Rend. Van. Erről írok, szinte kizárólag. Van. És Tökéletes, és nagyobb nálam, és nem érthetem, nem kell értsem, hanem ha Elfogadom, Bízom, a Rend általam megismert törvényei, tehát az állapotomnak megfelelő teljesség szerint veszek részt a Játékban, ami az élet, ha tehát e szerint Lépek, akkor Biztos a Siker. Continue Reading
Még mindig az interjú, az általa kiváltott indulatok kapcsán, mert tudom, látom, érzem a felelősségem. Egy könyvnyi mondanivalót próbáltam egyetlen beszélgetésbe zsúfolni, kötött terjedelmi keretek közé, és ez ütött vissza. Continue Reading
Nincs méltatlan. Fontos ez. Hogy nincs. Nem csak méltatlan kapcsolat nincs, de méltatlan ember sincs. Hanem csak ember, Van, és annak a pillanatnyi állapotai, valamint arrogancia, ha a másikat métatlannak, tehát magamat méltóbbnak ítélem meg. Continue Reading
Egy Férfi nem hagy el. Soha. Semmikor. A hisztis királyfi, aki megkapta apuka fele királyságát vagy aranybányába tenyerelt, de nem nőtt fel, hiszen el sem indult, tehát fogalma is csak halvány van magáról, a nő szerepéről és értékéről végképp kevés, csakis ő tud elhagyni. Continue Reading
Szó szerint kövezve éreztem magam tegnap, nevem napján, az interjú nyomán, mint az az egykori vértanú, éles, súlyos, szó-sziklák repültek felém, ha talán nem is gyilkos szándékkal, de gyilkolásra alkalmas erővel. Érdekes, sőt értékes ez. Continue Reading
Az Ügy nem a Férfié, hanem közös. A Nő tehát NEM a Férfi Ügyét szolgálja, sosem, hanem közös a Lelkesedésük, mert megérinti, sajátjának érzi, sőt, egész életében ezt várta, amit a Férfi végre hoz. Continue Reading
Karácsony napja van. A Gyermek születésének napja, jó alkalom, hogy picit erről is írjak. Gyermekekről. Soká hittem ugyanis, ebben nőttem fel, a családban nálunk ez nagyon erős volt, hogy a gyermek a Cél, Continue Reading
A kibillentség tevékenysége az ima, mai megfigyelésem ez, hogy amikor imádkozom, akkor bizonyos, hogy kibillentségben vagyok épp. Tehát rendjénvaló ebben az állapotban a kívül tételezett Atyához imádkozni, mégis, annak ellenére rendjénvaló – ezért a mégis –, hogy pár éve még egyes szám első személyre írtam a Mi Atyánkot át. Elejétől a végéig. Nagyon okosnak képzeltem […]
Hogy az élet volna a legfőbb érték, az önközpontúságba rekedt ember gyakori tévedese ez, ami, persze, rendben van, nem is lehet másképp, mert magából indul ki, hiszen önnön létezéséből ki még alig lát. Continue Reading