Tegyük ezt Helyre … a Nőnek bár dolga, alkotása, Ügye egy Férfi, de NEM a férfit szolgálja, mégsem … szó nincs róla … hanem a Férfiban, a Férfin keresztül szolgál, alkot, épít, nemesít, emel … amint a Férfi sem egy Ügyet szolgál, hanem egy Ügyön, tehát egy Ügy körül formálódó Közösségen keresztül, tehát abban betöltött funkcióján keresztül szolgál, alkot, nemesít emel … fontos az embert a Forrással nem összetéveszteni … a Teremtőt szolgáljuk, MIND … Istent, a Fényt, a Mindenséget, a Sorsot, a Véletlent, a Rendet, a Taot, az Atmant, az Életet, a Szeretetet, a Buddha természetet, a Nagy Szimfóniát … nevezd, ahogy akarod … mindEgy … az Örök Egyet szolgáljuk, Minden Ami Van és Minden Ami Nincs … sőt, így sem pontos, hiszen nem vagyunk kívüle … részei vagyunk … Egy Vagyunk … az Én Vagyok vagyunk … Vagyunk … Vagyok … ÉS nem is szolgálunk … : ) … hiszen mindez nem akaratlagos … Áramlás, Úszás, Tánc … önfeledt, spontán, örömteli, mozgásban levő – de minden erőlködést nélkülöző … folyamatosan megújuló egyensúly … kapcsolódásban … mint a falevél és a faág és a Törzs … mint a zenekar és a Zene … Játék … funkciónk szerint … mint Férfi vagy Nő … ezen belül, mint Egyén … ezt tanuljuk itt, és ezért a könnyedség, az odaadás, a szeretet AZ Út … helyünkre állás, “alárendelődés”, “szolgálat” … amihez viszont előbb az önzést, a sötétséget, a rációt, mi nem vagyokot kell tapasztaljuk … a boldogtalanságot … ami szintén JÓ

AZ ÁRNYÉK IS JÓ.

… mert az Árnyék mutatja meg az Irányt, a Fényforrás irányát, és így a Fal irányát, ami a Fénytől elválaszt, ami az Árnyékot veti … függetlenségem, büszke önállóságom, rációm mindenhatóságába vetett önimádatom tévedése … EZ a Fal … bennem … és innen az Árnyék … a Forrás, a Fal FELÉ … AZ Irány … az Árnyék FELÉ van … mert az Árnyék legsűrűbb mélysége FELÉ van a Fal, amin túl a Fény, a Forrás … ezért JÓ a félelem, mert a félelem mutatja A legjobb irányt … Mindig … a félelem FELÉ az Út … a Félelmem MÖGÖTT, ami leginkább Lelkesít – ami leginkább Lelkesít BELEMEGY a félelmembe IS … Sebeimben a Kincseim … de erre magunktól kell rájöjjünk … és ezért JÓ a szenvedés … mert kínomban, egy ponton túl már nem érdekelt a büszkeség, sem a félelem … kínomban már nem tudtam másfelé lépni … minden mást próbáltam, minden más kudarcot vallott … és akkor, végül megadtam magam … és AKKOR hallottam meg a csendes, valószínűtlen, Lelkesítő, de teljesen irracionális Érzés-Hang szavát … már sejtettem, de AKKOR megadtam magam … és követtem, és belevágtam … és …

MEGTAPASZTALTAM.

Én EZT tapasztaltam … hogy a félelmem FELÉ az Életem … hogy egyszerűen Boldogabb vagyok, ha átadom magam az Érzésnek, ha Bízom, ha nem akarom tudni, ha felvállalom magam … nekem EZ a kulcs … az önfelvállalásból érkezett tapasztalat … mert a tapasztalat nyomán már visszavágytam ide … mert NEKEM jó … Férfiként Ügyet szolgálni … őszinte önzésből vágyom vissza … mert így VAN egyensúly … mert nekem a legjobb bízni, adásban, szolgálatban, nemtudásban, az érzéseim követésében, kapcsolódásban lenni … és Nőknél is ezt látom, EZÉRT merek beszélni róla … hogy szolgálat AZ Út … az önkéntes alárendelődés … hogy nem lehetünk másképp boldogok, CSAK szolgálatban … magunk alárendelésében, funkciónk szerinti kapcsolódásban … ez a Legyen Meg a Te Akaratod … önzésből, igen, mert nem voltam másképp Boldog, mert nem tudtam másképp kapcsolódni, csak szolgálatban … amikor nem Tudom, hanem Érzem … nem Félek, hanem Bízom … nem én, hanem Mi … sőt, Én … Szeretet … Forrás … Istenélmény … Vagyok.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!