Mi ez. Hogy bárány. Pláne Isten báránya. Hogyan lehet ezt érteni? Hogyan mondhatja János a legnagyobbról, akinek a saruszíját sem méltó megoldani? Sok évet kínlódtam ezzel a témával – ne ijedj meg, nem vallásos üzenet lesz –, és továbbra sincsen más, mint a kép maga, tehát a bárány alap jellegzetességei, hogy tehát a bárány 1) nincsen külön, nyájban otthonos, 2) igazán jól akkor él, ha pásztor van mellette, 3) legkevésbé sem él jól/soká, ha azt képzeli magáról, hogy majd ő magában boldogul. Elképesztően erős ez számomra. Hogy Jézus bárány, ő is, még ő is, aki minimum a valaha élt legnagyobb tanító, akkor mennyivel inkább bárány vagyok én. Hmm. Az derült ki, hogy az arroganciámmal szembesített ez a kép engem nagyon keményen, nagyszerűségem vélekedésével, hogy hagyjuk ezt a bárány dolgot, én márpedig legalább pásztor vagyok. Minimum fekete bárány. Soká gondoltam ezt, soká tartottam ennek megfelelő bánásmódra, tehát kivitelezésre igényt. Pedig nem. Bárány vagyok, bárány vagy, mindenki bárány végül. Mégpedig fehér. Ettől persze még hihetem magam feketének, de valójában csak kosz. Vízzel lejön, hmm, a keresztség értelme, tehát a bűn fogalmának helyes értelmezése, ami által lejön. Nagyon, nagyon fontos ez. Hogy egy egyszerű fehér bárány vagyok, semmi több. A lenyűgöző pedig, hogy minél inkább elfogadom ezt, minél nagyobb a békém vele, minél kevésbé tartom magam különlegesnek, minél inkább csak a bárányok között tapasztalataim és tehetségeim alapján elfoglalt, elfoglalható, elfoglalandó funkciómra figyelek, minél inkább azon dolgozom, hogy minél konkrétabb bárány merjek így lenni, én, aki vagyok, aki én vagyok, az idealizált tökéletes, vagy a fekete, vagy a pásztor szerepben pózoló helyett magamat, az egyszerű fehér bárányságomat felvállalva, annál többen figyelnek, hallgatnak rám. Bárányok bárányok között, vagyunk egymás pásztorai is. Mégis. De ez csakis automatikusan történik, tudatlanul akár, és soha nem úgy és azokkal, akik pásztorok akarnak lenni. Nem. Akarásból az ember csakis diktátor, tehát farkas lehet. Hanem minél bárányabb vagy, minel őszintébben vagy a konkrét, a személyiségében és funkciójában abszolút egyedi bárány, aki vagy, az által leszel egyre nagyobb.
–
Abban az időben Keresztelő János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy János ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték Jézust, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”
Jn 1,35-42
Öröm, ha megosztod!
