Menu Close

Én Vagyok

Mit Tennél, ha nem félnél?

Jó ez a fáradtság.

… mert nincs erőm játszmákban résztvenni, megalkudni, bizonygatni, magyarázni … JÓ ez, mert alig lehet belém kapaszkodni … ahol zuhanás van, ott zuhanni kell, a mélypont előtt a legnagyobb segítség, hogy NEM adok kapaszkodót, felületet a halogatásnak … másrészt JÓ ez azért is, mert magam felvállalásában is Lépek … szolgálat és lábmosás az Út, igen, de ha nem eszem kenyeret, éhen halok, ha nincs, hol aludjak, megfagyok … fontos ez, hogy Felelősséget KELL (értsd: időszerű) vállaljak, ebben is, magamért, az Igényeimet IS, játékosan, de őszintén, aminek örülnék, amit időszerűnek érzek … ez az Én Vagyok Alap … ráadásul minél inkább a Helyemen, minél inkább a Funkcióm szerint, minél inkább Vagyok, Én, annál nagyobbak az Erők, annál szélesebb a Csatorna, annál brutálisabban Merít, ha magam nem vagyok bekötve, ha fogadó gyökeret nem nyitok … napi tapasztalatom ez … hogy KELL a kapcsolódás a Forráshoz, a Konnektor, az Anyag, a Női minőség … JÓ ez a fáradtság, hogy kevésbé menjek bele egyoldalú helyzetekbe, hogy ne alkudjak meg, mert nem megy tovább, mert már nem viselem jól, hogy sokan csak elvennének, még, a bármit, amit adni épp tudok, „barátként”, „beszélgetve”, hiszen szerintük „jár”, mert „egy szinten állunk” … holott nem … egyformán értékesek vagyunk, igen, de NEM állunk egy szinten … egy szinten azzal állunk, akivel NEM akarunk egymástól semmit, aki NEM szükséglet, akivel játékosan és örömmel kapcsolódunk, akivel vállvetve szolgálunk … ezzel szemben, akitől AKAROK – figyelmet, időt, tanácsot, nézőpontot, iránymutatást, érintést, bármit – azzal NEM állunk egy szinten, épp, hanem kiegészítjük egymást, időszerűen … tehát az számomra Tanító – tehát Eszköz, Kapcsolat a Forráshoz … ezt megérteni ÉS elfogadni alap, különben találkozni sincs értelme, hiszen kapcsolódás sem jöhet létre, hiszen valódi figyelem sincs, hiszen alárendelődés sincs, tehát csak pózok, és hiszti, és okoskodás van, mert más nem lehet, amíg az ember a saját fontosságát és értékességét el nem engedi, amíg a térdét meg nem hajtja … ó igen, tudom, kemény szavak … idejük most … és persze, hogy élmény csatornának lenni, mondhatod, de nem tudok, nincs miből adni-adni-adni, felszámolódom, gyengülök, sorvadok, ha töltekezés közben nincs, ha csak széthordanak, ha csak használnak, anélkül, hogy adnának is, mégpedig nem azt, ami szerintük nekem kell (önzés), hanem valódi figyelem, és az én igaz igényeim szerint (szeretet) … a kapcsolódás szeretet, a szeretet szolgálat, másképp nem lehet kapcsolódni … amikor szellemi téren szolgálok, lelki, anyagi téren fogadok – amikor szellemi téren kapok, lelki, anyagi téren szolgálok, és így tovább … keverednek is, hangsúlyok különböző emberi kapcsolatokban változnak, de a Lényeg ez, Tanítók vagyunk, és Fogyasztók is, Mindenki, más-más téren, más-más témákban, de a kiegyenlítés mindenkor fontos … és értem, hogy ez sokaknak „csalódás”, hogy mások szerint „igazságtalan”, hogy akad, aki „világító toronynak hitt”, és olyan is, aki „hány tőlem” … elfogadom, vállalom … egy harmonikus világban ez téma sem lenne … régen a tanítót befogadták, etették, vagy a tanítvány állt be a mester háztartásába, aztán a sötétebb korokban a szerzetesek már koldultak vagy gazdálkodtak … ma sem megy másképp, csak közben még sötétebb lett … és bár nekem öröm a szolgálat, de mostanában túl sokan akartak használni anélkül, hogy az én jóllétem érdekelné őket … ami persze rendben is van, teljesen, NEKEM jelzés a saját fáradtságom, hiszen az én jóllétem az ÉN felelősségem … Nekem kell határokat, kereteket adni, Nekem dolgom magam és a világ állapotára tekintettel lenni … hiszen NAGYON sötét van, közvetlenül a pirkadat előtt állunk … a többség annyira fél, annyira szűkösnek, kicsinek, értéktelennek éli meg magát, hogy fel sem merül benne, hogy adhatna is …nem veszi észre, hogy ÉPP EZÉRT adósodik el, egyre jobban, folyamatosan, nem érti, hogy a világ egyensúlyi rendszer, energiák körforgása, és csak egyre rosszabbul lesz, ha adás nélkül elfogad … a többség nem látja át, hogy a közkeletű vélekedés, hogy majd máshonnan jön vissza, bár igaz, de azt is jelenti, hogy itt és most, MA adósságban marad, adósságot halmoz, gyengül, aki blokkol, aki nem ügyel a kiegyenlítésre … amit igen, én is a mélyponton tapasztaltam meg … ahová tehát le KELL jutni … és UTÁNA már automatikusan rendeljük alá magunkat, önként adunk, helyénvalónak érezzük – UTÁNA már, csak így tudunk bármit elfogadni … az ingyenesség elvárása tehát nagyszerű tükör, az adás önfeledt öröme nagyszerű függés, az igények őszinte vállalása pedig nagyszerű kihívás … adás és kapás, repülni csak KÉT szárnnyal lehet … JÓ ez a fáradtság most.

Világ. Vég(r)e. Vagyok.

Világvége. Jön. Igen. Sőt. Megjött. … ! … A világnak, ahogy ismertem, amiben felnőttem, a Világ fogalomnak, tehát a Világ és Én megosztottságának, egymással vívott harcának, a kétarcúságnak: Vége. … BENNEM van vége. … Ez az egész világvége személyes, mindannyiunkban, 7 milliárd ember személyes világvégéje zajlik … ITT és MOST … mely okból a világ sorsán keseregni teljesen felesleges, örülni szabad … nyomás alatt vagyunk, FÁJ, igen, mint bármely születés, de Kegyelemből történik mégis, Rend Van, értünk az Egész, minket szolgál, és JÓ annak, aki átmegy a SZŰK járaton, akiről lekopnak, leszakadnak az idejétmúlt, álbiztonságot szolgáló, repülést ellehetetlenítő, önbecsapó terhek … világvége van … ITT és MOST … belül … egyéni, közösségi, nemzeti, globális szinten, ugyanaz … a megoldás BELÜL születik … mégpedig a DÖNTÉS által … Félek vagy Bízom … EBBŐL jön a változás, nem kívülről, nem mozgalmakból, nem a politikusoktól … a politikusok, sőt, az egész modell megbukott, csak ők még nem Látják … a jövő, a Jelen a Közösségeké … Ügyek köré gyűlünk … élni pedig csak az él, ahol Szép rend, Jó gazdálkodás, és Igaz tanítás integrálódik, újra … megbukott a szétválasztás … a görög demokrácia, a római jog, a francia forradalom … 2000 év után … MOST … vége … mert az ember EGY. … Nem lehet tovább külön kezelni … egyénileg sem, gyógyításban sem, oktatásban sem, társadalmilag sem … Test és Lelek és Szellem. Összetartozik. Egyéni és közösségi szinten is … válság = világvége van … EZ az oka … a külső kényszer, tehát félelem alapú világ vége … Van … a Belső Odaadás, tehát Bizalom alapú világ kezdete … nem szavakban … tettekben … a HOGYANban ÉRkezik az új világ … tehát NEM az eszközök rosszak, a megoldás NEM a helyi pénz, NEM a bio gazdálkodás, NEM a vidéki elvonulás, NEM a közvetlen demokrácia … hanem HOGYAN megváltoztatása – tehát a Bizalom … tehetségem szerint a magam helyén, magamban bízni, és a másikban ugyanúgy, abban ahol Ő áll, ami az Ő tehetsége … mindkettő fontos … magamban ÉS a másikban, hogy tudok-e Bízni … őszinte önfelvállalás és őszinte kapcsolódás … Szeretet … magam önként alárendelve, funkcióm szerint, játékot vezetve ÉS lábakat mosva … ennyi … a Születés Lényege ennyi … Dönts kiben bízol (Hely) ÉS Kapcsolódj tehetséged szerint (Funkció), tehát ADD, amit tudsz, ott, ahol LELKESÍT … ez minden … magam önként alárendelve kapcsolódom, a Közösség pedig így kapcsolódó emberek Egysége … a Bizalom Kora, a Reintegráció Kora, tehát a Közösségek Kora, Az Emberi Közösség Kora ÉRkezik, ami a Kapcsolódás Kora, tehát az Alázat Kora, tehát az Odaadás Kora … Közösség csak így születhet … amíg a szabadságom és autonómiám őrzöm, amíg magam meg nem hajtom nincs, nem lehet Közösség sem … a francia forradalom tévedett … a szabadság-szobrokat le lehet dönteni, nyugodtan, MINDET … az emberiség legnagyobb tévedése … szabadság = önközpontúság = boldogtalanság … valójában senki nem szabad, így nem – magamat önként alárendelve, magam önként adva viszont kapcsolódhatok, Helyet, Funkciót, Értéket, Közösséget, Teret, Boldogságot találhatok … EZ a valóban Szabad Akarat, az Összhangban Álló, a magát megadó … EZ a Bizalom Új Kora … a Nemtudás, a Nemakarás, a Megérzésekre Hallgatás, az Őszinte Önfelvállalás, a Vagyok Új Kora, ami születik, mindenkiben … Köszöntöm Szeretettel … A világnak, tehát a Világ és Én megosztottságának, a kétarcúságnak vége … Vagyok. Én. Végre. : )

Csak szeretet van

… a fa, az ember, a társadalom, a világ, minden ÉL … az élet erők áramlása … ezek az erők, nedvek, vér, figyelem, szavak, bizalom, pénz, víz, fény, szeretet tehát valóságosan „testnedvek”, az egymásba ágyazott ÉLŐ rendszerek testnedvei, amik által a kapcsolódás megvalósul … éppen ezért tehát a nedvek “túláradása” vagy „pangása” az adott egység állapotáról jelez … a szárazságok is, az árvizek is, a fa betegsége is, a vérerek szűkülése is, a bizalom gyengülése is, a gazdasági válság is, a pénz hiánya is, a napkitörések is, a mai időjárás is … ez az egész EGY rendszer, melynek minden eleme analóg … az okozatból tehát minden szinten az okra lehet következtetni … túlműködés vagy blokk … blokk a befogadásban vagy az átengedésben lehet – logikus … tehát igen, a szeretet, az energia létezik pénz nélkül is, természetesen, kizárhatom a pénzt, élhetek nélküle – de másrészt a pénz IS energia, tehát a pénz IS szeretet, a Teljesség része … MINDEN az … az EGÉSZ rendszer Szeretet … az Ember, a Világ, Minden … NINCS nemszeretet, hanem csak Zavar van, bárminek a kizárása, bármilyen elutasítás, tehát ítélet, tehát elnemfogadás, mindig csak zavar, ami szintén nem rossz, hanem csak tapasztalatlanság … Minden Ami Van, és Minden, Ami Nincs Szeretet … Születik, Árad, Kapcsolódik, Hullámzik, Tapasztal, Kibontakozik, Visszatér … folyamatosan.

A PÉNZ ÁRAMLÁSA ÁLTAL MEGVALÓSULÓ KAPCSOLÓDÁS IS A SZERETET EGY FORMÁJA TEHÁT.

… ezt megértve pedig világos, hogy pangást csak az okozhat, ha a Kegyelem, tehát Szeretet-lényegű egyéni tudat saját Lényegét nem értve akadályt, elválasztást, falat állít … bármilyet … például a pénzről ítéletet hozva, ahogy én tettem soká, kizárja azt … és EZÉRT nyitottam most meg a pénz csatornáját is, elmondva, hogy igen, fogadok, akár pénzt IS … amiben fontos, hogy NEM KÉRTEM itt pénzt … sem … épp ez a lényeg … hogy NEM kérek, HANEM csak megnyitottam egy eddig zárt, és pedig létező csatornát … mégpedig, igen, MAGAM miatt, hogy nekem-bennem NE legyen tovább zárva … a lényeg, hogy ÉN nyitott vagyok, fogadok így is – nem, hogy bárkitől elvárnám, hogy használja … megnyitottam, a lehetőség immár adott azzal, hogy elmondtam, hogy akár ennek IS örülök … mert így van … ugyanis bárminek örülök … ölelésnek IS, jó könyvnek IS, a sok nagy-nagy szeretettel tegnap átadott ajándéknak is MIND, és a semminek IS … hiszen nem várom el … a lényeg tehát nem a pénz, hanem, hogy MINDEN csatornát megnyitok … immár a pénzt IS … hogy bárki azt adhasson, amit akar, és úgy, ahogy akar … öröm számomra, hogy többen azonnal használni kezdtétek ezt az új csatornát, és világosan értem azt is, hogy ez másoknak miért kihívás … elfogadom … NINCS sem nyomás, sem elvárás … mindenki ÚGY kapcsolódhat, ahogy épp érzi, és a sehogy is nagyon rendben van. : )

A pénz kapcsolódás

… a kapcsolódás egy formája, mint az ajándék is, vagy a figyelem, vagy az érintés, vagy a szavak, vagy akár a vér, vagy a víz, vagy az áram, vagy a fény … lényege, hogy megvalósul, és hogy aztán hasznosul, hogy Hogyan hasznosul … minden kapcsolódás Célja további kapcsolódást szolgálni … EZ az Élet, az Áramlás, az Öröm, az Út … Forrásból tart az Óceánba, állomások megállapíthatók, pillanatok kimerevíthetők, de csak önkényesen, a Folyamat valójában Egy … a pénz sem jó vagy rossz tehát … nincs is, valójában, így, hogy “A Pénz”, és végképp nem lehet szolgálni … hanem emberek vannak, akik csomópontok, csatornák, és energia van, áramlás, tehát a folyamat, ahogy a kapcsolódás megvalósul … Áramlás az Élet … továbbadom, vagy átalakítom és továbbadom, vagy hasznosítom és magamból Adok … nincs valós különbség … mindhárom síkon ez működik, tehát szellemi, lelki, testi téren játsszuk, sőt, analóg, ezért az egyik a másikra kihat … a Rend ebben is egyszerű … bővül, szélesedik a csatorna, tehát a Bőség, ha átengedek, tehát ha befogadok (szeretem magamat) ÉS továbbadok (szeretek másokat) – másrészt gondot okoz, ha bármelyik oldalt akadályozom, tehát ha adok, de nem fogadok be (magamat, az igényeimet nem vállalom, kiszáradok), vagy befogadok, de nem adok (félek, halmozok, puffadok) … tulajdonképpen áramlástant tanulunk tehát, három síkon … megnyílást, átengedést … a Boldogság pedig csak eredmény … a megvalósuló Kapcsolódás eredménye … EZ a Lényeg … az áramló energia, a megvalósuló kapcsolódás … a Szeretet … aminek a pénz is formája, tehát, a pénz is Szeretet.

Vektor vagyunk

… EGY Vektor, két aspektus … Férfi és Nő, Irány és Erő, Időszerűség és Bölcsesség, Mit és Hogyan, Újítás és Stabilitás, Szerszám és Konnektor … Harcos és Hátország … egymást kiegészítő minőségek … akadály az önközpontúság, amikor magammal foglalkozom, akár túlértékelek, akár alul … a figyelem iránya téves ilyenkor – csőd szükségszerű, valódi kapcsolódás lehetetlen … a Férfi irány erőtlen Nő nélkül, a Női erő céltalan Férfi nélkül – KELL a másik … sőt, nézőpontváltás is … KELL … Bizalom … megadni magam a ténynek, hogy NEM én tudom … sem az Irányt, sem az Erőt … NEM belőlem fakad, eszköz vagyok … odaadás a Válasz … CSAK így kapcsolódhatok, csak így lehetek áramlásban, csak így hallom a Zenét, ha odaadom neki magam, annak, amit nem tudok, és nem is tudhatok, viszont, amint ezt elfogadom, ÉRZEM … a Zenét, Szól, Bennem, és máris TUDOM a Lépést, mégis … TÁNC … a Férfi Vezet, a Nő Tartalmat Ad … mindketten figyelnek … alázattal és szelíden … már tudják, hogy a Zene Kegyelem, és azt is, hogy Táncolni csak Egységben tudnak … a Férfi kapcsolat a Forráshoz, csatorna, akin keresztül a Nő Ügyet, itt és most időszerű, Irányt mutató Vezetést kaphat, HA szembe mer lépni a félelmeivel és kincseit letéve a Férfit ELfogadja, HA érte lelki téren, mint egy gyermekért felelősséget vállal … a Nő kapcsolat a Forráshoz, csatorna, akin keresztül a Férfi Erőt, Bölcsességet, Támaszt kaphat, HA szembe mer lépni a félelmeivel és büszkeségét letéve megnyílik és a Nőt BEfogadja, HA érte a világban, mint egy gyermekért felelősséget vállal … az Ügy közös, a Férfi világi Funkciója, Helye határozza meg, nagyobb nálunk, de Benne Vagyunk, Részei, EGYütt szolgáljuk, EGYségben … ÉS minden eredmény is közös, legyen az siker vagy dicsőség vagy gyermek vagy pénz … BIZALOM AZ ÚT … igen, magamnak is mondom.

A férfi lábakat mos, a nő olajjal ken

… ezt vettem észre … a Férfi lábakat mos, mégpedig más férfiak lábát, sosem nőkét … ez nagyon fontos … nőknek szavakkal tanít, de tevőlegesen és intim módon magát más férfiaknak rendeli alá … ebben is különbözünk … a Nő többnyire ért a szavakból, rádöbben, elfogad, hallgat a Tanításra – a Férfi alig … kortárs, pláne helyi, pláne fiatal, neki nehezen lehet tanító … mert a Férfi minőség fogalmilag újító, tehát erősebben hiszi, hogy ő tudja, és dolga is erősen hinni, hogy ő tudja, és sokmindent valóban tud is … jól van ez így … a Férfi tapasztalatból tanul … EZT látom … hogy más Férfi, akit szubjektív magamnál sokkal nagyobbnak érzek lehajolnak elém, és érzem a türelmüket és elfogadásukat, és mossák a lábamat, és hogy Nő, aki nálam végtelenszer csodálatosabb olajjal, sőt, drága olajjal, sőt, az egész vagyonát jelentő olajjal keni azt … hogy más Férfiak tapasztalathoz segítenek – és Nők mindenüket Adják … én ebből tanultam, szavakból alig … fontos még, hogy a Helyén lévő Férfi TÖBBEK, egy Csapat lábait mossa, ami egy Közösség része, gyakran alapja, Magja – míg a Helyére álló Nő ezzel szemben EGY Férfi lábát keni … továbbá, hogy igen, a Csapat munkája, annak eredménye a Világban gondoskodik a Férfiról is, aki a Lábakat mossa – és igen, a Férfi felelősséget vállal a Nőért, csatorna számára testi, lelki, szellemi értelemben, gyógyulást, bölcsességet, kenyeret, Teret ad neki … végül, hogy a Víz tiszta, inni is lehetne, az Élet Vize, és mégis, NEM a szájakba tölti, hanem MOS vele a Férfi, köténnyel a derekán, térden, a koszt, mások lábáról – az olaj pedig a legjobb minőségű, lágy, sikamlós, illatos, nyugtató, otthonos, és NEM tartalékol, egyszerre rákeni, MINDET … ennyi … A Lényeg számomra, A legaktuálisabb példa, a vÉGső … “úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”, mondja, és a lábmosás után az életét is Adja … ezzel túllép az Uradat Istenedet parancson, és túllép a másokat, mint önmagadat parancson … Példával … EZ az Új Törvény, az Egy, a SzinTézis … az Élő.

A pillangó nem tud elméletben megszületni

… Hernyó, Báb, Pillangó – Királyfi, Vándor, Király – Királylány, Amazon, Királynő – Világi Ego, Spirituális Ego, Én Vagyok Ego – Szocializáció, Vágyak, Odaadás – Minta, Minta ellentéte, Továbblépés – Tézis, Antitézis, Szintézis … sokat írtam erről, és előadtam, és csoportokat tartottam … Tovább

Mosol-e lábakat?

… soká hittem, hirdettem, hogy a Helyem az, ami Lelkesít, és Igen, ez így is van – de másrészt mostanában egy másik fontos jellemzőt is nyomatékkal tapasztalok … a Helyem onnan IS ismerszik, hogy fontosabb nálam … amit onnan tudok, hogy önként áldozom a szabadságomat … mármint az öntörvényűségemet, a szabadosságomat, a büszkeségemet, a “márpedig én azt teszem, amihez nekem épp kedvem van”-t … engedem el … önként, ha nem is mindig dalolva … ráadásul ez valójában nem is áldozat, mármint szubjektív nem az, mert semmi megfontoltság, semmi akaratlagosság, semmi tudatos lemondás nincs benne … hanem csak teszem … teszem, mert tennem kell, mert így érzem, mert mélyen belül valami visz, és csinálom, mert nem tehetek mást, mert EZ a Helyem, mert EZ a Dolgom, mert EZ a Szolgálatom. A Hely olyan, mint egy gyermek – napi tapasztalatom ez…. hogy mint egy gyermek, a Helyem, Dolgom, Szolgálatom is arról IS ismerszik, hogy nem csak akkor foglalkozom vele, amikor napsugaras délelőttöt tölthetünk együtt, hanem éjjel is felkelek, kakából is kimosom, hisztivel, gyerekdolgokkal is szembenézek, elfogadom, türelmes vagyok, lábatmosok … magamat önként alárendelve, anélkül, hogy mártírnak pózolnék közben … a Helyem, ahol EZT megteszem … és ettől egyben Iskolám is, épp mint egy gyermek … mert meghaladom magamat érte, játékosan, de folyamatosan, szeretetből … a tapasztalatból pedig tanulok … A Férfi Király, Országa az Ügye, a Közösség, akikért ő felel, EZ a Személyes Harca, Szolgálata, Alkotása a Világban, vállvetve, fegyvertársakkal … a Nő Királynő, Országa a Király Országa, választott Ügye a választott Férfi Ügye, Személyes Harca, Szolgálata, Alkotása a Férfi, vállvetve, asszonyokkal.

Élet a halálon túl. Van.

… amikor elfogadom a halált, a tényt, hogy elkerülhetetlen, AKKOR kezdek élni … mint a háborúban … aki elfogadja, hogy meghal, aki feladja, hogy túlélheti a csatát, az többé nem az életét védi, hanem épp “halált megvető bátorsággal” veti magát a Harcba … és gyakran mégsem hal meg, minden valószínűség ellenére, és “emberfelettit” teljesít, és nagy hősként ünneplik … őt, aki pedig csak feladta … mert döntött … és a félelmet adta fel, nem a harcot … aki nem akarja megóvni, tehát feladja életét, elnyeri azt … állandó döntésben vagyunk … félek, vagy bízom … mint a repülés … CSAK az repülhet, aki elhiszi, hogy lehet ÉS kiteszi magát a zuhanás, a viharok és a ragadozómadarak kockázatának ÉS megteszi a maga erőfeszítését annak ellenére, hogy tudja, hogy a gravitáció, a szél és a sas sokkal hatalmasabb … az élet a halálon túl Van … a halál témáján túl … ahol minden akarás, minden félelem eltűnik … csak a Játék marad, tehát a spontán, erőlködés nélküli Időszerűség … az Irány, a Hit, a Remény … Az Akarat … belesimulás, odaadás, szolgálat … Dicsőség és Hála … aminek meghalok, annak Ura vagyok, CSAK annak Vagyok ura, aminek meghalok.

A Halál tulajdonképpen Kapu, ráadásul Háromszorosan is.

Newer Posts
Older Posts