Döbbenetesen üres a templom, sőt, katedrális, pedig úgy tudtam a spanyolok vallásosak. Vasárnap van, esti főmise egy apró mellékkápolnában volt, holott a város tele, nagy a fiesta, védőszent és arató ünnepet ülnek. És mégis. Continue Reading
Döbbenetesen üres a templom, sőt, katedrális, pedig úgy tudtam a spanyolok vallásosak. Vasárnap van, esti főmise egy apró mellékkápolnában volt, holott a város tele, nagy a fiesta, védőszent és arató ünnepet ülnek. És mégis. Continue Reading
A tizedik, jubileumi Ego Show vendége ismét Én Vagyok, a blog címéhez is hűen, mégpedig egészen új, teljesen váratlan környezetben, ugyanis a Montserrat-ban megkezdett 1129 kilométeres Camino hetedik, tehát pihenő napjának délutánján beszélgetünk magammal. Continue Reading
Podcast: Embed
A legotthonosabban a templomokban vagyok, érdekes ez, és hogy lenyűgöző templomaik vannak, a semmi közepén is, a tornyokon gólyákkal, noha ritka, amelyikbe bejutok, mert Continue Reading
Az emberek nagy része számára a zarándoklat kirándulás, nekem azonban az Igazságom. Ezért is írok, közben, róla, mert nekem ez nem egy pár hetes kikapcsolódás, hanem a lehető legtisztább felvállalása annak, ami Van épp. Ez Van. Ez a Valóságom. Continue Reading
A réginek meg KELL halnia. Teljesen. És annyira elrontjuk ezt, általában. Kapaszkodunk, mert félünk. Holott éppen kapaszkodni a valódi öngyilkosság. Mert lassan elszáradok, elhalok, ha kapaszkodom, világok között elakadva, ahol a régi már nem éltet, az új pedig még nem tud érkezni, mert Tere, Helye nincsen. Continue Reading
Nem tudom. A célomat, a funkciómat, a rendeltetésemet. Holott pedig tisztul, napról napra, folyamatosan, de mégsincs meg. Egy mondatként nincs. Ami kifejezne. Pontosabban van, mégis, de változásban. Van. Rövidül. Folyamatosan hagyok el belőle kifejezéseket. Jelzőket és tárgyakat, amitől egyrészt tisztul, a sok nem között a megmaradó rész az Igen, az Én, a Vagyok – de másrészt mégis gyakori benyomásom a céltalanság, hogy csak bolyongok az életben. Mert racionálisan nézve teljesen ez a helyzet, holott pedig a lényem egy másik része tudja, hogy mégsem. Izgalmas ez. Continue Reading
A bizonytalanság a tálentum okozata, feszít, rászorít. Minél nagyobb tehát a bizonytalanság, annál nagyobb a potenciál. Hasznosulnia kell. És ezt az ember Tudja. Minél bizonytalanabb, annál inkább. Érzi. És ettől nyílik, fokozatosan, egyre nyitottabb, egyre inkább képes kapcsolódni. Ezért tehát nem az a Féri van kész a kapcsolatra, aki stabil, vagy annak próbál tűnni, hanem ellenkezőleg. A bizonytalan. Sőt, aki a bizonytalanságát vállalni is meri. Minél inkább meri, annál készebb. Mert ő tudja értékelni az erőt, mert neki van valódi igénye rá, őt lehet kiegyensúlyozni. Aki billeg. Tehát nem azt, aki cövekegyenesen áll. Continue Reading
Lelkesítő indulni, miközben cidrizek, persze, erősen, sőt, Nagyon, de mégis, amikor Lépni kell, akkor muszáj, Lépni, csudába is, Bele az ismeretlenbe, vÉgre … irány tehát a Királylány, idegen ország, nyelv, emberek … és a várható próbák, tehát a Félelmek, az enyémek, szükségszerűen jönnek, amik még vannak, és szembesülni, egyesével, legyőzni vagy belehalni a Férfi dolga, […]