Az ősidőkben az emberek tudták Istent, a Rendet, összhangban, egységben álltak, nem is lehetett másképp, kevésbé voltak individuumok … aztán a görögséggel lendült az egyéniség, az öntudat, a logika – miközben megjelent a külső, emberi rend, a római jog, és a belső, az Egyház … évezredeken át kötelező is maradt, kívül s belül, állam és egyház … a francia forradalom óta viszont már nem az … világi és szellemi rend szétvált … lelki témákban az ember ma szabad … ma hihetem magam a világ központjának, élhetnek eszerint … elvehetem, amit akarok, akár hosszan is, innen a Káosz. … és a Csoda épp ez. Szerintem. … Hogy ma valóban szabad akaratból juthatunk el, sőt, csak igy juthatunk el a Jóra, az Igazra és a Szépre … talán soha még nem volt ilyen szabad, ilyen felelős, ilyen Kegyelem az emberi létezés.
… persze ehhez az önzés zavaros sötétségén ÁT vezet az út.
Nem születik Fény, nem születhet, míg meg nem tapasztaltuk az ellentétét. A ki vagyokhoz a ki NEM vagyokon keresztül vezet az út … tömegesen éljük ezt most. Tömegesen szenvednek már benne, tömegesen halnak hamarosan bele. … Mert NEM az önzés vagyunk. NEM a semmi. NEM a középpont nélküli hús-vér létező. Ellenkezőleg. … viszont, hogy erre rájöjjek előbb meg KELLETT tapasztalajam, aki nem vagyok. … A Valami magát csak igy értelmezheti. Ha van mihez képest. Ha előbb megtudja, mi a semmi, mi ami NEM ő. Ami a NEM én vagyok. … ami nem az Én Vagyok.
… a lélek sötét éjszakája. EZ.
Sokan megtorpannak itt. Pedig át KELL menni. … a totális orientáciovesztésen, a sötétségen, a mindennek a megkérdőjelezésén, pogányságon, a vágyak mély-mély bugyrain, a teljes tanácstalanságon … a pokoljárás addig tart, mig fel nem adom … addig tart, míg minden külső kapaszkodót és mankót és célt és akarást és hiedelmet el nem engedek … és AKKOR … akkor AZONNAL itt a Fény … Belül … Az EmberBEN a Fény. Az emberből. Az ember. … Az ember Fia, A Fény … a Belső Mester, aki Minden Ember Fia, az Én Vagyok.
… világosság. Egy csapásra.
Jól mondják, hogy a megvilágosodásba nem vezet út. NINCS út. Viszont azonnal ott vagyunk … méginkább: megjelenik bennünk a Fény, amit NEM akarjuk elérni … azonnal fényben járunk, amint NEM fél-ünk, hogy nem érjük el … azonnal ITT a fény, amint BÍZUNK. … és azonnal világos a helyünk is, a dolgunk, és érkeznek a Társaink, és gyönyörűen ragyog a Nap a világra … amint nem akarunk semmit. … Amint beérjuk azzal, hogy Vagyunk … sőt, hogy Én vagyok … hogy nem kell többet tudjunk, mint, hogy Én Vagyok.