Lassúság Van. Szeretem az ilyen napokat. Amikor lassú. Minden. A hónap vége szokott ilyen lenni, nekem, 30., 31., szinte naptáron kívül, aztán elsejével a Lendület, újra … de addig Lassúság … a felhők, a séta, a bicikli, a korty, a szellő, a csók, a minden, lassssú … bár csók nem volt, ami fájó pont, hogy „hiába” vártam a Duna partján : ) … másrészt persze, hogy nem. Ugyanis nagyszerűen időszerű események történtek, egész nap, mint mindig. Szeretem ezt nagyon. A saját tapasztalatot arról, hogy valóságosan csak az Van, amit érzek. Mármint az Érzet, tehát nem az érzelem. Csak az Érzet Van. Az érzet az Igazság. Ami bár látszólag „csak” Igen és Nem, de ez pontosan elég, mert minden racionális, vagy érzelmi impulzusomra pontosan megfelel. Igen vagy Nem. Tedd vagy Ne tedd. Mindenre. És egyre gyakrabbak az ilyen csodás napok, amikor egyszerűen csak követem az érzeteket, és sokat gazdagszom, mindig ilyenkor, egészen valószínűtlen, hülyeségnek tűnő helyzetekbe visz bele, és mégsem azok végül, sosem, hanem tökéletes a Rend … de … ez persze Csak akkor működik, ha nincs épp fix cél bennem, amit a „fejembe vettem”, mert ha az nincs, akkor Lehetőségek vannak. Fellebeg, a Semmiből, megjelenik bennem egy Irány, és az Érzet válaszol, gondolatokra, érzésekkel, bármire, és az érzet Soha nem téved, hanem abszolút Igaz, mindig, az Isten szól hozzám, Én magamhoz az érzeteken keresztül, még ha félelmetes is amerre visz, sőt, akkor a leginkább.
Engem például ma belevitt a kurtizánok irányában lévő nagy elfojtásba.
Egy ideje értem már ezt, hogy vannak, hogy miért, és elfogadom ezt, és őket is, tisztelem a bátorságukat, sőt, példa, hogy teszik, különösen, aki az arcát is vállalja, írtam erről, de magam igénybe őket, közülük még nem vettem. Holott pedig a nyolckerben, a Mátyás téren nőttem fel, kissrác koromtól szólongattak, minden nap, iskolába menet és jövet a kocsisoron … éés, igen … mindig is vonzott. Felfedezni ezt. Sőt, fantáziáltam konkrét nőkről közülük, sokat. És ez még csak az egyik oldal. A másik, hogy bár engem sokan a nők kedvencének gondolnak, a valóság, hogy nem ezt tapasztalom, sőt, épp az ellenkezőjét, egy ideje nagyon ritka a nőkkel való olyan érintkezés, ami szexualitásig eljut, és másrészt kimondottan gyakori viszont, hogy tartanak tőlem … okai ennek változatosak, néhányat ismerek, általában látom … ami egyben az első … hogy úgy érzi, átlátok rajta, ami bizonytalanságot, félelmet szül, nem is alaptalanul amúgy, erről is írtam, a Rend, hogy a Nő aki érti, látja a Férfit … aztán van, aki nem hiszi el, hogy ő elég lehet, nagyon vonzódik, de a felkérést elutasítja, a Tánc el sem indul, mert úgy érzi, nem tud megtartani, egy csepp Boldogságért meg minek töresse össze a szívét … tévedés, nyilvánvalóan, bele kell menni, csak úgy tanulhatunk, sokat írtam erről, de orvosolni ezeket nem tudom, ha el sem kezdünk tancolni … ja, és tovább … sokaknak pontos elképzelése van arról, hogy hogyan kell meghódítani, mi igen és mi nem, és mikor, és hogyan … ami engem jellemzően alig érdekel, hiszen a Férfi számára a fontos épp az, hogy Bizalmat érez-e, megnyitom a világom, Váram és Lelkem, mer-e bejönni, a Nő mer, a leány téblábol, hogy szerinte ezt nem így kéne, vagy egyszerűen közli, hogy ez vagy az a rendszer, barátnők, vagy futás, vagy kutya, döbbenetes, hogy a szokások hogy bebörtönöznek sokakat … viszont az eredmény ugyanaz … tapasztalatként, esetenként tanítóként szereplek, de a Tánc ritkán indul el, így Érintés sincs, mert Befogadás nincs, mert Bátorság nincs, mert Bizalom nincs, mert az Önibizalom alacsony, mert az Önszeretet alacsony, mert az Önelfogadás alacsony, mert a működési mód téves, amennyiben is érteni akarják a dolgokat, ahelyett hogy megadnák magukat az érzeteiknek, és a Figyelem működése téves, mert önmagukat és amit kinn látnak külön próbáljak értelmezni … mindebbe pedig én nem illek bele, mert nem akarok beleilleni, már nem, mert sokat, nagyon sokat csimáltam, a nőcsábász korszaknak vége, az éppen erről szólt, férfi kaméleon, aki bárkinek meg tud felelni, ha eléggé akarja, totál önzés, ami már nem elégít ki, sőt, sosem elégített ki, de már tudom, mert már tapasztaltam, hogy van tovább, a Ügy–Férfi-Nő, Egység, aminek az ára nem megalkudni, a vákuum tehát, annak a fájdalma … így tehát a kapcsolódás egy ideje ritka, bármennyire erős is sokszor a zsigeri vonzalom, viszont helyette gyakori volt az indulat, és sértődés, és a kinek képzelem magam, épp mert a reménye nagy volt, hogy én majd megfelelek, herceg a lovon, végre, és persze annál nagyobb a csalódás.
Mindez másrészt nem baj.
Mármint nem volt baj, mert nagyjából elmúlt. Ritka már az ilyen helyzet, mert eleve látom, bele sem vágok, fel sem kérem. És másrészt mert azt is jobban élem, immár, hogy mennyire Jó ez. Nagyon. A nőknek. Is. Átmenni ezen. Nincs más Út, át Kell menni. Belehalni a felületes kapcsolódások sivatagába, a magányba, hogy a lényem nagy részét nem, hogy nem értik, de nem is tudnak róla, mert megmutatni sem mertem soha … velem is ez volt … és aztán indul az önfelvállalás, majd, az igazi Ugrás, a megadás és onnantól működik … minden, a Rend … de erről sokat írtam már … hanem a lényeg: hogy szexuális vágyaim ettől még vannak, sőt, meglehetősen erősek, skorpió nap, mars, vénusz, különösen itt a városban, sok-sok érzéki ingernek kitéve … a nők nagy része oly felelőtlen … mely okból, és a fentiek miatt, mert már nem szórakoztat a színház, és mert másrészt még nem érkezett meg, mert még nem voltam kész arra, aki Ért is engem, az Ügyem, a Funkcióm, a Szolgálatom éés Vonz is, sőt, csupa nagy betűkkel, Zsigerileg, tehát megadja magát, azonnal … ez is érdekes amúgy, hogy a legnagyszerűbb kapcsolataim az elmúlt években szinte mind egy éjszakának indultak, tehát megadással, és Csoda volt, tehát maradtunk, mert Csoda volt, amíg az tartott … de vissza tárgyhoz: mindezek miatt tökéletes kuncsaftja vagyok a kurtizánoknak. Lennék. „Kéne legyek.” Amit az ezzel kapcsolatos zsigeri félelem is pontosan mutat. A legjobb Irányt a félelem mutatja. Mindig. Így tehát ma felhívtam egy lányt. Rosszlanyok.hu az oldal, ahol sokan találhatók, és köztük akadnak nagyon, sőt, döbbenetesen szépek, az egyik képsorozat nagyon betalált nekem, zsigerileg, részlet fenn látható, de nem vette fel … : ) … hát így, eddig a történet, és kíváncsian várom a folytatást, hogy hívom-e valaha újra, hogy milyen változást hoz ez, hogy felvállaltam most, vacsorameghívásoknak szívesen eleget teszek, ha az a bizonyos kölcsönös Bizsergés adott … : )) … nahát, nem gondoltam, hogy le merem ezt írni – bár az még egy következő kérdés, hogy végül kiteszem-e … sőt, igen, fotózást is vállalok, ez is rég titkolt vágy, ha már ezeknél tartunk, képeket csinálni, nőkről, akik vonzanak, Test, Lélek és Szellem címmel, három kép, nem több, Szellem a jelenlét a világban, stílus, nem általam, ahogy ő magát láttatni akarja, Lélek a szemről, szem központú kép, a Test pedig test, részlet vagy egész, vagy vetület, nem feltétlen akt, de akár, leginkabb talán egy általa választott ruhadarabb … és ezzel kész … ez volt az utolsó, csudába, nincsen több titkom … nahát … semmi más nincs, amit leleplezhetnék magamban, magamról, ez volt az utolsó. Jó érzés. Nagyon. … Május 31., talán ez az újjászületés, mindent, valóban mindent letenni … Hála.
: )
Öröm, ha megosztod!
