Kiegyenlítés a Törvény.

Mindennek megvan az ára … sőt … el is veszik, ha önként nem adom … négy év tapasztalata ez, szívességek és önkéntesség, emberek … hogy MINDIG van elvárás, szinte … hála, vagy figyelem, vagy megerősítés, vagy viszonzás, vagy tanács, vagy részvétel, vagy barátság, vagy idő, vagy mosoly, vagy érintés, vagy valami … szinte mindig … elvárások … szinte mindig van valamennyi, és igen, bennem is, amikor adok, ezt tapasztalom, talán egyre kevesebb, de van, még van, amikor személyesen, konkrétan adok, olyankor … szegényeknek, vagy ismeretlenül adományozva nem … érdekes ez, most veszem észre, hogy a személyesség ebben meghatározó, pl. itt most írva nincs bennem elvárás, csoportban beszélgetve már van … kiegyenlítés iránti igény … mely okból nekem újabban nagyon fontos, törekszem világos kereteket teremteni, és azokat vállalni … világos árat szabni … időben, viszonzásban, pénzben, kézfogásban, ölelésben, munkában, mindegy, de egyértelmű legyen, mielőtt belevágunk, a bármibe … mert eleget csodálkoztam utólag, a mások elvárásain, és eleget lestem, amit én épp remélek … a világos keretek értéke, hogy TUDOM, mit vár a másik, szabadon dönthetek, tudom, miről döntök, hogy az nekem úgy kell-e vagy sem – és fordítva is, meghatározhatom, hogy mit remélek … sokkal tisztább, sokkal őszintébb, mint amikor adok és ködös elvárásokat támasztok … pénz, igen, alkalmas közvetítő … a legintimebb emberi kapcsolatok kivételével jól működik, mert pénzért alap szükségletek megvásárolhatók, kenyér, fedél, meleg, mindannyiunknak kell – ráadásul a pénz transzparens, világos az átváltási értéke, egyértelmű … önfelvállalás, igen, ez is … kihívás … eleinte ködös feltételek mellett beszélgettem, „ingyen”, de persze megerősítést remélve, aztán „adj, amennyit érzel” alapon, és persze, az észlelésében korlátozott, hiszen nem jól lévő ember ritkán törődött velem, az én igényemmel, hanem a saját szűk-ség élménye alapján döntött, és adott, gyakran sokkal kevesebbet, mint az én reményem … amiben persze igaza is volt … hiszen én nem vállaltam fel magam … végül ajánlásokkal próbálkoztam … mára megbukott, az is, ugyanazért, az emberek nyújtóznak, amíg a takaró ér, amint én is tettem, soká, másra azzal arányban figyelek, ahogy vagyok … soká nem érdekelt senki, soká nem hallottam a hangot, soká nem volt automatizmus, sőt, öröm a viszonzás, soká háborodtam fel, hogy tőlem lelki tartalomért pénzt kérnek, és vettem ingyen el bármit, csakúgy, adás nélkül.

Eladósodtam, mondhatnánk … de nem, hanem SZÉTFOLYT AZ ERŐM.

Elvettem, viszonzás nélkül, de a TÖRVÉNY a kiegyenlítődés … tehát elvétetett tőlem, amit magamtól nem törlesztettem … elképesztően vak voltam, soká, botorkálva, erőtlenségemen tűnődve, miközben csak elvettem és elvettem és elvettem, amitől csak gyengültem és gyengültem és gyengültem … ADNI KELL … magam miatt, a kiegyenlítés miatt, az Erőn-Lét miatt, szó szerint … az életemet a kezembe CSAK az adás által vehettem, s előtte magam ítéltem magamat koldus létre, amíg csak elvettem … adni KELL … és, igen, az igényeimet is felvállalni … a szeretet parancsa EZ … fura, tudom, de mégis, fel KELL vállalni az igényeimet … beárazni, hogy a másik dönthessen, törleszthessen, azonnal, épp mert magától esetleg nem jutna eszébe, amitől eladósodik, pontosabban gyengül, mert az erői szétfolynak, ha nem teszi … Hogy ez bizalmatlanság? Hogy majd máshonnan visszajön? … Nem. Ez önfelvállalás. … és igen, ÉPP az a lényeg, hogy máshonnan visszajön, mert az Univerzum alapja EZ, a Rend, a kiegyenlítődés … ezért, a szeretet okán KELL kérjek, világos keretek között, akár pénzt is, MERT ha nem ad, akkor szét fog folyni, tudtán kívül, amint én is … aki nem ad, az NEM URA az életének … mert amikor az ingyenest elveszi, akkor nem dönt, mármint dönt, de nem veszi észre, hogy dönt, tehát nem használja a szabad akaratát arra, hogy hol és mit ad és kap – aki tehát csak fogad, az szétfolyik … fontos ez, most, nekem, nagyon … az ajánlás alapú működés is megdőlt tehát … minimum díjak lesznek … a tudatos döntés lehetősége … mindenben, amit mostantól csinálok … mindenben és mindenkinek … az emberek pedig, köztük Te, dönthetnek a saját szabad akaratuk révén, hogy elfogadnak-e tőlem, és kapcsolódnak-e hozzám, kiegyenlítenek-e az általam meghatározott módon … tapasztalatom, hogy Bőség annál nő, aki nemhogy kiegyenlít, de többet próbál adni … aki tehát Bízik … mert akkor, ez által, Nála keletkezik vákuum, amit a Mindenség Tökéletes Rendje a Számára legértékesebb, mert legidőszerűbb módon tölt be.

Öröm, ha megosztod!