Sziasztok, István vagyok… 1122 napja tökéletlen.

Nyolc éve tartok csoportokat. Amit másképp úgy tudok még mondani, hogy nyolc éve kisérletezem csoport formátumokkal. És megvan. Most érzem azt, hogy megvan. Miután évekig túlkomplikáltam…

Az első időszakban magamnak örültem nagyon, hogy emberek eljönnek egyáltalán, hogy csoportvezetőként hasznos és értékes lehetek, amiből aztán azt következett, hogy a második időszakban ezt a csoportvezető feelinget szerettem volna másoknak is átadni. Amihez képzést kellett tartsak. Így tűnt. Hogy más “hasonlóan nagyszerű” csoportot akkor fog tudni tartani, ha ebben ÉN segítek, ha őt jól felkészítem. Na ez volt az első tévedésem.

Kiderült ugyanis, hogy egy-két-három hónapos folyamat alatt, az ember lényegében nem változik. Technikákat át lehet adni, de az emberség változása sokkal lassabb, márpedig a csoport minősége a csoport résztvevők élménye a csoportvezető emberségétől függ legelsősorban. Hogy ő hogy tud ott lenni. Velük.

Nekikeseredtem annakidején kicsit, ritkultak is az alkalmak, de valami tovább hajtott. Nem adhattam fel, mert nem tudtam feladni, így a következő időszak következő kísérlete ezt a lassúságot elfogadva indult. “Úgy döntöttem”, hogy majd osztódással szaporodnak a vezetők… Hogy én kezdek csoportokat, ahova mások járnak, és majd ebből lesz valami. Nem lett. Mármint lett: jó hangulatú csoportok, előbb nőknek, majd miután azokat átadtam már csak férfiaknak, de továbblépés nem lett, a várt osztódás nem következett be. Csalódás volt ez.

Viszont közben abban meg tovább erősödtem, hogy elképesztően nagy érték, hiánypótlóan fontos, hogy közösségek, csoportok, találkozók legyenek. Egyszerű, “átlagos” embereknek. Figyeltem ezt, és szerettem volna rájönni, hogy hogyan. De nem sikerült. Aztán isteni szikraként hasított belém, hogy az emberek élménye NEM csak a csoportvezető személye által, de szabályokkal is alakítható. A szabályok kereteket, szebben mondva mankót adnak a vezetőknek, és ha szabály kellően konkrét, nagyon hasonló élménye lesz a résztvevőknek, függetlenül a csoportvezető személyétől, hogy mikor hol kihez megy.

Tavasszal indultam ennek a harmadik kísérletsorozatnak neki, és zsigeri érzés mentén lett TT a név, amit az új csoportformátum kapott. Egyszerűen csak tetszett. Támogató Találkozót értettem ekkoriban alatta, bár magamban, viccesen, többször mondtam már tökéletlenek találkozójának is. Jók voltak az első alkalmak. Hogy mindenki csak saját élménnyel reagálhat, szuperül működött. A siker egyik eleme bizonyosan meglett, de valami mégis hiányzott, mert nem tudtam elképzelni, hogy ha nem ennyire sok tapasztalattal rendelkező ember tartja, mint én, akkor milyen lesz. Bukás volt tehát, ismét. A TT első verziója is csak majdnem volt jó.

Viszont addig-addig mondogattam magamban a nyár folyamán ezt a “bátor tökéletlenek” dolgot, hogy megvilágosodtam: pontosan erre van szükség. Az anonim alkoholisták segítettek ebben sokat… nem vettem ugyan részt, de korábban is szemet szúrtak már, aztán tavasz óta több helyről, többször is visszatért az AA, mint példa, ami világszerte sikerrel terjedt el, mozgalomként nő, mert annyira hiánypótló. Nyilvánvaló volt, hogy valami lényeges dolgot találtak.

No és ezen merengve jöttem rá, hogy túlkomplikáltam. Túl sokat aggódtam a válasz minőségén, holott a lényeges és legalapvetőbb dolog NEM a reakció, hanem a “hiba” felvállalva kimondása. Hogy alkoholista vagyok. Arra jöttem rá, hogy a mi célközönségünk helyzete is nagyon hasonló az alkoholista emberek helyzetéhez…

A tökéletességben pózoló, magányos és boldogtalan emberek gyógyulás felé vezető első és legfontosabb lépése annak a felvállalása, hogy tökéletlen vagyok.

Tehát hazugság egy nagy része annak, amit a világ felé mutatok. A magány hazugság eredménye, hogy jobbnak mutatom magam, hogy úgy csinálok mintha nem lenne szükségem segítségre. Az ilyen ember egyedül marad. A magányból való kitörés első lépése felvállalni, beleállni, szembenézni: a tökéletlenség tényével, ami szűk körben, egy bizalmas találkozó alkalmával, működik legjobban.

Sziasztok, István vagyok… 1122 napja tökéletlen.

Pontosan ahogy az anonim alkoholistáknál is. Hiszen az alkoholizmus tulajdonképpen a magány egy mélyebb foka csak. Az elviselhetetlenség egy mélyebb foka. Sokan az alkoholhoz nyúlnak, mások pornót néznek, agresszívak, sportba menekülnek, kapcsolat vagy csábítás függők, rossz házasságban élnek és hosszan sorolhatnám még – de ezek igazából mind a magány arcai csak.

A magány arcai, ami mögött arrogancia lapul.

Szebben mondva: normális emberi törekvés, hogy jobbnak próbáljuk mutatni magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk. Csakhogy ez lehetetleníti el a kapcsolatainkat. És ezen tudunk változtatni az által, hogy csak merünk őszintén tökéletlenek, tehát emberek, tehát esendők, tehát szerethetők lenni. Automatikusan indul be mások figyelme és energiája a felé az ember felé aki mer hiányt, tökéletlenséget, rászorultságot mutatni. Minden kapcsolódás, az emberek között működő szeretet alapja ez. Annak lehet adni, aki azt fogadni tudja. Ha mutatni mered a hiányt, úgy sokkal, de sokkal hamarabb kapsz segítséget.

A TT új neve tehát: Tökéletlenek Találkozója.

És radikálisan egyszerűsödik a formátum. Játékos kereteket kap, sőt szabályokat és dobókockát (!), az őszinte önfelvállalás közösségi játékát indítjuk ezennel el, amit egy egyértelmű leírás mentén mostantól bárki és bárhol játszhat.

Gyere el, ha érdekel milyen!

Vagy regisztrálj, ITT, ha Te szerveznél, ha magad próbálnád ki! Képviselő Program lehet hasznos, ha örülnél tőlünk segítségnek, de szerintem megy anélkül is. Regisztrálj ITT, és mi értesítünk, amint a leírás végleges!

Ingyenesnek szánom. Mert sokaknak van rá szüksége. A formátum leírását ingyenesnek szánom, mert szeretném, hogy sokakhoz eljusson, amire a legjobb esély egy mozgalom keretei között van. A TT szervezők a Kapcsolódj! oldalon csoportot is indíthatnak majd, segítünk népszerűsíteni, ha szeretnéd, és az eseményért magáért díjat kérhetsz, ahogy én is kérek, amikor tartok ilyet (tagoknak ingyenes). Vagy a barátaiddal, szűk körben is játszhatod, tőlünk függetlenül. Társas játék. Aminek lényege a felvállalt őszinte emberség, tehát a tökéletlenség. A Tökéletlenek Találkozója az elfogadó figyelem tere, ahol nem ítélünk meg, bármit is mondasz el, az okoskodás tilos, viszont saját tapasztalat alapú reakciókat kapsz.

A TT Neked szól, és én nagyon nagy örömmel, hálával és szeretettel ajánlom!

Joós István
alapító

tokeletlenek.info
by ÉNAKADÉMIA

*

Aki tovább akar lépni, tagadja meg a tökéletesség látszatát, vegye fel keresztjét, és kövesse a megérzéseit. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét az embertársaiért, megmenti azt.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!