Ez foglalkoztat, napok óta már, merthiszen, persze, könnyű a válasz, tudom, a tapasztalásnak Van értelme, csakis, amint az elmúlt napokban irogattam róla. Csakhogy. Az történik. A tapasztalás mindenképp történik, azáltal, hogy Vagyunk, automatikusan történik. Hmm. A Hogyan tehát a valódi kérdés. Hogyan vegyek részt, ebben, a Táncban, ami a tapasztalás … Continue Reading
Az önreflexió csapdája, hogy világos képem van arról, hogy mit csinálok épp, pl. „hiszti, „türelmetlenség”, „önzés” – és arról is, hogy hogyan „kéne” működjek, pl. „szeretet”, „elfogadás”, „türelem”. Ami azért nagy kihívás, mert mivel értem, hogy így lenne „jó”, tehát meg is próbálom, holott nyilvánvalóan nem tartok ott, hiszen, ha ott tartanék, akkor úgy működnék, próbálnom sem volna mit. Megoldás van, de nem egyszerű. Vállalni, ahol tartok. Tehát NEM próbálni tovább megvalósítani azt, ahol tartani szeretnék, ahol tartanom „kéne”, hanem Continue Reading
Játszóterek egymásba ágyazott szövedéke a világ. Ügy, Közösség, Vállalkozás, Ország, mindegy hogy hívom, Játszóterek, amikről azt hisszük mi építjük őket, de valójában történnek. Általunk, is, persze – vagy más által, ha én nem csinálom, akkor fogja más, és tapasztalnak az emberek, tovább, mindenki amit időszerű, állapota szerint, mert ez a Lényeg, az egész Lényege. Ez. A kapcsolódás. Amit a játszóterek szolgálnak, hogy magunkat csak a másikban láthatjuk meg, s így bár látszólag mindegy, hogy építem-e, szinte felesleges, mert ha én nem, akkor fogja úgyis más – azonban mégsem, nem mindegy, mégsem, mégpedig magam miatt nem az. : ) Continue Reading
A mestereket el kell hagyni. Legyőzni vagy csalódni, az igazán nagyokat kivéve. Az igazán nagyok önként félreállnak. Amikor időszerű. Jézus, Lao Ce, Szókratész. A mű beteljesítése a félreállás. Önként. Tér. Az utódoknak. Szellemi utódoknak, biológiához ennek semmi köze. Continue Reading
Lassúság Van. Szeretem az ilyen napokat. Amikor lassú. Minden. A hónap vége szokott ilyen lenni, nekem, 30., 31., szinte naptáron kívül, aztán elsejével a Lendület, újra … de addig Lassúság … a felhők, a séta, a bicikli, a korty, a szellő, a csók, a minden, lassssú … bár csók nem volt, ami fájó pont, hogy „hiába” vártam a Duna partján : ) … másrészt persze, hogy nem. Ugyanis nagyszerűen időszerű események történtek, egész nap, mint mindig. Szeretem ezt nagyon. A saját tapasztalatot arról, hogy valóságosan csak az Van, amit érzek. Mármint az Érzet, tehát nem az érzelem. Csak az Érzet Van. Az érzet az Igazság. Ami bár látszólag „csak” Igen és Nem, de ez pontosan elég, mert minden racionális, vagy érzelmi impulzusomra pontosan megfelel. Igen vagy Nem. Tedd vagy Ne tedd. Mindenre. Continue Reading
Szembe jött velem egy lány, a minap, suhant a Duna partján, biciklivel, és cselló volt nála, és könnyű kis ruha, és barna, lobogó, vállig érő haj, és csodaszép kék szemek … láttam, látott, látta, hogy látom, láttam, hogy látta, hogy látom ééés … semmi … visszafordultam a bicklin, utána néztem, és mentem tovább, „időre”, ami persze, hogy kifogás csak, nem mertem megfordulni, utána menni, megszólítani … és ez az egész életemben így volt. Continue Reading
Ez ritka, nagyon, nagyon-nagyon-nagyon, és most mégis … egy tökéletes teraszon, a 12. kerületben, egy tökéletes nap végén, ami az édesanyám születésnapja is volt, egyben, 29, a születési számom, és költöztem, ma, tegnap még nem tudtam hová, és most itt vagyok, úgy, hogy nem ismerem a lakás tulajdonosát, de szokott olvasni, és úgy érezte, megbízhat bennem, ennyi, nem is találkoztunk, Continue Reading
A Lelkesedés Teremt, az ismeretlen iránt, kíváncsiság, mindig, más néven Vágy, ami az Új felé hajt, amit még nem tapasztalatam, és amiből régi lesz, amint már igen. Minden síkon. Ezt eddig is tudtam. Hogy én éltetem, ami belőlem születik, azt is, akár gyermek, akár ügy, akár közösség, mindegy, szervezet, aminek szüksége van rám, tehát végül […]
Nem bírom a szexet … mármint az együttlétet igen, de a magömlést nem … mert kitép, egy CSOMÓ energiát visz el, szét a világba, szór, sőt, robban, belőlem, tüzijáték vagy atomrobbanás, nem bírom már, kivesz, lemerít, sőt, tompulást okoz, és lassulást, és fókuszvesztést, és derék körüli fájdalmat, mintha a csipőm is merevedne, mikor túl sok magot szórok … Continue Reading
Próbáltam már, korábban is, bízni, oda-bízni, teljesen, a másikra, hogy mennyit ad, sőt, a Rendre, valójában, aminek a kiegyenlítés törvénye, aki ad szükségszerűen kap is, azzal arányban … próbáltam már, csak épp készen nem voltam … pedig tudtam, már akkor is, hogy az ember annál könnyebben egyenlít ki minél harmónikusabb, és, hogy hozzám nem a legharmónikusabb emberek jönnek, hiszen éppen azért, Nyugalomban, Bizalomban, Hitben merítkezni, tudtam ezt, valamint, hogy a vágyakért megküzdeni érték annak, aki nincs egy-ben, külső célokért, bármit és mindent áldozni a megadáshoz elengedhetetlen tapasztalás, Continue Reading