Az ősidőkben az emberek tudták Istent, a Rendet, összhangban, egységben álltak, nem is lehetett másképp, kevésbé voltak individuumok … aztán a görögséggel lendült az egyéniség, az öntudat, a logika – miközben megjelent a külső, emberi rend, a római jog, és a belső, az Egyház … évezredeken át kötelező is maradt, kívül s belül, állam és egyház … a francia forradalom óta viszont már nem az … Continue Reading
PATKÓ ÉS PATKÓSZEG VAGYUNK. … a Férfi és Nő patkó és patkószeg … ló a család … lovas a közös alkotó élet, a MI, amit MI adni tudunk … sereg a Közösség … az ország az Ügy, a Közös, amit Szolgálunk … és IGEN, csata, sőt háború van … és igen, az EGÉSZ elveszett, ha […]
Vezetői válságban vagyunk. Globálisan.
Ezért a széttagoltság, megosztottság, versengés, háború … az önzés, a környezet pusztítása, a recesszió … vezetői felelősség … MIND … ugyanis az emberek messze túlnyomó része nem önálló, hanem kapcsolódásban van, tehát klánokban, törzsekben létezünk … mindegy, hogy család, vagy cég, vagy civil közösség, vagy multinacinonális nagyvállalat, vagy nemzet, vagy négy jóbarát … és a klánoknak mindig van vezetője, akire a többiek hallgatnak.
… mi vagyunk a “probléma”, a halak fejei. Continue Reading
Fáradt vagyok. Nyűgös. Feszült. Mégis tompa. Nyomott. … és sokakon látom ugyanezt. … sőt, az idő is ilyen. … Egy két csepp esik, de az áttörés még várat magára. … Néhány napnyira van. Tudom ezt. Érzem. … Vihar előtti csend. Van. Feszültség. Feszülés. … A Vihar pedig a Kiegyenlítődés. … no EZ pünkösd. Számomra. Kiegyenlítődés.
… kiegyenlítődés, amit várok, de félek is, mert talán “túlzó”.
… pedig nem. … Csak arányban van azzal, amennyire én magam blokkoltam. … Pünkösd a Lélek vihara, tisztitótűz, orkán, felszabadulás … ÉS ami ezzel jön: Tisztulás. … Az Ég kitisztulása … Jóság, Igazság, Szépség … a Kapcsolat tisztulása … ami épp így és épp ekkor érkezhet, csakis … ha végkimerülök és belehalok végre az ellenállásba … hiszen ÉN vagyok a felhők, BENNEM a feszültség … kiegyenlítődik, amint megadom magam … sőt, végül akkor is ha nem, de úgy jobban fáj.
… mindez annak dacára, hogy pedig az utamon vagyok.
Egy ideje már mély nyugalmam van ezzel, hogy AZ Úton vagyok, hogy az Rendben, hogy EZ a dolgom … és Karácsonnyal ismét megérkezett a megújult Fény is, az ezévi téma-feladat-penzum, (KI) … húsvét óta pedig nyilvánvalóan világos, hogy nem megy kockázat-áldozat nélkül, hogy ki KELL álljak (MIT) … viszont valami még mindig hiányzik, elakadtság élményem van … valami NAGYON nyomaszt, napról napra jobban az elmúlt hetek során. … a HOGYAN. … A korlátaim. Akadályoznak.
Mintha egy csodás kirakóst néznek.
NEM A TEREMTÉS EREDMÉNYE A TÉR, HANEM A TÉR EREDMÉNYE A TEREMTÉS.
… a Tér AZ, ami Teremt. Ez a Vákuum Mágiája. Az Ige Mágiája, hogy a TÉR teremt. A LEGYEN az, ami Teremt. Amikor TUDOM, hogy minek időszerű lenni, és Bízom ebben az érzésben, és Bízom a Rendben, és engedem, átengedem, megadom magam … tehát, hogy ÚGY cselekszem mintha Lenne, mintha Létesülne épp … hogy Lenni Tudjon … tehát, amikor Teret Adok, ahol, ahová NŐhet … A Férfi teremtő működésének lenyege ez. Hogy FÉR. Hogy Van Tér. … FÉR-fi. A TÉR fia. Igen. Isten Fia. Ádám. … és minél inkább adom, engedem … minél inkébb bízom, minél inkább átengedésben, vagyok annál nagyobb a Teremtő Erő.
A Tér Mágiájának lényege az ŰR.
A KÖZÉP. Az ŰR a középen … Középen MINDIG Tér van, Űr, a Semmi, ami Bármi, Ami a Minden Ami Van és a Minden Ami Nincs. … A lényege az, hogy MÉG SEMMI nincs ott, de BÁRMI lehet, és a teremtő aktus lényege, hogy én TUDOM, hogy mi az Időszerű Bármi, tudom, mert érzem, hogy érkezik, hogy időszerű: tehát TERET adok, mintha már ott lenne. … és a TÉR teremt, beszívja, megteremti, ami oda illő. …
A Bizalom EZÉRT az egyetlen kérdés.
… A Férfi sorsa, hogy teremtsen, valami újat hozzon a világba, hogy megharcolja a harcát, legnagyobb félelme tehát épp ez, hogy nem elég, ezért fél kiállni és felvállalni magát, a benne lappangó csodás újítást, inkább rejtőzik anyag halmozásba, ismétlődő rutinok közé, vagy mások mögé, gyakran látszólagos odaadásba, amikben azonban boldog nem lehet, mivel mindig tudja, hogy több van benne, és csak időt húz, miközben nem használja a valódi tehetségét, holott tudja, ÉRZI, hogy képes repülni, és nyomasztja, hogy mégsem teszi. … A Nő sorsa az odaadás, az arra méltó önkéntes, örömteli szolgálata, legnagyobb félelme tehát épp az, hogy nem elég, hogy unalmas, ha csak adja magát, a lelke fényét, s ezért akar teremteni, ezért menekül folyamatosan megújuló külső és belső díszletek közé, vagy keményedik gyakran intellektuális, harcos, amazon szerepekbe, amikben azonban boldog nem lehet, mivel mindig tudja, hogy több van benne, és csak időt húz, miközben nem használja a valódi tehetségét, holott tudja, ÉRZI, hogy képes repülni, és nyomasztja, hogy mégsem teszi.
… HA van. … csak akkor inoghat meg, ha gyenge … pontosabban: amikor nincs. … Ez fontos. … Ha bízom valakiben, akkor LÁTOM a másik embert, pontosan érzem, hogy ő mit és hogyan és miért, azaz nem/alig tud meglepetést okozni, és ha mégis, akkor hálás vagyok, hogy megint tanulok róla, általa, magamról, és hogy ettől EGYmáshoz ismét közelebb kerültünk. …
Bizalom meg tehát csak akkor inoghat, amikor valójában nincs. Amikor kivetített elvárt működési keretek között vélek tudni egy másik embert, ami által magam biztonságban hiszem, és ehhez képest mást kapok. … A megingó bizalom a körbefalazott vélt valóság vélt biztonságába érkező meglepetés. Amikor a másik valami váratlant csinál. … és mivel az emberek nem tehetnek mást, mint hogy folyamatosan önmagukat adják, így a megingó bizalom, csakis EGY dolgot jelent, hogy ÉN vártam olyasmit tőle, ami az ő valóságától idegen, azaz NEKEM voltak butuska elvárásaim Vele kapcsolatban, azaz ÉN nem figyeltem rá eléggé, azaz NEKEM voltak fontosabbak a vele kapcsolatos reményeim, mint az ő tényleges valósága … azaz ÉN nem bíztam benne.
Erre jutottam. Fejleszteni pedig végképp nem lehet. … szűk és korlátos önző pici önmagamról pontosan tudom, hogy gyenge és esendő és kevés – épp ezért akartam az „egóm legyőzni”, okkal kínlódtam vele éveket … de aztán nem sikerült. … : ) … Helyette a sok kisérletezéstől, szenvedéstől, tapasztalástól az Én jelentése tágult ki. Összekapcsoltsággá, Én […]
… Sok pici elem kapcsolódásából álló Egy Hatalmas Rendszer. Kapcsolódnom kell tehát. Tetszik, vagy sem. Alá vagy fölé. Mindig. … s bár az alá-fölé gyorsan változhat, de mégis, az adott pillanatban MINDIG alá, vagy fölé. … Csak így nőhetünk. Összekapcsolódva. … Vezess vagy csatlakozz! Nincs más választás. … Kiállni, felvállalni, lépni legelöl – vagy csatlakozni. […]
Ellenkezőleg. Mindig frusztráció volt a meghatározó erő. A tarthatatlanság, a szenvedés, a FÁJdalom, adta AZ Erőt. … pontosabban: bontotta le önzésem gátjait pillanatnyi Valóságom és a Rend között. … az, hogy nyomás alá kerültem, kinn és benn, egyidőben, míg végül léptem … pontosabban: megadtam magam … mert már nem bírtam tovább. : ) … félelem […]