Gyakran tapasztalom, hogy semmi értelme másoknak előre megmondani, elmagyarázni próbálni, ahol még nem járnak. Sőt. Ami nem időszerű az gyakran veszélyes is, mert könnyen megzavarhatja a másikat, Tovább
Nem jó kell legyek.
Mindig is túlzásnak tűnt számomra. Ez. Hogy az életemet másokért. Ugyan. Jelképnek értettem, akartam, próbáltam értelmezni, hogy tehát időnként másokra is figyelni magam mellett, uram bocsá’ helyett. Próbáltam. Aztán még próbáltam. Tovább
A világ gyűlöl, és ez JÓ.
A világ van. Ma. Most. Van, ahogy van, és nem akar ezen változtatni. A világ összességében nem akar. Hanem viszont a világot alkotó egyének közül néhányan, állításom szerint a többség viszont igen. Tovább
Barát, akinek mindent adok.
Sok dilemmám volt a barát fogalom körül, hogy mi is, ki is ő számomra, legjobb meghatározásom eddig, hogy barát, aki annak ellenére mélyen része az életemnek, hogy az ügyünk pedig nem közös, nem fűződik érdekem a kapcsolatunkhoz, Tovább
Parancsot fogadni JÓ.
Parancs. Vitánk van ezzel, nekem magamnak is, régebb óta már, hogy én parancsot fogadjak, kinek képzeli bárki is magát, kérjen szépen, és majd én szabadon döntök, hogy teljesítem-e. Aztán ez egy ideje nem működik. Tovább
Elhiszed-e, amit Szeretnél?
Kérhetsz. Igen. Meg is kapod, HA… Ha bennem maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. Duplán kihívás tehát. Egyrészt a helyes út késél, napról napra, minden pillanatban, a Tovább
Ne annak adj, akinek Adni Akarsz.
„Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” – kérdezi Júdás, és mintha nem válaszolna neki. Pedig abszolút releváns kérdésnek tűnik, hogy a legnagyszerűbb tanítást mért tizenkét „jöttment” kapja. És mégsem válaszol. Egyrészt. Másrészt itt ülünk kétezer évvel később, és mégis elterjedt. Izgalmas ez. Két oldalról is. Egyrészt, hogy milyen elképesztő Ereje van az Igazságnak, még így is, 12 kisember által is elterjedt, hódított, még ha vallás formájában meg is kövült picit közben. Másrészt a „jöttmentek” hatékonysága. Tévelygő, vándor, bizonytalan. Tehát. Üres pohár, amit meg lehet tölteni, és Jézus így választott. Szomjazó embereket. Akiket aztán más szomjazó emberek találtak meg, és így tovább, velünk bezárólag. NAGY tanítás ez. Fontos. Ne annak adj, akinek adni Akarsz, ellenkezőleg, azt vedd észre, aki Tőled Kapni vágyik, aki Rád, tehát arra, amit képviselsz legszomjasabb. Őt hívd meg, Neki Adj. Tehát NE a világnak. Egyáltalán. Hanem pontosan ellenkezőleg: Konkrét Embereknek. Közvetlenül azután, hogy a saját lelked poharát már kiürítetted, és bele tiszta vizet választottál – amint VAN mit adj.
–
Jézus az utolsó vacsorán így beszélt tanítványaihoz: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti. Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.” Júdás – nem a karióti – itt közbeszólt: „Uram, hogyan van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?” Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret engem, az nem tartja meg tanításomat. Az a tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttatja mindazt, amit mondtam nektek.”
Jn 14,21-26
A tőn kívül nincs élet.
Szőlőtő és szőlővessző, igen, vagyunk, szép kép anyák napjára, de ennél sokkal többet, mert meghaladhatatlan beágyazottságot jelent, konkrét, kőkemény hierarchiát, ahogy az anyát úgy a tövet sem haladhatom meg, Tovább
A szüleim nagyobbak.
Lenyűgözően hálátlan vagyok. Ez az élményem. Édesanyám irányában. Soká próbáltam változtatni ezen, míg aztán arra jutottam, hogy nem tudok, mármint közvetlenül az Ő irányba kiegyenlíteni nem, lehetetlen, hanem Tovább