Félek.
Valami-valaki szűköl bennem. Vacog. Didereg. … és én, tudom, hogy tévesen, de mégis, ezzel a valakivel azonosulok. Tehát félek. … Miközben tudom, hogy valójában a megfigyelő vagyok. NEM az aki fél. … Mégis. Most épp félek. … Continue Reading
Félek.
Valami-valaki szűköl bennem. Vacog. Didereg. … és én, tudom, hogy tévesen, de mégis, ezzel a valakivel azonosulok. Tehát félek. … Miközben tudom, hogy valójában a megfigyelő vagyok. NEM az aki fél. … Mégis. Most épp félek. … Continue Reading
Elvágtam ma reggel az ujjam. … A jobb kezemen. A mutatót. … Seb-es. … Látszólag „sér”-elem ért. Látszólag „baj” történt. … először így tűnt. … aztán … a csoda … Gyógyul! … újra és újra csoda, hogy, ahogy gyógyul … Valami végtelenül nagyobb működik itt. A sebemben, a gyógyulásban … és „nekem” semmit nem kell […]
… Mint a nád. Mint Péter. Háromszor tagadott, majd soha többé. Kősziklává lett. A személyes út, a kereszt sajátossága ez. Hogy előbb bukom. Continue Reading
Így indult. Az első komolyan vett személyes kiállásom a budapesti TEDx színpad volt, nagyon sokat jelentett, és egy új korszak hajnalának is bizonyult, Hála érte.