Szárnyakról írtam az imént, évek óta szerepel a kép, és most, ebben a pillanatban jöttem rá, hogy tévedésben vagyok. Valóság a szárnyak, de nem az enyémek, mármint igen, használni tudom őket, de nem belőlem nőnek.
Hanem a mélypont, a kegyelem ajándékai.
Emberi teljesítményem maximuma, hogy állni, járni, futni megtanulok. A szárnyak több, a szárnyak nagyobb, a szárnyak rajtam túli. A szárnyak nem én vagyok. Hanem a szárnyak Az Én. A Vagyok.
Ajándék nekem, velem, itt és most. Isteni.
Akikkel a földtől elemelkedni csakis az Akaratot követve tudok. Minden értelemben. Valóságosan. A szárnyak a Hang meghallása által kapcsolódnak, ekkor fedezzük őket a báb sötétjében fel, és csakis az Akarattal összhangban működnek.
Öröm, ha megosztod!
