Amire, akire az emberek hallgatnak. Az igaz. Értve ez alatt, hogy jó, tehát időszerű, és jól is van csinálva, tehát megfelelően érthető. Amit senki nem követ, pedig nem az. Értve ez alatt, hogy vagy nem időszerű, mert elavult / túl korán jött, vagy pedig nem eléggé érthető. Hogy hogyan döntheted el? Nagyon egyszerű. Mondd, mutasd a lehető legegyszerűbben. Ha senkiben nem rezonál, akkor nem időszerű. Ha kevesekben és csak lassan, akkor már nem vagy még nem, ha pedig sokakban és magától terjed, mert az emberek továbbadják, akkor igaz. Ezt látom. Mégpedig nem csak szellemi, lelki téren, hanem abszolút praktikus, mindennapi, akár üzleti dolgokban is. A Facebook a világot futótűzként azért hódította meg, mert időszerű volt hogy személyes identitása mindenkinek legyen, és megfelelően érthetőre sikerült. Okostelefon ugyanígy. Korábban a hűtőszekrény, a mosógép, a rádió, a televízió és a gépjárművek, mind így, mind ezért terjedtek a világon el. Azelőtt vallások. Filozófia. Tudomány. De egy jó pékség, vagy étterem, vagy ügyvéd híre is így terjed – az emberek továbbadják, ami időszerű és profi. Hogy ez Neked és nekem ma miképp érdekes? Úgy, hogy olyat jó, csakis olyat érdemes csinálni, amit az emberek Akarnak, aminek Örülnek, amit Hitelesnek és Minőségnek éreznek, tehát: maguktól továbbadnak. Ez az első, a legfontosabb mérce. Bármibe is vágsz, EZ legyen meg. Először. Kitartani erény, de erőltetés csak, sőt ostobaság, ha rugalmasság nincsen. Hagyj el részleteket! Változtass! Ne csüggedj addig kísérletezni, míg tovább nem adják, amihez, igen, csiszolni kell. Kicsiben. Soká. Nem beérni azzal, hogy milyen jó az ügy, sem, hogy milyen profin csináljuk, magában mindkettő kevés. Hanem együtt kell. Jót ÉS jól. Tehát: NE alkudj meg, NE csüggedj! Kísérletezéshez az első nehány lelkes érdeklődő tökéletesen elég, míg egy nap aztán egyre többen kezdenek majd érkezni, a hatásából látszik majd, hogy megvan. És AKKOR lesz majd érdemes kommunikációra költeni, hogy ami magától is történik, felgyorsuljon. Előtte felesleges.

Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.” Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”

Jn 10,1-10

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!