Sokakat Látok az Úton, Haladunk, sokan, Tanulunk, egyre többet, tapasztalatok és megértések, és örülünk neki, és aztán visszamegyünk, ugyanoda, ahonnan jöttünk, hogy akkor most majd azt működtetjük. De nem lehet. NINCS vissza út. Azokkal az emberekkel, pont azt, pont úgy NEM lehet többé, sőt, velük, de Másképp, és úgy, de nem Azt, és azt de nem velük sem. Nem lehet. Épp ez a lényeg. Hogy a pályaváltáskor minden, az EGÉSZ esik szép, kell szétessék, elemek maradnak csak meg, darabkák, lebegnek, és ezekből valami egészen új áll össze. Az Ugrás Lényege ez. Új pálya, új helyzetek, új lehetőségek. Amiket nem látok, nem láthatok, amíg vissza vágyom, amíg azt erőltetetm. Amíg a jövő elemeit az elmúltban tartom, addig az Új nem állhat össze, mert én magam tartom az Új egyik, egyébként általam pontosan megértett kulcs elemét a régiben benne, erőltetem, mert vissza akarok menni, holott az ajtó becsukódott, az új kulccsal ki nem nyithatom, viszont azt beletörhetem. Fontos ez. Hogy NINCS vissza út. És az Új, az Előre, a Következő viszont csakis akkor látszik, amikor ezt megértve el merem engedni. Bármit. Mindent. Ami volt. Elmúlt. Emberek, Szokások, Projektek, Tárgyak, Helyek mind, mind, mind elmúlt. Jó ezt elfogadni. Az Új kulcsokkal az Új ajtót kell nyitni.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!