Megszületett. Karácsony a fény születésnek ünnepe, szerte a világon, és nagyon egyszerű a nap kérdése: beengeded-e? Beengeded-e a fényt. Ami van. Rajtunk kívül (is) van, tehát – és ez nagyon durva – nem belőlünk, hanem külső forrásból ered. Másképp a kérdés így is mondható: magadat választod vagy a fényt? Értve ez alatt, hogy az önközpontúságban maradsz, tovább, vagy beengeded a fényt, tehát felnyitod végre a szemed és kifelé fordítod a figyelmedet. Nehézsége, hogy a nekem alapú motivációk – pénz, siker, csillogás – után az ön-nel kezdődő szavakon is túl kell az ember jusson hozzá. Ön-vizsgálat, ön-ismeret, ön-értékelés. Korunk egyik legnagyobb tévedése szerintem, hogy ezek boldogságra vezetnének. Mert nem. Az ön- nem vezet boldogságra, egyik formájában sem, hanem azonban fontos része az útnak, mert a nekem után az ön– alapú élmények tapasztalása, az ebben töltött évek is szükséges ahhoz, hogy az ember a mégsem én állapotba eljuthasson. Ami a mégsem én tudom, mégsem én vagyok a legfontosabb, mégsem én vagyok a legjobb korszak. No és EZ az igazi fény. Amikor magammal leszámolva magamon kívül keresni, észlelni, figyelni kezdek. Kapcsolódás. A pillangó korának is hívom. Hernyóként nekem akartam, vakon bolyongva, aztán a bábban ön-magammal foglalkoztam, szemem csukva tartva, és a következő nagy korszak ebből továbblépve, immár kicsiségem biztos tudatában lenni, lépni, repülni: a mégsem én… Aminek a szem felnyitása, tehát figyelem a kulcsa. A világot magam körül kell figyeljem, hogy valóban boldogulni, valóban haladni tudjak, a hernyó lassan kúszott, a báb magában mélyült csak, de közben semmit nem haladt, a pillangó REPÜL. Érted? Persze, hogy érted… figyelsz-e tehát? A nekem és az ön- korszak után a repülés, tehát a valódi boldogság lehetősége vár, de csakis, ha be mered a fényt engedni, tehát ha kifelé figyelni, és ezzel arányban látni kezdesz. Ami a megvilágosodás. Szerintem. Sőt a megváltás… Az igazi megváltás, hogy beengedem a fényt, más szavakkal, hogy magamból lassan kiábrándulva NEM magamra figyelek, keresztény szavakkal: dicsőség Istennek! Végre. Magam helyett. Az ember mindent és bármit képes látni, tenni, érteni, elérni, amint nem magára figyel – jó repülést tehát! Ami a kapcsolat. MINDEN igazi kapcsolat repülés, ami csakis akkor megy, ha a biztonságot elengeded.
*
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14
Öröm, ha megosztod!
