Ez foglalkoztat, napok óta már, merthiszen, persze, könnyű a válasz, tudom, a tapasztalásnak Van értelme, csakis, amint az elmúlt napokban irogattam róla. Csakhogy. Az történik. A tapasztalás mindenképp történik, azáltal, hogy Vagyunk, automatikusan történik. Hmm. A Hogyan tehát a valódi kérdés. Hogyan vegyek részt, ebben, a Táncban, ami a tapasztalás … játékosan, persze, és a többi, amikről írok, én is, Tenni, ami Lelkesít, 2010-ben találtam ezt, és játszom, azóta is, sőt, immár semmi mást nem tudok tenni, csak azt, ami valóban Lelkesít, aminek tehát Van értelme, amiről úgy érzem, csakis azt, csakis úgy, már nem tudok ebben megalkudni, egy hírlevél erejéig sem … és … ezzel a kiinduláshoz érkeztünk, máris, vissza.
Minek Van Értelme?
Játszótereknek, lehetne a következő válasz, Tér tapasztalni, hiszen az egész Világ az … ami másrészt a bökkenő is … ha az egész Világ az, márpedig az, akkor én minek erőlködjek egy speciálison, hiszen Játszunk, mindenki, így is és úgy is, tapasztalunk, ezen a nagy játszótéren, mi mindannyian, folyamatosan, hát akkor nem arrogancia-e azt képzelni, hogy épp én tudnám, hogy hogyan lenne jó, hogy bele kellene avatkozzak, hogy ez lenne a Dolgom? De igen, arrogancia … és megsem. Az, ha azt képzelem, hogy én tudom, és nem, ha érzeteket követve megadom magam annak, ami és ahogy lelkesít épp, amit időszerűnek érzek … hmm …
Az Időszerűnek Van Értelme.
Lelkesültségem pontosan mutatja, hogy mi az, és igen, ráadásul változik is, folyamatosan … lásd szivesseg.net … négy éve kezdtem, akkor az volt, nagyon, és úgy, és érkeztek is, sokan, használták, de aztán az idő, a világ, az időszerűség mozdult, tovább, mert ez a Rend, a változás. Ami tegnap meg időszerű ma már nem feltétlen az, és ami tegnap még nem, ma talán mégis. Ez Van. Lépés, elengedés, megújulás, folyamatosan. A feladat, mindannyiunknak, amiben az a brrrutálisan nehez, hogy folyamatosan elengedesben KELL lenni. Mert mindig van mit, mindig is lesz, ami elmúlt … és nem félig, éppenhogy nem, hanem Teljesen … mert épp a Tér a trükk … Mindent ki, ami már nem időszerű, ebben nem megalkudni … Sőt! … tovább … Bele az ismeretlenbe. Indulni ugyanis általában úgy kell, hogy az Új Csúcs nem látszik, még, nincs meg A Cél vagy A Társ vagy Az Ügy, még, de a régit el kell engedni, mégis, mert Tér csak így nyílik az Újnak, Lépésekből, ha nyitom.
A Lépésnek Van Értelme.
Egy Lépésnek. Mindig Csak. Itt és Most. Alázat, brrrutális alázat kell ehhez, hogy beérjem az Iránnyal, ami általában egy, legfeljebb néhány Lépésnyi út, a Kanyarig, ha látszik, és apró dolgokból áll, az is, semmi világrengető, de mégis, megtenni, itt és most, nagyon-nagyon kemény. Merr ehhez el Kell engedni a Cél iránti vágyat, az érteni akarást, hogy akkor hová is tartok … Kell … különben lebénít, különben nem cselekszem, el sem indulok, amíg nem értem, csakhogy az a nap nem fog eljönni. Soha nem érthetem. Teljesen nem, töredékesen is csak visszatekintve, tehát el Kell engedni a Cél iránti Vágyat, hanem csak Irányt követni, Lépésnyi Irányt, és egyetlen Lépésre, akár csak, annyi mindig Van, Látszik, és akkor Merni, Lépni, Oda, követni alázattal … a jó hír, hogy a félelem is megy, tűnik, oszlik a Céllal, az érteni Akarással, annak elengedésével, sőt, a félelmeket csakis így engedhetem el: hogy nem értelmezek.
Érdemes Lépni.
Egyet. Mindig csak. Azt az egyet, ami itt és most Lelkesít, Lépni, ODA, magam a Lépésnek megadva, tehát totális Bizalommal, minden, bármilyen kockázatot vállalva, pontosabban nem is, hanem bele sem gondolva, csak Lépni, azt az egyetlen Lépést, aminek Iránya itt és most Tiszta, Zene, amit hallok, mit MOST hallok, követni Kell, nem is tehetek mást, Lépni, mert ha nem, akkor csak állok, és akkor szenvedni fogok, mert aki nem vesz részt elszenved, saját döntése okán, „csapások” érik, aki halogat, és méltán, és érte, esik szét mindaz, ami egykor jó volt, munka, kapcsolatok, anyagi körülmények, egészség, mert szét KELL essen, mert a Világ halad, a tegnap napról napra kevésbé időszerű, csak amit megújítok, ahol Lépek, aminek energiát adok él, csak az élhet, mert Bennem az Él, és minden más enyészik, szó szerint elhordja az idő, minden mást, és nemsokára csak por és hamu marad, elenyészik minden, ami nem Él, amit nem használok, ami tegnap még biztonságnak tűnt, pusztul, ha nem Lépek, míg Bele nem Lépek, s a Bölcs ezt nem várja meg. … Rend Van. Hatalmas. … Megőrizni semmit nem lehet, de bármit, minden időszerűt megkap az, ki Jár.
: )
Öröm, ha megosztod!
