Sokan gondolják, hogy gazdagság és boldog emberi élet nem összeegyeztethető, azonban ez nincsen így. Sőt. A boldog emberi élet szükségszerűen gazdag, értve ez alatt, hogy a helyén lévő, feladatát hasznosulva és örömmel ellátó, magát őszintén adó ember mindenkor bőséget tapasztal a saját szubjektív igényeihez képest. A befelé forduló, kereső, spirituális-ezoterikus-önismereti korszak egyik nagy nehézsége e téma, hogy az anyagi javakkal együtt együtt a jó(l)létet, mert magunk megbecsülését, tehát a növekedést is elutasítjuk, mint drága és kockázatos, aminek következtében szűkülő életekben szenvednek sokan. Tévedés.
Ami nem összeegyeztethető az a ragaszkodás és a boldog emberi élet.
Ugyanis az élet útján lépni kell, újra és újra, nem haladhat, tehát szenvedni fog, aki bármihez – például vagyon, biztonság, múlt – ragaszkodik, és a lépést nem engedi meg. A lenyűgöző ebben, hogy továbbra sem könnyű. Negyven év tapasztalatával, az elmúlt kilenc év megértéseivel sem. Tehát halogatok és ellenállok, máig, falhoz – tehát a szenvedésig – szoríttatom magam, máig, mielőtt a lépést megengedném, mégpedig annak ellenére, hogy mennyi pozitív előjel és bíztató egybeesés történik, és milyen sok múltbeli tapasztalatom van, hogy jó lesz, és mennyire érzem ezt zsigerileg is. Érdekes. Világos az irány, a mérföldkő is tiszta, és minden téren elképesztően sok segítség jön, valóságosan hordoz tenyerén az Isten, de még így sem könnyű a szükségszerű kockázatokat és bizonytalanságot vállalva dőljek, lábam a talajt tapogatja csak – fű ez, vagy mocsár, pirkad még csak, nehéz kivenni –, és én előre hajolva, helyben állva okoskodom, görnyedek, félek a lépés helyett, súlyomat nem engedem. Még mindig nem, holott pedig tudom, hogy ez a következő lépés, hogy erre a helyes út, hogy megtart majd a látszólag bizonytalan, hogy csakis így léphetek tovább.
A válasz mindig lejjebb van.
Sokat írtam erről, de tapasztalni így is erős. Nekem, most, újra. Hogy a válság völgyének legalsó pontja aktív, cselekvő, elrugaszkodó, saját, személyes, Döntés. Még ha egészen odáig csúszott, ellenállt, kapálózott is csak az ember, a legalján átjutni, a kegyelmet meg is ragadni csakis döntve, a lehetetlennek tűnőt választva lehet. Leap of faith. Bízom vagy sem, A döntés végül. A világot nagyobb rendszerként értő ember számára: hiszek vagy sem. Az egyetlen valódi kérdés, aminek megválaszolása után a megoldás – és bőség – mindenkor bizonyos. Ugrottam tehát. Újra. Zuhanok, igen, de tudom hogy a szárnyak megtartanak, amint a sebesség elég nagy.
–
Abban az időben: Amikor Jézus útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult előtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” Ekkor az így válaszolt: „Mester, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. Ezt mondta neki: „Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!” Ennek hallatára ő elszomorodott, és leverten távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus ekkor körülnézett, és így szólt tanítványaihoz: „Milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába!” A tanítványok megdöbbentek szavain. Jézus azonban megismételte: „Fiaim, milyen nehéz bejutni a gazdagoknak az Isten országába! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” Azok még jobban csodálkoztak, és kérdezgették egymást: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett és folytatta: „Embernek lehetetlen ez, de Istennek nem. Mert Istennek minden lehetséges.” Ekkor Péter megszólalt, és ezt mondta neki: „Nézd, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged”. Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap most, ezen a világon, otthont, testvért, anyát, apát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette –, az eljövendő világban pedig örök életet”.
Mk 10,17-30
Öröm, ha megosztod!
