A felnőttkor ott kezdődik, amikor a gyermek a Világgal szembesül. Hogy, basszus, ez Nagyobb. Hogy nem tudom írányítani, meghalad engem, és akkor ott térdre esünk és döntünk. Continue Reading
A felnőttkor ott kezdődik, amikor a gyermek a Világgal szembesül. Hogy, basszus, ez Nagyobb. Hogy nem tudom írányítani, meghalad engem, és akkor ott térdre esünk és döntünk. Continue Reading
A királylány vár. Nőség határán. Amazon volt már, és boszorkány, levágott fejek szanaszét, seprű a sarokban, mindez már nem érdekli, megélte, elmúlt, vége. Most Vár. Vár és Bálozik. Continue Reading
Pihenj! Nemrég írtam erről, de igen, van, amikor a fáradtság már strukturális. Hogy ilyenkor mi a tennivaló? Nagyon egyszerű. Működtess vagy Boríts! Az első eset belső munkát követel meg. Rendszer, struktúra, pihenés, idő magammal, sport, rendrakás a közvetlen és tágabb környezetemben, szellemi és lelki táplálék, határok megvonása, őszinteség abban, hogy mennyit tudok adni, és mi az, amit már nem, vagy, ellenkezőleg, megosztás, elkezdeni adni, ha eddig ez nem volt az életem része. Continue Reading
Válságnak tűnik, pedig szintlépés. „Csak”. Ami persze, hogy kín és szenvedés, ha ugyanazt, ha ugyanúgy, ha ugyanazokkal akarom tovább játszani. A régi ideje elmúlt. A válság, a nehézség csak ezt jelzi. Hogy változás időszerű. Mintha egy nagy videójáték lenne, ez az egész. Continue Reading
Jó volt ezt tapasztalni, Caminon sétálva, ahova az egész világ odagyűlik, Európa, Amerikák, Ázsia, Kína, Ausztrália, Új Zéland, Afrika, minden náció, lengyel földművestől perui kispapon át az amerikai nagyvállalati vezetőig, és mégse, senkinek nincs mindene meg. Continue Reading
El Camino. Barcelona-Santiago-Finisterre.
1200 km, 42 nap gyaloglás, 50 nap idő. Continue Reading
Podcast: Embed
Nem működik? Akkor póz, bármit is gondoltam róla. Nincs olyan, hogy a dolgomat csinálom, és jól csinálom, és mégsem működik. Nincs. Continue Reading