A felnőttkor ott kezdődik, amikor a gyermek a Világgal szembesül. Hogy, basszus, ez Nagyobb. Hogy nem tudom írányítani, meghalad engem, és akkor ott térdre esünk és döntünk. A választás nagyon egyszerű. Okoskodom tovább és belehalok vagy bízom. Más döntés nincs, a válság csodája ez, hogy végül döntés sincs, mert élni akarok. Tehát Bízom. Nyilván. A válság az elementáris, nálunk sokszorosan nagyobb, mindent elsöprő „külső” hatalmakkal való szembesülés, ami nőknél általában hamarabb jön el, szüléssel legkésőbb, míg a férfiaknál lassan, akár csak későn, sokaknál a Halál pillanata ez.
Hmm.
Régi világokban ezért küldték a serdülőt a vadonba, a könyörtelen próba, ahol senki nem ment ki, és a népmesék vándorútja, és Dante erdeje is mind erről szólnak. Beavatás. A Nagyobba. Szembesülés. Hogy végül nem irányíthatok, nem biztos a megoldás, és mégis. Van. Érkezik. Amint elengedem, hogy én megoldhatnám. A Mindenséget, az Istent, a Kegyelmet tapasztalja az ember, így. Nem lehet másképp, csak így. Az erőnket meghaladó helyzetekben, amik mindig is, ma is értünk vannak, és amiknek ma „válság” a nevük. De lényege változatlan: a saját tapasztalat.
Hogy ki segít?
Nyilvávaló, aki már átment rajta. Csakis az. Akinek saját tapasztalata van, csak az tud valóban. Szülésnél ezért a bába van jelen, a fonó lényege is ugyanez, a bölcs, az öreg, a tapasztalt áll ott rendelkezésre, és a Férfiak sem beszélnek a tűz mellett egyébről, mint hogy Isten a mammut vagy a villám vagy a csőd képében hogyan jelent meg, élet és halál Ura, taposott vagy kegyelmezett, sőt, gyakran, hogyan segített. Korunk drámája amúgy. Ez. Hogy megkímélni próbáljuk magunkat és egymást az önerő kipróbálásától, a szenvedés kockázatától, sőt, a civilizációnk egyik fő törekvésévé lett, szinte tökélyre fejlesztettük, így az emberiség messze túlnyomó része burokban él, nem esik válságon át, elodázza, így megmarad gyermeknek, mert a nagyobbal nem szembesül, tehát a maga Helyét sem értheti meg.
Ami a szeretet téves értelmezése – folytatás csütörtökön, előfizetőknek alább is.
A szeretet téves értelmezése, hogy a szenvedéstől megkímélni próbálunk. Tehát a válságtól, tehát a mélyponttól, tehát a szintlépéstől. Holott pedig az még csak az első nagy átváltás ráadásul, mert, igen, két nagy válság van. A fenti még csak az első. A Bizalom Válsága, aminek a témája, hogy ki is irányít – és utána jön majd még az Önfelvállalás következő, korszakos nagy válsága, ami a köztes, a serdülő lét után, a Valódi Felnőtt Kor kezdete. Amikor elkezdem Adni, amit valóban Dolgom Adni. Ami a Tehetségem.
Öröm, ha megosztod!
