Én Vagyok | Mit Tennél, ha nem félnél?

szeptember 20, 2012

A másikhoz vezető legrövidebb út befelé van.

… soká akartam átadni dolgokat … AKARTAM … és vagy lepattantam másokról vagy erővel mostam el őket … “ne akarja már nekem megmondani” vagy “igen, ő biztos tudja” volt a két tipikus reakció, persze egó szintről, mindkét esetben, ami így azonnal ellenséges érzületet vagy hamis hiedelmet emelt Lélek és Lélek közé … az utóbbi időben viszont azt tapasztalom, hogy egészen döbbenetes erővel VONZ másokat, amikor csak megnyitom magam … amikor egyszerűen csak őszinte vagyok, amikor nem foglalkozom vele, hogy mit szólnak hozzá, hogy befogadják-e egyáltalán, csak vállalom a lényem legmélyét, megéléseket, tapasztalatokat, ráébredéseket, szinte térből és időből is kilépve … amikor nem akarok semmit … a figyelmem irányán múlik … ez első esetben a MÁSIKRA figyelek ugyan, tehát Látom, de értelmezem is, és így azt is, hogy az Ő útján mi a Neki épp időszerű kirakósdarab, amit jószándékkal bár, de megpróbálok betenni, Neki, Oda … tehát el-nem-fogadás alapon állok … tanácsommal “javítani” akarok rajta, hogy “neki” jobb legyen, DE ezzel épp elutasítom a másik embert, az ő jelenlegi állapotát … ami tehát NEM szeretet … és éppen ezért, az Egységből való pillanatnyi kiszakadtságom okán, elsősorban nyilvánvalóan magamról szól MINDEN gondolat és tanács, amit bárkinek át AKAROK adni, önterápia … míg … másrészt … amikor megnyitom magam, akkor MAGAMBA Lépek Be, és így az univerzálisan közöshöz jutok el, legmélyre … épp MERT az önfelvállalás, tehát az ELFOGADÁS, tehát a szeretet állapotában vagyok, magam tehát mások iránt is … EZ a trükk … hogy megmutatom … és ÍGY Egyre mélyebbre jutok … mert növekszem az elfogadásban, amint ránézek, amint mutatni merem … és végül az Emberhez jutok ilyenkor le, aki Egy, aki Közös, aki Van … ezért, hogy időnként úgy érzed, mintha a lelkedből szólnék … mert VALÓBAN a Lelkedből szólok … Egymás Lelkéből Szólunk … ilyenkor … mert legbelül Közös az Egy, az Én, a Vagyok … Mindannyiunkban. : )

szeptember 18, 2012

Semmit tudok

… és ez már világos is, egy jó ideje … ahogy az is, hogy ez elég, nem is kell többet … most azt teszem még hozzá, hogy GONDOLKODNOM IS FELESLEGES … friss élmény ehhez, hogy a csütörtöki csoportot próbáltam elnevezni … már tudom, hogy nem kell akarni, mert nem tudom, mármint én nem, mármint JoósIstván nem … hagytam tehát … jött is a sugallat … és én megragadtam, és ettől totálisan kiestem a folyamatból … nehéz ez … amikor azthiszem megvan, mikor úgy érzem, már közel vagyok … nehéz nem belekontárkodni, hanem HAGYNI megszületni … még mindig nehéz, holott napi szinten LÁTOM, hogy az én erőlködésem az egyetlen akadály … hogy a TERET idejekorán kitöltöm, mert azt hiszem, innen már átvehetem, “köszi Istenem, tovább már magam is tudom”, holott nem … SEMMIT tudok … nagyondurva … a legkisebb részleteket SEM tudom önerőből beilleszteni … NEM megy … torz lesz, ami csak belőlem, az akarásomból, az erőlködésemből fakad … míg másrészt folyamatosan csodák ÉRkeznek, amikor nem hiszem, hogy tudom … amint feladom, amint elengedem … azonnal … amint játékosba visszaváltok … fontos tapasztalatom ez, hogy

A TERET GONDOLATOKKAL SEM SZABAD KITÖLTSEM … sőt, kérdésekkel sem. Tovább

szeptember 13, 2012

VÁLSÁG és VÁLTOZTATÁS

A válság értem van, oka bennem, és így a megoldása is – változás azonnal érkezik, amint elengedem az önbecsapást, amint szembenézek az Igazsággal. Részletes kivonat alább…

– – –

TARTALOM:

02:14 – Az vagyok-e, aminek képzelem magam? Mi és miért a fájdalom?

… egészséges, szép, érett, kívánatos almának hittem magam… a világ belémharapott… „igazságtalanság”, szenvedés, hosszú, kitartó küzdelem azért, hogy visszatérhessek az almalétbe, hiszen annak képzeltem magam… és megláttam, hogy mag vagyok… sötétben feszülő mag… félelmetes volt…

10:00 – Elakadásaink mutatják tehetségünket

… ér szevedni… mindenki addig szenved, amíg bír… csak a tűréshatárunk van máshol… aztán eljön az a nap, amikor változtatunk… elakadásaink azok a pontok, ahol tehetségünk, csodánk, értékünk van…

12:26 – Elfogadni, hogy vagyok, aki vagyok – változtatni AKARÁS

… viszolyogtam önmagamtól, 30 évig rá se néztem… útkeresés… elhatároztam, megvilágosodom… ego-pózok… akartam, harcolva, erővel, elvenni…

14:30 – Mélypont, elveszettség érzés – FELADÁS

… sűrű, sötét erdőben elveszve éreztem magam… amikor eljutottam odáig, hogy teljesen elvesztem, megszületett a feladás… odaadás… akkor kezdenek a csodák történni… segítség érkezik…

16:50 – A világban REND VAN

… olyan, mintha gigantikus videojátékot játszanék… szintek, emelkedők, bónuszpontok, zuhanások… FÉNY VAN – ha válságban vagyok, hazugságban vagyok… ha bezárom magam az almába, nem tud besütni a fény… egyedül én vagyok felelős… minden a kezemben van… van fényes ösvény…

19:45 – Őszinteség, önfelvállalás

… számomra minden esetben hozza a megoldást… nem mertem, rettegtem… az érme két oldala: lelkesedés – brutális félelem… EGY érme… a félelem felé lépni a legjobb irány… felvállalni azt, aki vagyok, és megosztani a világgal… minél kevesebb elvárással…

23:48 – Minden ember művész

… ki kell fejezzük magunkat… megmutatom magam, ehhez tud a világ kapcsolódni… csak így tanulhatok magamról…

24:50 – Azt csinálni, ami a tehetségem, minél KISEBBÉ lenni a feladat

… Ugyanaz él bennünk, mindannyiunkban ott jelen az Egy… fő feladatom ezért, hogy kevesebbé legyek… miután megtapasztaltam, miben nem vagyok jó… márványtömb – le kell fejteni mindazt, ami nem… folyamatos elengedésben és hátrálásban vagyok, egyre szűkebb az, amit valóban én csinálok… Így egyre inkább azt csinálom, amire születtem… minél kisebbé lenni a feladat… egyre határozottabb a kontúrom… ehhez lehet kapcsolódni… az a dolgom, ami gyerekkoromban már lelkesített… válság akkor jön, amikor egészen másnak képzelem magam, mint aki tényleg vagyok…

30:40 – Egyetlen Ügy van végül: az Emberség – a kimondás Iránytű

… Hogy ide eljuthassunk, a kapcsolódáshoz, a közös gazdagításához elengedhetetlenül fontosak a kis személyiségtorzulásaink… az egonk… nem legyőzni… felvállalni, kimondani, ami lelkesít… kimondás a legjobb iránytűm… az ÉRZET, amit én érzek, miközben valamit kimondok…

33:25 – Válság idején merem-e az érzést követni?

… az irány, a lépés elképesztően irracionális… a ráció biztonságra törekszik, az új mindig bizonytalan… a félelmeim a rációmból táplalkoznak… fontos merni lépni… ne akarjak túl nagy fát egyben kivágni… fontos, hogy alázattal vágjak bele…

37:20 – A válság DUPLA hullám

Válság, szétesik minden, rendszerezés, újabb óriási válság… nem azonnal a megoldáshoz jutok el… az első a mélyülésről, a második az önfelvállalásról, odaadásról, hitről szól… merek-e a megértéseim szerint élni?… dolgom, hogy szétszórni, amit már tudok…

39:40 – NINCS egyéni megváltás – csak együtt bontakozhatunk

Kivonulhatok a világból, de vissza kell jöjjek… a visszajövetel nagy válság… sok idő… mire a palántából fa lesz, és piacra lehet vinni a gyümölcsöt… alázat, kitartás… ne meneküljek vissza a korábbi modellbe… mindkét irányba (fel-le) nőni… évek, mire termőfa leszek, s hogy milyen gyümölcs vagyok az is csak akkor derül ki, amikor lehullik a lábam elé…

43:45 – Saját dolgom / helyem / funkcióm folyamatában derül ki

… Ezért nem működik, amikor előre meg akarjuk érteni a célt… a jó hír: nem is kell értsem… elég csak azzal foglalkozom, hogy nőjjek, s eközben kapcsolódom másokhoz, hiszen mind együtt növünk… KAPCSOLÓDÁSBAN…

– – –

A VIDEÓT Szabó Márk és barátja készítette — hála érte
KIVONAT szerzője: Tóth Eszter —http://totheszter.wordpress.com/

szeptember 10, 2012

Az árnyék a lényeg

… amit utálok, amit szégyellek … magamban … amit nehéz megmutassak … AZ … hogy NEM csak fény vagyok … hanem árnyék is … föld IS … por IS … sár IS … “rossz” IS … hogy időnként támadnak bennem gátlástalan, brutálisan önző, sőt, erkölcstelen vágyak … IS … fontos ez … ennek elfogadása … és az ebből fakadó hazug, sőt “romlott” tettek elfogadása … IS … önfelvállalás … ezekkel együtt … szembesülés, megengedés, megbocsátás … mert így csökken a szakadék Én és Önmagam között … az Aki Most Vagyok és az Aki Lenni Akarok között … így inog egyre kevésbé az inga … így billenek egyre ritkábban ki, így egyre rövidebb időre, amikor mégis … így tudom egyre jobban kezelni, amit mások rám vetítenek … folyamatosan vetítünk egymásra, vágyakat-sérelmeket, szinte mind, és minden ítéletünkkel magunkat találjuk el … EZ az árnyék … ítéletek … és az árnyékra önként tekintve vagyok egyre kevésbé kiszolgáltatva az árnyékból erőt merítő vágyaknak … ahová SAJÁT erőm folyik szét … ami BIZONYOSAN hiányzik az életemből … az erőtlenség MINDIG hazugságot jelez, önbecsapást … MINDIG … árnyak elfojtott szörnyeivel birkózom, amikor erőtlen vagyok … tehát nem is vagyok erőtlen, nincs erőtlenség … csak nem tudok róla, hogy mire használom épp az Erőt … árnyak … és valóságosan szelídülnek, ahogy rájuk nézek … hiszen csak figyelmet akarnak … amit megtagadtam, elhazudtam … ÉN … és az árnyékra nézve máris mögé-bele látok … hogy nincs is ott semmi … hogy Én Vagyok … a szeretet egy arca csak … az árnyék … IS … olyan arc, amibe nem akartam, mert nem mertem eddig nézni … EZÉRT vet árnyat, EZÉRT nő az ereje, EZÉRT igáz le, ha magam magamtól rá nem nézek … a figyelem Fényétől pedig szépen szétoszlik … felhők az Égen … könnyű lelkendezni, amikor jól vagyok, igen … de magam vállalni, amikor kibillentem épp … az árnyakat … EZ az igazi kérdés … és érdemes … sőt … vállalni KELL … segítség csak akkor érkezik, ha őszintén vállalom magam … az árnyékot IS … hiszti nélkül, egyenesen … eleget rejtőztünk … az ember árnyék IS … mindannyiunknak van … de félhomályban NEM látszik … az árnyék, félhomályban NEM világos … CSAK a napon, CSAK a napon nézhetek rá … GYERE HÁT KI … A NAPRA … ŐSZINTÉN … BÁTRAN … NYUGODTAN … ÉR esendőnek – ÉR embernek – ÉR önmagadnak … Lenni. : )

szeptember 7, 2012

Visszavonulni jó, de visszatérni mégjobb.

… negyedik napja vagyok a Tihanyi Apátság vendége … mert jelentkeztem, hogy jönnék, mert válaszoltak, hogy befogadnak … visszavonulás … kell néha … távolabbról, kijjebbről, feljebbről … Látok. Tisztábban. … és semmi különöset nem tettem érte … csak beláttam, hogy el vagyok akadva, vállaltam ezt, segítséget kértem, és eljöttem … ez minden … másrészt legalább ilyen fontos, hogy most visszatérjek … mert Fény érkezett a sötétségembe, elmúlt az önemésztő téves azonosítás, visszatért az Egyensúly … fontos, hogy meg tudjam magamnak engedni a kibillenést, vállaljam, kérjek segítséget – és ugyanennyire fontos, hogy ne engedjek a hiszti és a lustaság csábításának, hanem visszatérjek a funkciómhoz, amint a derű helyreállt … PAX … Vagyok, Aki Vagyok … sőt … szeretve Vagyok, Aki szerető Vagyok … tehát, igen, a hajam minden szála számon van tartva, nincs okom félni … ahogy a Tieid is, ahogy Neked se. :-)

szeptember 4, 2012

A szeresd magad nem működik

… ellenkezőleg … nekem az működik, ha merem nem szeretni magam … belenézni ebbe … mert akkor mélyebbre zuhanok, és a legalsó ponton belehalok picit, azaz racionális agyam és ítéleteim a szenvedés kiüti, összeomlok, átbillenek a feladásba, a semmibe, amikor nem foglalkozom vele, nincs több energiám rá, már NEM akarom megoldani … és EKKOR hirtelen helyreáll a Rend … mindig … Tovább

augusztus 23, 2012

Megértéseket átadni lehetetlen

… sokat próbáltam … és NEM lehet … erre jutottam … tényekkel megy, tények átjutnak, de megértések nem … azokra csak ráébredni lehet … élni, tapasztalni, és a tapasztalat nyomán, annak hatása alatt, öröm, gyakran szenvedés, hiszti, önsajnálat magas- és mélypontjain egyszercsak beüt … a fény, a megértés … és igen, el lehet mesélni személyes élményeket, ami meg is érint másokat, mélyen … és aztán dolgozik is, főleg tudat alatt, különösen képek … és egyszer, talán, majd visszaemlékezik, hogy ja, erről beszélt az az ember … de készen átadni nem lehet … mindenki a maga útját járja … mindenki a maga tempójában … és ez így van jól … tehát az is jól van, hogy akinek még nincs valamiről tapasztalata az nem ért

… sőt, nem érthet … sőt, NEM ÉRTHETI, HOGY NEM ÉRT…. amiről nincs tapasztalatom, ott azt sem érthetem, hogy nem értem … magamon és másokon is látom ezt … és amikor mégis megpróbálok valamit átadni, annak ellenkezés, sőt, gyakran düh az eredménye … mert MIND azt gondoljuk, hogy mindent értünk … ami igaz is … MIND értünk mindent, amit épp értenünk kell … a világ fokozatosan bontakozik ki … a világ tapasztalatok által bontakozik ki … a csecsemő mindent ért, amit egy csecsemőnek értenie kell … de a járás tapasztalata nélkül nem értheti, hogy járni milyen … és elmondhatják nekem, és meg is mutathatják, de csak racionálisan értem, amíg saját tapasztalat nincs … fontos ezt elfogadni… hogy az ember nem értheti, hogy nem érti … : )

… és ennek fényében NAGYON FONTOS NEM AKARNI ÁTADNI … megosztani, mesélni, igen, de átadni akarni nem … mert NEM érthet … HANEM hagyni … időt adni … fontos ez … NEM átadni akarni, HANEM tapasztalathoz segíteni … bátorítani, hitben, bizalomban támasznak lenni, erősíteni … személyes utat, példát, igen, mutatni, de közben ELFOGADNI, hogy neki MÁS az útja … és MOST ott tart ahol, és AZT látja, amit, és az Ő fejlődését ez szolgálja, és mindez ÍGY tökéletes … segítsük egymást … de ne okoskodva, hanem bátorítva … MERNI újat próbálni, MERNI lépni, MERNI élni … csoda ez … Kegyelem … hogy a világban Rend van … hogy nem kell mindent értsünk … hogy Bízva járni is megtanulhatunk … hogy Elegek Vagyunk … hogy Elég, ha csak Vagyunk.

augusztus 16, 2012

Szép, okos és engem választ

… a vágyam … ennyi A vágyam … Társ … egyszerű férfi vagyok … : ) … SZÉP, aki engem vonz, aki magát vállalni meri, azzal arányban, amennyire nem fél, tőlem-magától, amennyire elhiszi, tudja, hogy szép és jó, mert ember, mert egyedi, mert elég, amennyire kétsége sincs ebben, amennyire nem foglalkozik az egésszel, amennyire ÉL, amennyire tetszeni sem erőlködik tehát … OKOS, aki Tovább

augusztus 15, 2012

A halál normalitás.

… a Semmi, a Tér, a Bármi … a nyugalmi állapot … a Várakozás, a Potencia, a Lehetőség … amibe a Valami érkezhet … EZ a normalitás … a halál a háttér, a színpad, ahol a CSODA megnyilvánulhat … az élet pedig az abnormis … mert az Élet CSODA … hiszen teljesen irracionális, és mégis … történik … milliárd és milliárd színben történik, pillanatról pillanatra … és EZ a lényeg … A LÉNYEG … hogy történik … egy év vagy nyolcvan, mindegy, mindenképp villanás … hogy történik a lényeg … a Csoda, hogy megnyilvánul, hogy pillanatokra lehorgonyoz – az Anyagban az Isten … Véletlennek is nevezheted … és persze, hogy elmúlik, amin, igen, szabad szomorkodni, gyászolni, de talán fontosabb a Csoda … az Ajándék … Látni, Értékelni, HÁLÁT ADNI … hogy megtörtént egyáltalán a “Véletlen”, a Születés, az Élet … egyetlen pillanat is Csoda, és OLY SOK pillanat történik … olyan mérhetetlenül nagyon gazdagok vagyunk, a legrövidebb élet is … vegyük már ezt észre … hogy az ÉLET az ÜNNEP … tehát NEM a nyolcvan év, hanem a pillanatnyi Élet … hogy egyetlen pillanatnyi Élet PONTOSAN UGYANANNYIT ÉR, MINT NYOCVAN ÉVNYI … mert MINDEN élet Ünnep … Csoda, Ajándék, Kegyelem, “Véletlen”, ha tetszik … ami persze, hogy véget ér … hiszen ez a Rend, a Semmi a normalitás … hiszen hát épp ettől csoda Csoda … hogy egyáltalán megtörténik … pillanatokra … ami után visszatér a normalitás … a Semmi, a Tér, a Bármi … amibe a Valami érkezhet … ezért Ünnep a Halál is … felvonás vége, taps, vigasság … ünnepeljük, hogy megtörtént, hogy eljöttek, hogy felléptek, hogy szerepeiket eljátszották a színészek … hisz mindannyian tudjuk, hogy nem tűnnek el a színdarab után – csak Hazatérnek.

augusztus 14, 2012

Az élet igenis Tánc.

… sokakat látok, akik mintha megoldották volna az életet, szóban legalábbis … nagy igazságokat hangoztatnak, miközben képet, arcot, egyedi színt, sőt, „már” nemet sem mutatnak … a Nagy Egységben akarnak azonnal feloldódni, a Forráshoz vissza, keseregnek, de közben NEM értik, hogy ehhez közeledni, Lépni, kapcsolódni épp csakis az egyediség vállalásával és ajándékozásával lehet … a “bennünk élő férfi és nő” felfedezése fontos, de csak állomás … csapda is … Tovább