A mestereket el kell hagyni. Legyőzni vagy csalódni, az igazán nagyokat kivéve. Az igazán nagyok önként félreállnak. Amikor időszerű. Jézus, Lao Ce, Szókratész. A mű beteljesítése a félreállás. Önként. Tér. Az utódoknak. Szellemi utódoknak, biológiához ennek semmi köze. Continue Reading
Lassúság Van. Szeretem az ilyen napokat. Amikor lassú. Minden. A hónap vége szokott ilyen lenni, nekem, 30., 31., szinte naptáron kívül, aztán elsejével a Lendület, újra … de addig Lassúság … a felhők, a séta, a bicikli, a korty, a szellő, a csók, a minden, lassssú … bár csók nem volt, ami fájó pont, hogy „hiába” vártam a Duna partján : ) … másrészt persze, hogy nem. Ugyanis nagyszerűen időszerű események történtek, egész nap, mint mindig. Szeretem ezt nagyon. A saját tapasztalatot arról, hogy valóságosan csak az Van, amit érzek. Mármint az Érzet, tehát nem az érzelem. Csak az Érzet Van. Az érzet az Igazság. Ami bár látszólag „csak” Igen és Nem, de ez pontosan elég, mert minden racionális, vagy érzelmi impulzusomra pontosan megfelel. Igen vagy Nem. Tedd vagy Ne tedd. Mindenre. Continue Reading
Szembe jött velem egy lány, a minap, suhant a Duna partján, biciklivel, és cselló volt nála, és könnyű kis ruha, és barna, lobogó, vállig érő haj, és csodaszép kék szemek … láttam, látott, látta, hogy látom, láttam, hogy látta, hogy látom ééés … semmi … visszafordultam a bicklin, utána néztem, és mentem tovább, „időre”, ami persze, hogy kifogás csak, nem mertem megfordulni, utána menni, megszólítani … és ez az egész életemben így volt. Continue Reading
Ez ritka, nagyon, nagyon-nagyon-nagyon, és most mégis … egy tökéletes teraszon, a 12. kerületben, egy tökéletes nap végén, ami az édesanyám születésnapja is volt, egyben, 29, a születési számom, és költöztem, ma, tegnap még nem tudtam hová, és most itt vagyok, úgy, hogy nem ismerem a lakás tulajdonosát, de szokott olvasni, és úgy érezte, megbízhat bennem, ennyi, nem is találkoztunk, Continue Reading
A Lelkesedés Teremt, az ismeretlen iránt, kíváncsiság, mindig, más néven Vágy, ami az Új felé hajt, amit még nem tapasztalatam, és amiből régi lesz, amint már igen. Minden síkon. Ezt eddig is tudtam. Hogy én éltetem, ami belőlem születik, azt is, akár gyermek, akár ügy, akár közösség, mindegy, szervezet, aminek szüksége van rám, tehát végül […]
Nem bírom a szexet … mármint az együttlétet igen, de a magömlést nem … mert kitép, egy CSOMÓ energiát visz el, szét a világba, szór, sőt, robban, belőlem, tüzijáték vagy atomrobbanás, nem bírom már, kivesz, lemerít, sőt, tompulást okoz, és lassulást, és fókuszvesztést, és derék körüli fájdalmat, mintha a csipőm is merevedne, mikor túl sok magot szórok … Continue Reading
Próbáltam már, korábban is, bízni, oda-bízni, teljesen, a másikra, hogy mennyit ad, sőt, a Rendre, valójában, aminek a kiegyenlítés törvénye, aki ad szükségszerűen kap is, azzal arányban … próbáltam már, csak épp készen nem voltam … pedig tudtam, már akkor is, hogy az ember annál könnyebben egyenlít ki minél harmónikusabb, és, hogy hozzám nem a legharmónikusabb emberek jönnek, hiszen éppen azért, Nyugalomban, Bizalomban, Hitben merítkezni, tudtam ezt, valamint, hogy a vágyakért megküzdeni érték annak, aki nincs egy-ben, külső célokért, bármit és mindent áldozni a megadáshoz elengedhetetlen tapasztalás, Continue Reading
Ontottam magamból az ötleteket, éveken át, és tudtam, mert éreztem, hogy fantasztikus, mert időszerű, mind, a csudába is, és egyet sem tudtam elengedni, mint a sokgyermekes apa, vér a vérből, nem adhatom fel, és gyúrtam őket, össze, egyre újabbakat, még, egybe … persze, hogy fokozódó káosz lett az eredmény … sziámi ikrek, sőt, sziámi sokas iker, akik szó szerint összenőttek, és igen, kérdés, hogy a szétválasztás során életben maradnak-e – viszont meg kell próbáljam, mégis, most, hogy már látom ezt, mert bizonyosan meghalnak, ha nem teszem … Continue Reading
Hullámvasút az élményem, néhány napja, ez az angliai út, hogy meghívást kaptam, és én beszálltam, és elragadott, és pörget, és fogalmam sincs hova, de visz miközben gyorsul is, és bár ez az egész meglehetősen félelmetes, de viszonylag nyugodt vagyok, mégis, mert már elég sok tapasztalatom van arról, hogy jó a vége, sőt, az általam elképzelhetőnél mindig csodásabb, különösen, mikor nem avatkozom be, ha nem próbálom magam óvni, ha belemerülök, azzal arányban, amennyire engedem … és ez most koncentrált, nagyon, mintha vizsga lenne, szintlépés, érettségi … azt hiszem, tudom, azt hiszem, értem, hát akkor tessék, Tükör, önmagam szinte minden változatával találkoztam az elmúlt napokban, és nem csak belső élményként, de külső személyekként is … vicces ez … a saját szemembe nézni, és látni a Víziót, a Tüzet, de a megakadtságot is … kísértetkastély … szó szerint, ami egyetlen kérdes körül forog: Mit Akarsz? … Lucifer pörget, széles mosollyal az arcán, pörget, és pörget, és pörget, és bármit megkaphatsz, mindent, akármit, de ehhez először tudnod kell, hogy mit akarsz, szűkíteni, és még, és tovább … Mi Az? … Continue Reading
Nyugalom a legfontosabb. Az sem baj, ha nem tudod, hogy hová megyünk, hogy pontosan hová, hogy biztosan megérkezünk, honnan is tudhatnád, senki nem tudja, minél hangosabban állítja, minél inkább vitatkozik, annál kevésbé … hiszen nem tudhatja … ő sem, Te sem, én sem, hogy sikerül, azt nem, csak hogy mindent megteszek, azt igen, azt tudhatom, és ez elég is … Szándék és Irány eredője a Nyugalom … Continue Reading