… Távoli mestereket istenítünk … időben és térben … évezredek és kilométerek … köztünk … az Igazság és köztünk … rituálékkal próbáljuk áthidalni, megidézni, visszaszerezni – rációval pedig értelmezni, bizonyítani, széjjelszedni … nem baj, szabad … de LÁTJUK-e közben, ÉRTJÜK-e, hogy az Igazság ÉL, Itt és Most él, a mindennapokban él, mindenkiben él … látod-e a Mestert a szülőben, a fárasztó munkatársban, a hisztis gyerekben, a tolakodó szomszédban? … BENNÜNK Látod-e a Mestert? … Magadat, Magunkat, Engem … és látod-e a hőségben, a fejfájásban, a látszólagos csapásokban? … elfogadod-e, vagy érteni akarod – Hála születik, vagy a vádaskodásnál maradsz? … itt és most … a kortársaidban, bennem, a szembejövőben Látod-e a Fényt? … magadraismersz-e? … magunkraismersz-e? … rámismersz-e? … elfogadod-e, hogy a Lótusz gyökerei a zavaros mélységből merítenek, hogy a Fény CSAKIS sötét háttéren látszik, hogy tehát NEM vagy kicsi, hogy tehát NEM kell magadnál nagyobbat találj? … elfogadod, vagy vándorolsz tovább, egyik idoltól a másikig, akiket aztán újra és újra cáfolhatsz, szétszedhetsz, sárba tiporhatsz? … szabad, igen … de LÁSD, hogy magadat taposod … vedd észre, hogy mind “CSAK” emberek vagyunk … és, hogy ez ELÉG … Elég Vagy … nem kell Mester … elég ha Vagy, ha Önmagad Vagy, Mester Vagy.
Öröm, ha megosztod!
