Ügy, ami rajta kívül van. És így állunk Jézusban, amint ő az Atyában, és így van Jézus bennünk, amint az Atya benne, és így értendő, hogy senki nem jut az Atyához, csakis őáltala. Aminek ellentéte pedig a Sátán. A Sátán Lucifer, tehát a hamis szabadságisten követése, aki magát a Rend, a nagyobb elé helyezi, annak létét tagadja. Ami a bűn. Továbbra sem vallásos üzenet. Csak tények, egyszerű, és nyilván egyszerűsítő fogalmakkal.
–
Az utolsó vacsorán Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.” Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, az látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: Mutasd meg nekünk az Atyát? Nem hiszed talán, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem! Ha másért nem, legalább a tetteimért higgyétek! Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt még nagyobbakat is tehet azoknál, mert én az Atyához megyek. Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit a nevemben, azt is teljesítem.”
Jn 14,7-14
