Hogy az élet volna a legfőbb érték, az önközpontúságba rekedt ember gyakori tévedese ez, ami, persze, rendben van, nem is lehet másképp, mert magából indul ki, hiszen önnön létezéséből ki még alig lát. Logikus és emberi, egyrészt, másrészt totális arrogancia. Az önközpontú, tehát magába szerelmes, az életbe ezért kapaszkodó ember arroganciája. Tévedés. Ugyanis nem az élet a legnagyobb érték. Hanem az Igazság. Tehát a tapasztalás, az abból fakadó tanulság, ahogy a tapasztalás által az Igazsággal szembesülök, folyamatosan, akár értem, akár nem, ami által változom, szükségszerűen, önközpontúságból nyitva, tehát Szeretetben növekedve. Ez a Lényeg. Az élet pedig mint ennek eszköze érték. Mint a társasjáték táblája, aminek lényege a tapasztalás lehetősége, tehát a Játék. És ugyanezért érték a halál is. Sőt. Van, hogy nagyobb. Van, amikor igazabb meghalni, kiesni, az életemet adni, amikor úgy Igaz. Igen, tudom, hogy Karácsony a születés ünnepe, Jókedv, Ünneplés, Család, de éppen ezért, is, írom ezt most ide, mert a születés nagy kérdésén jó picit a halál nyomatékosító, korlátozó árnyékában elmerengeni. Hogy mi végre is érkeztünk. Élni? Ennyi volna? Az élet célja az élet, és kész? Vagy lépni, így tapasztalni, így megérteni, tehát kibontva kibontakozni, gazdagítva gazdagodni, növesztve növekedni, az Igazság, tehát a Szeretet újabb és újabb szintjeit megvalósítva tapasztalni vagyunk itt? Fontos a válasz. A választ megértve, elfogadva, a válasznak magam megadva tudom csak jól használni a lehetőséget, ami az élet, így születhet az eggyel Igazabb Én idén Karácsonykor is meg, picit tovább Lépve, idén is, abban Aki Vagyok, eggyel, a Csendben, a Fa alatt, Szeretteim támogató közelségében. Idén is. Őszinteség Lépés minden születés, önfelvállalás Lépés, amiben segít a prioritások helyretétele. A múlt, a félelmek elengedésében segít. Megérteni ezt. Hogy az élet NEM a cél, hanem a házi feladat. Tehát NEM a legnagyobb érték, hanem eszköz, lehetőség a nagyobb érték, tehát a tapasztalásból fakadól tanulság, a továbblépés szolgálatában. Nagyon fontos ez. Hogy az élet „csak” a lecke, az iskola nem itt van, tehát amit itt tanulhatok nyilvánvalóan sokkal értékesebb, mint az átmeneti bódulat, ami a tanulást lehetővé teszi. Nagylevegő tehát és Hajrá, mert igen, Leckéhez néha Nagylevegő is kell! : ) … Boldog Karácsonyt! … Szeretettel, István

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!