Igen. Az Ügy, a Munka, a Másik ember, a Küldetés, a Szolgálat fontos. De TE fontosabb vagy! Tudom, hogy tudod, elméletben, hogy nincs miből adj, ha nem vagy jól, de e szerint cselekszel-e? Pihenj! Legkomolyabban. Sokat, eleget. Tehát hagyd olykor akár napokra ott mindazt, amiről úgy tűnik, nem megy nélküled. Hogy nem lehet? Leáll az élet, meghal a projekt, nincs kivel beszéljen az édesanyád, nem tudja ellátni magát a felnőtt gyermek? BIZTOS ez? Távol töltött negyven nap egyik nagy tanulsága volt számomra két évvel ezelőtt, hogy mégsem. Sőt. Erősödik, aminek élnie kell, terebélyesedik a távollétemben, míg másrészt sokminden, amihez azt hittem, ÉN kellek, más megoldást talált. Emberek új kapcsolatokat, projektek alternatív megközelítést, mentoráltak SAJÁT erőt. Pihenj! Érdemes. Nem csak mert feltöltődik az ember, hanem mert a feladat is tisztul a távollétemben, tehát egyszerűsödik mire visszatérek. Hmm. Ami az én töltődésemet nem engedi meg, azt nem tudom Jól szolgálni. Nem is Dolgom tehát.
–
Abban az időben az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.
Mk 6,30-34
Öröm, ha megosztod!
