Szoktam méregetni magam. Máig. Szellemi téren, hogy ki mit mond, és materiális szinten is, hogy kinek mije van. Előbbit fontosnak érzem, helyesen figyelni, hogy legyen alázatom másokat előttem haladóként elismerni – utóbbi szégyen forrása gyakran. Hogy még mindig itt tartok, hogy ez mennyire egészen elképesztően szánalmas. Google keresőbe egy nevet beírva a net worth fogalom második-harmadik helyen automatikusan jelenik meg… Te is megfigyelted? Ugyanis a Google tudja mi érdekli az embereket. Tűnhet az irigység jelének ez, de szerintem sokkal inkább szól potenciálról, egy ember magához hasonló más emberekhez nem csak azért hasonlítja magát, hogy a nyálát csorgassa, hanem mert érez magában valami többet, és valamiféle mércét szeretne, hogy hogyan is kellene, hogyan is fog az kinézni, amikor meg is valósítom a potenciálom, amikor valóban kamatoztatom a tálentumokat. A saját élményem ilyenkor frusztráció. Egyrészt. Másrészt motiváltság is, mert hasonlóság okán nézem, tehát erőt nyerek, ha ő meg tudta csinálni, akkor nekem is sikerülni fog. Lenyűgözően igaz, hogy a legnagyobb az lesz, aki a legkisebb törekszik lenni, aki másokat legjobban szolgál. Jeff Bezos híresen ügyfélközpontú, amit ő maga megszallottságnak is szokott mondani. Nem egyszerűen csak “focused”, hanem “obsessed”. Valóban így van. Aki a legkisebb tud abban lenni, hogy másokat jól hogyan szolgál, ténylegesen a legnagyobb lesz. Vándorként kezdte. Király lett. Nem egyszerűen csak anyagi értelmében, hanem felelősségvállalásban, legutóbbi időben már a saját kis országa határain túl (több mint félmillió embert foglalkoztat!), az amerikai társadalom (Washington Post “megmentése”, hajléktalan gyerekek iskoláztatása) és az emberiség felé általában is (űrrepülés infrastruktúra). Hogy megteheti? Persze. Személyes vagyona nagyobb, mint Magyarország 2017-es nemzeti összterméke (159,3 vs. 139,1 milliárd USD). Nem ez az érdekes. Hanem, hogy meg is tetszi – változatlanul szolgál, és egyre nagyobb lesz. Hát Te?

(Kapcsolódó ajánlás: zárt Facebook csoport férfiaknak)

*

Abban az időben Jézus és tanítványai átmentek Galileán. De Jézus nem akarta, hogy valaki megtudja ezt, mert a tanítványait készült oktatni. Ezt mondta nekik: „Az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de miután megölték, harmadnapra feltámad.” Ők nem értették ezeket a szavakat, de féltek megkérdezni. Ezután Kafarnaumba értek. Amikor már otthon voltak, Jézus megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztatok az úton?” Tanítványai azonban hallgattak, mert az úton egymás közt arról tanakodtak, hogy ki a nagyobb közülük. Leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája.” Aztán odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, majd magához ölelte, és ezt mondta nekik: „Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.”

Mk 9,30-37

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!