Bement és tanított. Csakúgy. Volt mit mondjon, mások érezték rajta, teret kapott, és elmondta. EZ az Út előre, napjainkban is, nekünk is, ami azonban minimum két kérdést vet egyéni és társadalmi szinten is fel.
Adsz-e teret?
Amikor érzed. Mindig érezzük. Van-e Benned alázat, hogy amikor valahol, valakiben számodra értékes, mert számodra Vonzó tartalmat, tehát üzenetet érzel, akkor kifejezd ezt, neki teret, tehát figyelmet adj, kortól és nemtől függetlenül. Utóbbi a nagyobb kérdés. A dalai lámára nem kunszt hallgatni. Férfiként Nőre, Nőként Gyermekre, Közösségként csendes Bölcsre sokkal nagyobb. Sokkal, de SOKKAL nagyobb. Mert fiatalabb vagy gyengébb, és mégis olyasmit mond, ami lehet, hogy úgy van. Ráadásul mintha „hatalma lenne”. Egyes mondatoknál elképesztő Erő is érződik, érzet szinten, bennem, kifénylik a környezetéből, „mintha hatalma volna”. Tudom, hogy ismered, a kérdés nem ez, hanem hogy hallgatni mersz-e rá akkor is, ha az Egód és önértékelésed számára nem, hogy nem releváns, de szinte megalázó a forrás. Mert fiatalabb a másik. Vagy gyengébb. Vagy szegényebb. Nagyon fontos ez. Hogy az ilyen mondatok forrása MINDIG vagy fiatalabb vagy gyengébb vagy szegényebb. Mindig. Hogy tehát a tanuláshoz alázat KELL. Mindig. Ahogy a tanításhoz pedig Bátorság.
Mersz-e tanítani?
Hihetjük, hogy kevesen tanítók, keveseknek van mit, vagy hogy képesítés kell hozzá, de egyik sem igaz. Mármint igen. De a képesítés az Élet, amit mind élünk. Te is. Mered-e átadni, amikor van mit? Mersz-e kiállni, felvállalni? Fontos. Nagyon fontos. A tű fokán át csak az léphet, aki MINDEN téren átadja a gazdagságát.
–
Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28
Öröm, ha megosztod!
