Én Vagyok | Mit Tennél, ha nem félnél?

november 12, 2012

A férfi lábakat mos, a nő olajjal ken

… ezt vettem észre … a Férfi lábakat mos, mégpedig más férfiak lábát, sosem nőkét … ez nagyon fontos … nőknek szavakkal tanít, de tevőlegesen és intim módon magát más férfiaknak rendeli alá … ebben is különbözünk … a Nő többnyire ért a szavakból, rádöbben, elfogad, hallgat a Tanításra – a Férfi alig … kortárs, pláne helyi, pláne fiatal, neki nehezen lehet tanító … mert a Férfi minőség fogalmilag újító, tehát erősebben hiszi, hogy ő tudja, és dolga is erősen hinni, hogy ő tudja, és sokmindent valóban tud is … jól van ez így … a Férfi tapasztalatból tanul … EZT látom … hogy más Férfi, akit szubjektív magamnál sokkal nagyobbnak érzek lehajolnak elém, és érzem a türelmüket és elfogadásukat, és mossák a lábamat, és hogy Nő, aki nálam végtelenszer csodálatosabb olajjal, sőt, drága olajjal, sőt, az egész vagyonát jelentő olajjal keni azt … hogy más Férfiak tapasztalathoz segítenek – és Nők mindenüket Adják … én ebből tanultam, szavakból alig … fontos még, hogy a Helyén lévő Férfi TÖBBEK, egy Csapat lábait mossa, ami egy Közösség része, gyakran alapja, Magja – míg a Helyére álló Nő ezzel szemben EGY Férfi lábát keni … továbbá, hogy igen, a Csapat munkája, annak eredménye a Világban gondoskodik a Férfiról is, aki a Lábakat mossa – és igen, a Férfi felelősséget vállal a Nőért, csatorna számára testi, lelki, szellemi értelemben, gyógyulást, bölcsességet, kenyeret, Teret ad neki … végül, hogy a Víz tiszta, inni is lehetne, az Élet Vize, és mégis, NEM a szájakba tölti, hanem MOS vele a Férfi, köténnyel a derekán, térden, a koszt, mások lábáról – az olaj pedig a legjobb minőségű, lágy, sikamlós, illatos, nyugtató, otthonos, és NEM tartalékol, egyszerre rákeni, MINDET … ennyi … A Lényeg számomra, A legaktuálisabb példa, a vÉGső … “úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”, mondja, és a lábmosás után az életét is Adja … ezzel túllép az Uradat Istenedet parancson, és túllép a másokat, mint önmagadat parancson … Példával … EZ az Új Törvény, az Egy, a SzinTézis … az Élő.

november 8, 2012

A pillangó nem tud elméletben megszületni

… Hernyó, Báb, Pillangó – Királyfi, Vándor, Király – Királylány, Amazon, Királynő – Világi Ego, Spirituális Ego, Én Vagyok Ego – Szocializáció, Vágyak, Odaadás – Minta, Minta ellentéte, Továbblépés – Tézis, Antitézis, Szintézis … sokat írtam erről, és előadtam, és csoportokat tartottam … Tovább

november 6, 2012

Mosol-e lábakat?

… soká hittem, hirdettem, hogy a Helyem az, ami Lelkesít, és Igen, ez így is van – de másrészt mostanában egy másik fontos jellemzőt is nyomatékkal tapasztalok … a Helyem onnan IS ismerszik, hogy fontosabb nálam … amit onnan tudok, hogy önként áldozom a szabadságomat … mármint az öntörvényűségemet, a szabadosságomat, a büszkeségemet, a “márpedig én azt teszem, amihez nekem épp kedvem van”-t … engedem el … önként, ha nem is mindig dalolva … ráadásul ez valójában nem is áldozat, mármint szubjektív nem az, mert semmi megfontoltság, semmi akaratlagosság, semmi tudatos lemondás nincs benne … hanem csak teszem … teszem, mert tennem kell, mert így érzem, mert mélyen belül valami visz, és csinálom, mert nem tehetek mást, mert EZ a Helyem, mert EZ a Dolgom, mert EZ a Szolgálatom. A Hely olyan, mint egy gyermek – napi tapasztalatom ez…. hogy mint egy gyermek, a Helyem, Dolgom, Szolgálatom is arról IS ismerszik, hogy nem csak akkor foglalkozom vele, amikor napsugaras délelőttöt tölthetünk együtt, hanem éjjel is felkelek, kakából is kimosom, hisztivel, gyerekdolgokkal is szembenézek, elfogadom, türelmes vagyok, lábatmosok … magamat önként alárendelve, anélkül, hogy mártírnak pózolnék közben … a Helyem, ahol EZT megteszem … és ettől egyben Iskolám is, épp mint egy gyermek … mert meghaladom magamat érte, játékosan, de folyamatosan, szeretetből … a tapasztalatból pedig tanulok … A Férfi Király, Országa az Ügye, a Közösség, akikért ő felel, EZ a Személyes Harca, Szolgálata, Alkotása a Világban, vállvetve, fegyvertársakkal … a Nő Királynő, Országa a Király Országa, választott Ügye a választott Férfi Ügye, Személyes Harca, Szolgálata, Alkotása a Férfi, vállvetve, asszonyokkal.

november 2, 2012

Élet a halálon túl. Van.

… amikor elfogadom a halált, a tényt, hogy elkerülhetetlen, AKKOR kezdek élni … mint a háborúban … aki elfogadja, hogy meghal, aki feladja, hogy túlélheti a csatát, az többé nem az életét védi, hanem épp “halált megvető bátorsággal” veti magát a Harcba … és gyakran mégsem hal meg, minden valószínűség ellenére, és “emberfelettit” teljesít, és nagy hősként ünneplik … őt, aki pedig csak feladta … mert döntött … és a félelmet adta fel, nem a harcot … aki nem akarja megóvni, tehát feladja életét, elnyeri azt … állandó döntésben vagyunk … félek, vagy bízom … mint a repülés … CSAK az repülhet, aki elhiszi, hogy lehet ÉS kiteszi magát a zuhanás, a viharok és a ragadozómadarak kockázatának ÉS megteszi a maga erőfeszítését annak ellenére, hogy tudja, hogy a gravitáció, a szél és a sas sokkal hatalmasabb … az élet a halálon túl Van … a halál témáján túl … ahol minden akarás, minden félelem eltűnik … csak a Játék marad, tehát a spontán, erőlködés nélküli Időszerűség … az Irány, a Hit, a Remény … Az Akarat … belesimulás, odaadás, szolgálat … Dicsőség és Hála … aminek meghalok, annak Ura vagyok, CSAK annak Vagyok ura, aminek meghalok.

A Halál tulajdonképpen Kapu, ráadásul Háromszorosan is.

Tovább

november 1, 2012

Mind Én Szentek

… a Tök totálisan egyedi, és mégis, ez lényegtelen, különállása pedig végképp nem fontos … a Fény a Lényege … az Élő Fény, a TŰZ … a Tűz, ami Van, ami nélkül semmi más nincs … a Tűz, ami miközben mókás árnyakat vet kívül, belül melegít … sőt, belül szárít, lassan kiszárít, már ÉGet, csudába, LÁNGRAlobbant, JAJJ … felemészt … “öngyulladás” mondják … csipkebokor … a Tűz természete, hogy Ég, és Éget … aminek következménye, hogy bár hosszan ellehetek a mókás árnyakkal a falon, de egy idő után vagy a Fény alszik ki, vagy Én lobbanok be … más, úgy tűnik, nem lehet … ezért Boldogok, akik tapasztalnak – ezért Boldogok akik szenvednek benne … MERT soha senkit sem láttam még, aki jókedvében változott volna … aki töksége egyedi pompáját, az árnyak mókás játékának függést okozó szemlélését magától engedte volna el, a Tűz Keresztségét magától, jókedvéből vállalta volna … úgy tűnik át KELL menjünk a szenvedésen, a tök halálán, hogy a Tüzet megtaláljuk, hogy önazonosulásunk átváltson … amihez persze előbb a tökségemet kell megengedni ÉS felvállalni … Tök Vagyok, ez AZ Alap … a játékos isteni gyermek önkifejezésének művészi, de halandó faragványa, egyedi anyag, látszólag különálló, látszólag szabad, látszólag független … Tök … tehát NEM a művész, NEM az Alkotó, NEM a gyermek … hanem a Tök … és EZT elfogadva tapasztalhatom aztán, hogy Tök sem, mert a Tök ELÉG … óriási vÁLság, de mégsem a Tök Vagyok … és NEM IS A FÉNY, mint egy darabig arrogánsan hittem … hanem a TŰZ … amit az Alkotó gyújtott, a maga kedvtelésére, de mégis, Létem Középpontja s Lényege … a Tűz, sőt, annak megnyilvánulása, a LOBOGÁS, tehát a CSELEKVŐ Tűz … vagyok … ami FÁJ, hiszen folyamatosan ÉGET, de mégis A Legigazabb bennem … a Tűz Egyedi Arca Vagyok … a Tűzé, ami hatalmas és mégis kiszolgáltatott … mert bármit feléget, de KELL is az anyag a Létéhez … a Tök, kell, és EZ a Tök funkciója … hogy elég … Fénnyé és Meleggé alakul, a Tök … pici erőmű vagyok, Lobogás által anyagot lényegítek Fénybe és Melegségbe … és lám, ezzel a funkcióm is megvan, amint helyesen nézek magamra … Tűz a Lényegem, Lobogás a Funkcióm, a Tök pedig fűtőanyag … elÉG … ELÉG, ha ELég … és NEM vagyok különálló, SEM szabad, SEM független … hanem épp kapcsolt, kötött, funkcionálisan meghatározott … és ÍGY egylényegű minden mással … akár értem ezt, akár nem … sőt, nem is kell értsem … elég elfogadnom … a Tököt, a Tüzet, a Lobogást és Mindenki Mást is … hogy idővel mindENki szükségszerűen átvált … elÉG … és ÍGY máris világos az is, hogy az Idő is csak körülmény … hogy az Idő Ajándék, mert a Kegyelem megnyilvánulásának Tér … a Kegyelemnek, ami a Szabad Tapasztalat … ami a Lehetőség egyedileg, tehát szubjektíven, tehát lassítva észlelni, feldolgozni, felfedezni a TÜZET … egyedi tempóban, egyedi módon, egyedi ÉLményből – az Abszolútat, az Univerzálisat, Ami Van … Most és Mindörökké Van, Vagyok, VAGY, Vagyunk … Mind Én Szentek … ELÉG.

október 30, 2012

Szeretem az őszt.

… a szikrázó, metszően tiszta napok egyértelműségét, de a borús, esős napok mélyülő befeléfordulását is … a rohadást, a pusztulást, az enyészetet … IS … az idejétmúlt válik most le, le KELL váljék … csak a lényeg marad … a törzs … csak a lényeg maradhat … ha ugyanis bármi idejétmúlthoz ragaszkodom, azzal az egészet veszélyeztetem … a levélre hó esik, súly és letörik, sokkal nagyobb darab, ág, élő fa törik … télen … ha magam most el nem engedem … mindent, ami idejétmúlt … levelek, virágok, gyümölcsök … mindent … tavasszal még örültem és nyáron büszke voltam rá, de mégis … csak az Igaz maradhat … ami Él, AZ Igaz … nem szabad ebben megalkudni … szeretem az Őszt, megadom magam az ősznek … lombot rázok, metszek, elválasztok, elengedek, rendezek … fáj, igen, de csak, ha ragaszkodom … feladni öröm.

október 25, 2012

Mellérendelődés nincs

… csak alárendelődés … Van … mint a szellő, az eső, a Föld … lágyan, észrevétlenül, éltetőn … fontos ez … hogy NINCS mellé … munkában, barátságban, semmilyen kapcsolatban … csak alá és fölé van … pontosabban: csak alá, és félreértett alá … Van … fontosabbnak képzelem magam, elvárásokat támasztok, miközben valójában nincs épp közöm a másikhoz, vagy Adok, Szolgálok, pillanatnyi Állapotom szerint, Igényeimet is vállalva … hisztizem vagy Kiállok … fogyasztok vagy Alkotok … hiszek vagy Hű vagyok … gondolkodom vagy Lépek … szabadnak és nagynak képzelem magam, várom, hogy mások elismerjenek, VAGY szabad és nagy Vagyok, azáltal, hogy másokat ÉN elismerek, és lábuk elé önként leteszem, amit adni tudok … más nincs … öntörvényűség vagy Felelősség … magány vagy Közösség … szenvedés vagy Boldogság … zavar vagy Irány … kritika vagy Elfogadás … akarás vagy Odaadás … félelem vagy Bátorság … önbecsapás vagy Önfelvállalás … Van … tudás vagy Valósítás … illúzió vagy Igazság … halál vagy Élet … Van … hullámzó Állapotok, változó Szerepek, dinamikus Egyensúly, Tánc … Van … és, igen, Szabad Akarat … ez Van legfőképp … ALÁzat … tehát Bizalom, tehát Lehetőség, tehát Tér, tehát Idő … Van … Szeretet … mindenki Mag-a dönt.

október 24, 2012

Az élet igenis harc

… soká hittem, hogy megúszható … hogy elvonulás, vagy meditáció, vagy ima, vagy jóga útján kibújhatok … de nem … önfelvállalás a feladat, és az önfelvállalás HARC … magammal, elsősorban, hogy merjek kiállni … ami bennem van, azzal … hogy el merjem hinni, Aki Vagyok … az Alkotó Férfit, aki bennem Bontakozik … próbáltam megúszni, éveken át, rejtőztem, körökben jártam, báb, mélységek, spirituális egó, de közben zsugorodtam, nem sikerült … a belső Fény nem váltja ki a külsőt … ki KELL tehát álljak … mégpedig funkcióm szerint, Férfiként, az Ügyért, a Harcba … és ki KELL álljak a Társért is … mert igen, igaz ugyan, hogy a Nő választ, de a Férfi előbb bejelenti Igényét … kiáll, kérőként, mint a királyfi a mesében … amihez előbb elszakad, otthonról, szülőktől, mesebeli, erdőbenlakó bájos boszorkányoktól, KITÉPI magát, ha kell, és vándorol, tovább … míg aztán az Országba, az Udvarba, a Helyre érkezve MINDEN megfordul … eddig befelé és lefelé tartott, most kifelé és felfelé fordul … önfelvállalás, a kincseim felmutatása, felelősség a döntésekért, EZ a Férfi születése, a Harc … az Férfi, aki VÁLLALJA a kockázatát, hogy bukik, hogy levágják a fejét, hogy a csodaszép királylány nem őt választja … félelmetes, IGEN, de mégis: vissza KELL jönni a Világba … a Harcomat meg KELL harcoljam … a Harc, tehát a kiállás, tehát az önfelvállalás A próba … kívül ÉS belül … egyszerre … hiszen, mint a mesében, a kiállás mutatja a feladatot – a feladat a kiállást … a vándorút vége ez, a pillangó születése, a Pirkadat, a Forrás átengedése, az Odaadás, a Harc, a Királyság, ami Szolgálat … bolyongtam sűrű sötét erdőben, szeretkeztem erdei házikókban, megjártam hetedhét országot, menekülve, igen, kibúvókat keresve, soká, hogy végül megadjam magam a ténynek, hogy a Harc a Boldogság Kapujának őre. … Ki KELL álljak. Őszintén. Egyenesen. … Vállalni az Ügyem, a Harcom, a Szolgálatom, az Alkotásom – és a Királylány iránti vonzalmam IS, tehát az Igényeimet IS, tehát az Önzésemet IS … magam a próbáknak alávetve … amiben persze már segít, a Nő, a Férfinek … az odaadás, az önkéntes alárendelődés, életünk kockáztatásának mágikus EGY pillanatában születünk. … Kívül, mint Belül – Belül, mint Kívül. … Együtt. … (zene)

október 23, 2012

Forradalom van

… itt és most, 2012-ben … utcai harcok, ugyanúgy … és fiatalok, és lelkesedés, és Hősök … és igen, emberek halnak bele, ugyanúgy, most is … csak mindez most belül zajlik … az ÖNFELVÁLLALÁS Forradalmát éljük … BELSŐ személyek dulakodnak, élnek, halnak … Tovább

október 19, 2012

Két nagy válság van

… a vállalkozásom bukása után soká hittem, hogy megvan az új életem … hogy ennyi, túléltem a válságot, megszülettem, megvan … aztán kiderült, hogy becsapom magam … kiderült, hogy Hernyóként anyagi biztonságot vágytam, halmoztam – majd Bábként ugyanezt csináltam, csak lelki „javakkal” … a Hernyó önzése után csak a Báb önzése, az addig elfojtott vágyak kirobbanása, befordulás, spirituális egó, totális szabados öntörvényűség következett az ezotéria és vallás változó formáinak mázai alatt … Valódi Fordulat csak ennek a korszaknak mélypontján, az életem szubjektív értékességének teljes csődjében, az idealista lelkesedés önmagán való átbukásakor, a Lelkem Sötét Éjszakájában való TOTÁLIS eltévedés után következett el … a Báb mélypontján … amikor a feladtam … amikor feladtam, hogy azt hiszem, hogy én tudom, hogy én megoldom … EKKOR kezdődött az emelkedés, a terápia, a szivesseg.net formájában … ami részben még mindig hazugság volt … : ) … a Bábban mindvégig hazugságban voltam, a Báb TÉMÁJA ez, a hazugság, az önbecsapás és az önfelvállalás … amit a kenyér válsága vitt törésre … hazudtam magamnak, tehát nem vállaltam magam, tehát nem adtam értéket funkcióm szerint, tehát nem kértem és kaptam pénzt, tehát nem volt miből megéljek … és EKKOR indult a pillangó születése … azóta rágom magam kifelé, azóta vállalom magam, vannak tapasztalásaim arról, hogy igenis szárny van a hátamon, igenis TUDOK repülni … hogy NINCS a korábbi mankókra szükségem, sőt … Vagyont, Vallást, Jógát, Imát, Meditációt MINDENT, aki elenged, csak az repülhet. … Azonnal repül. … NINCS Út a célba, és mankókkal végképp nem elérhető … gurukkal és jósokkal és asztrológiával és rítusokkal túlterhelve NEM LEHET repülni – fészket sem vihetek. … Tapasztalatom, hogy a Vágyak-Szabadság és az Önfelvállalás-Odaadás KÉT nagy válsága során az ÉN VAGYOK fáj születőben. … Mindannyiunkban. … Az Út, az Igazság és az Élet. … Ne féljetek! … előadás ITT.