… pózoltam soká abban, hogy másoknak milyen jó, de valójában csakis magam miatt … mert NEKEM boldogság … adni, félreállni, kapcsolódni, csatornának lenni … a szenvedés egyetlen alternatívája … számomra … csakis szenvedésből és adásból tanultam … adásból NEKEM jobb … ugyanis Teret nyit bennem, mikor adok … mint egy víztározó … ha csak elfogadok, akkor ELFOGY bennem Tér … tehát nem jöhet az ÚJ, az időszerű … míg meg nem nyílok, míg adni nem kezdek … SŐT, gátszakadás, csapások, szenvedés érkezett, ha magamtól nem kezdtem bele … ezért KELL adásban legyek … az Egyensúly, a Béke, a Derű miatt … mégpedig mindhárom síkon … Test, Lélek, Szellem … mert befogadni, fejlődni, továbblépni csak így tudok, ha megosztok … teret-tapasztalatokat-szép
Magam miatt adok.
… mert MINDENKI tart ott, Mindenkinek VAN mit Adnia…. mert mindenkinek EGYEDI a tapasztalata … mindenkinek VAN olyan tapasztalata, ami másnak érték … jó tehát megnyitni ezt, megosztani, hozzáférhetőnek lenni … én pl. ezért írogatok itt … adom, amit tudok, és BÍZOM … rábízom a Világra, Rendre, a Másokra, hogy mihez kezdenek vele … elvárások nélkül … ez FONTOS … hogy SEMMI elvárásom ne legyen, hogy befogadják-e mások, amit adok … elfáradtam, amíg ezt akartam, míg célom volt, hogy érts … elfáradtam, mert erőlködtem … sőt, többé figyelni sem tudtam, mikor változtatni AKARTAM a másik emberen … olyankor már nem voltam elfogadásban … fáklyával szaladgáltam, hogy LÁSD, itt a Fény, megvan … és szinte rádobtam nádtetős házakra, hogy FÉNY, vedd már észre … nem az Igazi … ELÉG az ablakba kitenni, hogy látszódjék … elég ÉLNI … a szem az ablak, Látszik … és minél minél bátrabban vállalom magam, annál erősebb a Fény, és minél szelídebben teszem ki, annál magasabbról, annál messzebbre látszik … és ez nekem JÓ … nincs is jobb … biztatlak tehát: VAN Fény, JÓ vállalni … MERD HÁT KITENNI AZ ABLAKBA!