Én Vagyok | Mit Tennél, ha nem félnél?

július 20, 2012

Ér indulatokat mutatni.

… sőt, fontos … érzelmek óceánjában élek, néha indulat is érkezik … spontán hullám, jön és megy, HA átengedem … sőt, lovagolhatok is az erején … viszont pusztítóvá válik, ha visszatartani próbálom, ha azt hiszem, elbírok vele, ha elfojtom … mert a felszínről időlegesen eltűnik ugyan, mikor az érzelmi tengerem mélyére süllyesztem, viszont idővel mélytengeri rengés lesz belőle … bizonyosan … és abból árhullám, cunami, SOKKAL nagyobb pusztítás, már irányíthatatlan … ezért JÓ az indulataimat mutatni …

… sérelmet, bosszúságot, elégedetlenséget … őszintén, tisztán … amikor jönnek … önfelvállalás … ebben is…. ráadásul azt figyeltem meg, hogy ha azonnal mondom, akkor még tudom kedvesen mondani … erővel, igen, de mégis kedvesen … még nincs ingerültség-törészúzás-kiabálás … az nálam már a cunami … viszont korábban MINDIG VAN egy döntési pont … hogy őszintén, kedvesen, egyenesen megosztom azt, ami zavar, vagy magambantartom … és a robbanás CSAK akkor jön, ha magambantartom – míg, ha megosztom, általában kiderül, hogy valami félreértés volt … bennem vagy a másik emberben … KOMOLYAN … érdemes kipróbálni! .. : )

július 19, 2012

Sokkal kevesebb erőfeszítés elég.

… sokkal-sokkal … butaság, hogy napi nyolc órát erőlködnöm kéne … nem igaz … sőt, hátráltatok másokat és az ügyet, és magamat is veszélyeztetem, mikor görcsben feszülök … szinte fulladozom olyankor … a könnyed úszás viszont előre visz … mikor nem erőlködöm, de nem is vagyok tétlen … az … mikor belesimulok az áramlatba és nyugodtan evezek … mikor tehát adok teret a víznek IS, azaz figyelek, engedek, nem akarok mindent irányítani … és igenis belefér, hogy olvasok vagy mozibamegyek a nap közepén … mert végtelenszer hatékonyabb vagyok, mikor JÓL vagyok, széles a mosolyom, sugárzó a lényem … belső mosoly AZ alap … mint most … csakúgy …. mikor Én VAGYOK … ÉR lazítani … jáááátééééék! … :-)

július 18, 2012

Ahol az örömöm, ott az erőm.

… annak vagyok Ura … amiben örömöm lelem … és CSAK annak … mert az ÖRÖM mutatja a dolgom, tehetségem, helyem, FUNKCIÓM … fát gyümölcséről … ami könnyű és örömteli, ott egészen egyedi, csodás tehetségem van … mindig is volt … ezért NEHÉZ észrevenni … számomra … mert a homokozó óta csinálom … mert azt hittem, természetes, azt hittem, mindenki más is képes rá … holott épp nem … így CSAK én … ami a legkönnyebb, a legnagyobb öröm AZ a legnagyobb tehetségem … ÍGY csak nekem megy … ami nem jelenti, hogy ne tudnék benne fejlődni … persze, hogy tudok, persze, érdemes gyakoroljak, folyamatosan növekedhetem benne – de az ALAP az, ami könnyen megy, ami játékosan, amit szeretek …

MERNEM kell tehát az érzéseimre hallgatni, ebben is.

… nem kell értsem … nem kell tudjam, hogy hogyan élek majd meg belőle … CSINÁLNOM kell … belevágni … mert nem lehet előre összerakni … én nem tudtam … viszont folyamatosan bontakozik ki, a megélhetés része is, amióta csinálom … mégpedig NEM úgy, hogy elkezdek aggódni, és egyszercsak pénzt kérek … ellenkezőleg … úgy épp nem … viszont pénzt és ajándékokat adnak emberek, amikor a legkönnyedebb vagyok … a leggondtalanabb … derült égből, azért, amit ÖRÖMMEL csinálok … meseszerű … én például mostanában beszélgetés és előadás után kapok pénzt emberektől … NEM TUDTAM előre összerakni … sose gondoltam volna … és NEM történt, amikor átmenetileg erőltetni próbáltam … viszont jönnek és hívnak, amikor csak JÁTSZOM …

KÖVESD hát az örömöd … merd, vállald, ÉLD, alkosd!

Tovább

július 17, 2012

Csinálásban jó lenni.

… ér várni, ér töprengeni, ér erőtgyűjteni, ér helybenugrálni, ér elméleteket gyártani … tudom, mert éveket töltöttem így … de változás addig nem érkezett, míg CSINÁLNI nem kezdtem … a bármit … ami épp Lelkesít … itt és most … és ez kockázatos, sőt, igen, NAGYON félelmetes … lépés, elrugaszkodás, vetődés … folyamatosan … elengedésben lenni … ágat, biztonságot, stabilitást … folyamatosan … Bízni … VETŐDNI … amit szabadesés követ … és csak a zuhanás közben, a sebesség növekedésével jelenik meg a felhajtóerő … Tovább

július 16, 2012

Magam miatt adok.

… pózoltam soká abban, hogy másoknak milyen jó, de valójában csakis magam miatt … mert NEKEM boldogság … adni, félreállni, kapcsolódni, csatornának lenni … a szenvedés egyetlen alternatívája … számomra … csakis szenvedésből és adásból tanultam … adásból NEKEM jobb … ugyanis Teret nyit bennem, mikor adok … mint egy víztározó … ha csak elfogadok, akkor ELFOGY bennem Tér … tehát nem jöhet az ÚJ, az időszerű … míg meg nem nyílok, míg adni nem kezdek … SŐT, gátszakadás, csapások, szenvedés érkezett, ha magamtól nem kezdtem bele … ezért KELL adásban legyek … az Egyensúly, a Béke, a Derű miatt … mégpedig mindhárom síkon … Test, Lélek, Szellem … mert befogadni, fejlődni, továbblépni csak így tudok, ha megosztok … teret-tapasztalatokat-szépséget, erőt-elfogadást-jóságot, rendet-megértéseket-igazságot … Test, Lélek, Szellem … Szép, Jó, Igaz … Atya, Fiú, Szentlélek … HÁRMAS az Út, és Mindhárom fontos … nekem fontos … felesleges tehát azon töprengjek, hogy „kinek képzelem magam”, „tartok-e ott”, „kinek jó”, „szabad-e” …

… mert MINDENKI tart ott, Mindenkinek VAN mit Adnia…. mert mindenkinek EGYEDI a tapasztalata … mindenkinek VAN olyan tapasztalata, ami másnak érték … jó tehát megnyitni ezt, megosztani, hozzáférhetőnek lenni … én pl. ezért írogatok itt … adom, amit tudok, és BÍZOM … rábízom a Világra, Rendre, a Másokra, hogy mihez kezdenek vele … elvárások nélkül … ez FONTOS … hogy SEMMI elvárásom ne legyen, hogy befogadják-e mások, amit adok … elfáradtam, amíg ezt akartam, míg célom volt, hogy érts … elfáradtam, mert erőlködtem … sőt, többé figyelni sem tudtam, mikor változtatni AKARTAM a másik emberen … olyankor már nem voltam elfogadásban … fáklyával szaladgáltam, hogy LÁSD, itt a Fény, megvan … és szinte rádobtam nádtetős házakra, hogy FÉNY, vedd már észre … nem az Igazi … ELÉG az ablakba kitenni, hogy látszódjék … elég ÉLNI … a szem az ablak, Látszik … és minél minél bátrabban vállalom magam, annál erősebb a Fény, és minél szelídebben teszem ki, annál magasabbról, annál messzebbre látszik … és ez nekem JÓ … nincs is jobb … biztatlak tehát: VAN Fény, JÓ vállalni … MERD HÁT KITENNI AZ ABLAKBA!

július 14, 2012

A férfi vonz.

… Bármit el lehet venni, bárkit el lehet csábítani … csak vonzódás, csak vágy, csak akarat … a Fiú folyamatosan vonzódik, a FÉRFI azonban VONZ … Tovább

július 13, 2012

Mától nem kérek pénzt.

… mert Áldoznom időszerű … ADNI Amit Tudok, megosztani a Bőséget … játékosan … és NEM törődni tovább azzal, hogy mit kapok érte … BÍZNI a Rendben, inni a Vizet, amiről beszélek, az Élet Vizét … a Lelkesedés Láng, a Láng Fény, a Fény Erő … LÁNG Lobog Bennem … sőt: Vagyok … Igazából a Láng Vagyok … és FA táplál, igen … és bár töprenghetek rajta, hogy honnan lesz még fa, de a Láng Dolga Égni, Bízni … WOW, hiszen a Kereszt a Fa … az Egóm Keresztje AZ Áldozat … az Egóm keresztje, tehát félelem ellenére vállalt önkéntes lemondása, alárendelődése, alázata ami ÉG … ami AZ Égbe emel … a FA … és az alázat, a szolgálat, a tűzrevetés táplálja a Lángot … deszép ez … hiszen a kereszt bennem van, mindigis bennem volt, a Félelem … és a Szenvedés EZÉRT az első fontos lépés … mert ekkor kezd tisztulni a zavar … mikor a vállamra veszem a keresztet … mert addig bennem volt, de ekkortól már megkülönböztetem Magamat a Kereszttől … meghasonlott állapot, igen, ingadozik az identitásom a Kereszt vágyai és a Keresztet Hordozó Én között … de már TUDOM … már tudom, hogy NEM a Kereszt, nem a Fa, nem az éghető, nem a félő, nem a mulandó vagyok … hanem a Hordozó, a Bátor, a Láng, az Én … a Kereszt pedig csak Fa … a kereszt “üzemanyag” … milyen tökéletes … a Fa ÉG … a kereszt az áldozat tüzében ÉG, éghet el, égethető el … CSAK abban … és amint belevetem kész … :-) … onnantól már csak Én Maradok … a Vagyok Maradok … az Én Vagyok maradok … születés … az Emberfia … nem kérek tehát többé pénzt … ÖNZÉSBŐL nem, mert NEKEM Boldogság! … és ugyanezért bíztatlak, hogy áldozz Te is, akkor gyere, ha Áldozni AKARSZ … ENGEDD, DOBD, ÉGESD azt a Fát!

július 11, 2012

A függés ellenszere a fény.

… Évtizedekig kínlódtam a szexualitásommal … párkapcsolatokban, és azokon kívül … a Vággyal, ami Árad, folyamatosan, Irányt keres magának, állandóan, és önmagába pusztul, ha kívül célt nem talál … az életem nagy részében elmondhatatlanul szégyelltem magam emiatt … szar alaknak, hazugnak, szexfüggőnek, gyengének éreztem magam, aki végtelen sok isteni teremtő energiát pocsékol, aki hiába tanult látszólag sokat, de valójában még magán sem tud uralkodni, mert lám, egy ringó csípő, egy szexuális fotó, egy kacér pillantás, egy kis önbizalom, és máris elveszett … Tovább

július 10, 2012

Mesterek nincsenek. És mégis. Vagy.

… Távoli mestereket istenítünk … időben és térben … évezredek és kilométerek … köztünk … az Igazság és köztünk … rituálékkal próbáljuk áthidalni, megidézni, visszaszerezni – rációval pedig értelmezni, bizonyítani, széjjelszedni … nem baj, szabad … de LÁTJUK-e közben, ÉRTJÜK-e, hogy az Igazság ÉL, Itt és Most él, a mindennapokban él, mindenkiben él … látod-e a Mestert a szülőben, a fárasztó munkatársban, a hisztis gyerekben, a tolakodó szomszédban? … BENNÜNK Látod-e a Mestert? … Magadat, Magunkat, Engem … és látod-e a hőségben, a fejfájásban, a látszólagos csapásokban? … elfogadod-e, vagy érteni akarod – Hála születik, vagy a vádaskodásnál maradsz? … itt és most … a kortársaidban, bennem, a szembejövőben Látod-e a Fényt? … magadraismersz-e? … magunkraismersz-e? … rámismersz-e? … elfogadod-e, hogy a Lótusz gyökerei a zavaros mélységből merítenek, hogy a Fény CSAKIS sötét háttéren látszik, hogy tehát NEM vagy kicsi, hogy tehát NEM kell magadnál nagyobbat találj? … elfogadod, vagy vándorolsz tovább, egyik idoltól a másikig, akiket aztán újra és újra cáfolhatsz, szétszedhetsz, sárba tiporhatsz? … szabad, igen … de LÁSD, hogy magadat taposod … vedd észre, hogy mind “CSAK” emberek vagyunk … és, hogy ez ELÉG … Elég Vagy … nem kell Mester … elég ha Vagy, ha Önmagad Vagy, Mester Vagy.

július 9, 2012

Én, a hagyma.

… Lehetnék kedvesebb, sokkal, és megértőbb, és figyelmesebb, és türelmesebb … szeretőbb, igen … különösen családtagokkal és munkatársakkal … kevésbé pokróc, lehetnék, sokkal-SOKKAL … másrészt egész kedves vagyok, és egész megértő, és egész figyelmes, és egész türelmes … IS … sőt, nagyon-nagyon, gyakran … mikor nem büntetem épp magam, mikor elfogadom, hogy ember vagyok, hogy igenis már sokat változtam, hogy ma épp ennyi telik, hogy ez Elég … mikor ÉLvezem az Utat … ha meg- és odaadom magam.

: )

Szeretem magam boncolni. Élve. Mert ugyan fáj, igen, és minél mélyebbre megyek, annál jobban, de aztán átlendül … a hagyma rétegei, a sok bűntudat és félelem ALATT, középen, a szív közepében, mikor semmihez eljutok, AKKOR átlendül … a Semmi Minden … Minden Ami Van és Minden Ami Nincs … Fény, sőt Hang, sőt TÉR … Isten lakik ott, a rétegek alatt, a szív közepében, Bennem … az Egy, az Igaz, a Hatalmas … az Emberfia, a Lélektől születő … ÉRkezik … Mindenkiben … sőt, LÁTSZIK, a Szemekben … MERJÜNK egymás szemébe Látni.

… DE óvatosan!

… mert az Igazság a Szemekben Van, és Látszik … de TÖRÉKENY … ezért NAGY figyelemmel, NAGY szeretettel bánjunk azzal, amit Látunk … mert sokak számára tolakodás, sokan rosszul viselik, ha valaki beléjük LÁT … ritkán szabad behatolni … ellenkezőleg … magam megnyitni Elég … a Szeretet útja az Önátadás … ha magam megnyitom, az másokat IS megnyit … mert EGY a Hagyma, EGY a Szív, EGY a Tér … mindannyiunkban … HA a magam emberségét, a magam „esendőségét” MEREM vállalni az másokat is Felszabadít, Bátorít … és ez Elég.