Menu Close

Én Vagyok

Mit Tennél, ha nem félnél?

Mind Én Szentek

… a Tök totálisan egyedi, és mégis, ez lényegtelen, különállása pedig végképp nem fontos … a Fény a Lényege … az Élő Fény, a TŰZ … a Tűz, ami Van, ami nélkül semmi más nincs … a Tűz, ami miközben mókás árnyakat vet kívül, belül melegít … sőt, belül szárít, lassan kiszárít, már ÉGet, csudába, LÁNGRAlobbant, JAJJ … felemészt … “öngyulladás” mondják … csipkebokor … a Tűz természete, hogy Ég, és Éget … aminek következménye, hogy bár hosszan ellehetek a mókás árnyakkal a falon, de egy idő után vagy a Fény alszik ki, vagy Én lobbanok be … más, úgy tűnik, nem lehet … ezért Boldogok, akik tapasztalnak – ezért Boldogok akik szenvednek benne … MERT soha senkit sem láttam még, aki jókedvében változott volna … aki töksége egyedi pompáját, az árnyak mókás játékának függést okozó szemlélését magától engedte volna el, a Tűz Keresztségét magától, jókedvéből vállalta volna … úgy tűnik át KELL menjünk a szenvedésen, a tök halálán, hogy a Tüzet megtaláljuk, hogy önazonosulásunk átváltson … amihez persze előbb a tökségemet kell megengedni ÉS felvállalni … Tök Vagyok, ez AZ Alap … a játékos isteni gyermek önkifejezésének művészi, de halandó faragványa, egyedi anyag, látszólag különálló, látszólag szabad, látszólag független … Tök … tehát NEM a művész, NEM az Alkotó, NEM a gyermek … hanem a Tök … és EZT elfogadva tapasztalhatom aztán, hogy Tök sem, mert a Tök ELÉG … óriási vÁLság, de mégsem a Tök Vagyok … és NEM IS A FÉNY, mint egy darabig arrogánsan hittem … hanem a TŰZ … amit az Alkotó gyújtott, a maga kedvtelésére, de mégis, Létem Középpontja s Lényege … a Tűz, sőt, annak megnyilvánulása, a LOBOGÁS, tehát a CSELEKVŐ Tűz … vagyok … ami FÁJ, hiszen folyamatosan ÉGET, de mégis A Legigazabb bennem … a Tűz Egyedi Arca Vagyok … a Tűzé, ami hatalmas és mégis kiszolgáltatott … mert bármit feléget, de KELL is az anyag a Létéhez … a Tök, kell, és EZ a Tök funkciója … hogy elég … Fénnyé és Meleggé alakul, a Tök … pici erőmű vagyok, Lobogás által anyagot lényegítek Fénybe és Melegségbe … és lám, ezzel a funkcióm is megvan, amint helyesen nézek magamra … Tűz a Lényegem, Lobogás a Funkcióm, a Tök pedig fűtőanyag … elÉG … ELÉG, ha ELég … és NEM vagyok különálló, SEM szabad, SEM független … hanem épp kapcsolt, kötött, funkcionálisan meghatározott … és ÍGY egylényegű minden mással … akár értem ezt, akár nem … sőt, nem is kell értsem … elég elfogadnom … a Tököt, a Tüzet, a Lobogást és Mindenki Mást is … hogy idővel mindENki szükségszerűen átvált … elÉG … és ÍGY máris világos az is, hogy az Idő is csak körülmény … hogy az Idő Ajándék, mert a Kegyelem megnyilvánulásának Tér … a Kegyelemnek, ami a Szabad Tapasztalat … ami a Lehetőség egyedileg, tehát szubjektíven, tehát lassítva észlelni, feldolgozni, felfedezni a TÜZET … egyedi tempóban, egyedi módon, egyedi ÉLményből – az Abszolútat, az Univerzálisat, Ami Van … Most és Mindörökké Van, Vagyok, VAGY, Vagyunk … Mind Én Szentek … ELÉG.

Szeretem az őszt.

… a szikrázó, metszően tiszta napok egyértelműségét, de a borús, esős napok mélyülő befeléfordulását is … a rohadást, a pusztulást, az enyészetet … IS … az idejétmúlt válik most le, le KELL váljék … csak a lényeg marad … a törzs … csak a lényeg maradhat … ha ugyanis bármi idejétmúlthoz ragaszkodom, azzal az egészet veszélyeztetem … a levélre hó esik, súly és letörik, sokkal nagyobb darab, ág, élő fa törik … télen … ha magam most el nem engedem … mindent, ami idejétmúlt … levelek, virágok, gyümölcsök … mindent … tavasszal még örültem és nyáron büszke voltam rá, de mégis … csak az Igaz maradhat … ami Él, AZ Igaz … nem szabad ebben megalkudni … szeretem az Őszt, megadom magam az ősznek … lombot rázok, metszek, elválasztok, elengedek, rendezek … fáj, igen, de csak, ha ragaszkodom … feladni öröm.

Mellérendelődés nincs

… csak alárendelődés … Van … mint a szellő, az eső, a Föld … lágyan, észrevétlenül, éltetőn … fontos ez … hogy NINCS mellé … munkában, barátságban, semmilyen kapcsolatban … csak alá és fölé van … pontosabban: csak alá, és félreértett alá … Van … fontosabbnak képzelem magam, elvárásokat támasztok, miközben valójában nincs épp közöm a másikhoz, vagy Adok, Szolgálok, pillanatnyi Állapotom szerint, Igényeimet is vállalva … hisztizem vagy Kiállok … fogyasztok vagy Alkotok … hiszek vagy Hű vagyok … gondolkodom vagy Lépek … szabadnak és nagynak képzelem magam, várom, hogy mások elismerjenek, VAGY szabad és nagy Vagyok, azáltal, hogy másokat ÉN elismerek, és lábuk elé önként leteszem, amit adni tudok … más nincs … öntörvényűség vagy Felelősség … magány vagy Közösség … szenvedés vagy Boldogság … zavar vagy Irány … kritika vagy Elfogadás … akarás vagy Odaadás … félelem vagy Bátorság … önbecsapás vagy Önfelvállalás … Van … tudás vagy Valósítás … illúzió vagy Igazság … halál vagy Élet … Van … hullámzó Állapotok, változó Szerepek, dinamikus Egyensúly, Tánc … Van … és, igen, Szabad Akarat … ez Van legfőképp … ALÁzat … tehát Bizalom, tehát Lehetőség, tehát Tér, tehát Idő … Van … Szeretet … mindenki Mag-a dönt.

Az élet igenis harc

… soká hittem, hogy megúszható … hogy elvonulás, vagy meditáció, vagy ima, vagy jóga útján kibújhatok … de nem … önfelvállalás a feladat, és az önfelvállalás HARC … magammal, elsősorban, hogy merjek kiállni … ami bennem van, azzal … hogy el merjem hinni, Aki Vagyok … az Alkotó Férfit, aki bennem Bontakozik … próbáltam megúszni, éveken át, rejtőztem, körökben jártam, báb, mélységek, spirituális egó, de közben zsugorodtam, nem sikerült … a belső Fény nem váltja ki a külsőt … ki KELL tehát álljak … mégpedig funkcióm szerint, Férfiként, az Ügyért, a Harcba … és ki KELL álljak a Társért is … mert igen, igaz ugyan, hogy a Nő választ, de a Férfi előbb bejelenti Igényét … kiáll, kérőként, mint a királyfi a mesében … amihez előbb elszakad, otthonról, szülőktől, mesebeli, erdőbenlakó bájos boszorkányoktól, KITÉPI magát, ha kell, és vándorol, tovább … míg aztán az Országba, az Udvarba, a Helyre érkezve MINDEN megfordul … eddig befelé és lefelé tartott, most kifelé és felfelé fordul … önfelvállalás, a kincseim felmutatása, felelősség a döntésekért, EZ a Férfi születése, a Harc … az Férfi, aki VÁLLALJA a kockázatát, hogy bukik, hogy levágják a fejét, hogy a csodaszép királylány nem őt választja … félelmetes, IGEN, de mégis: vissza KELL jönni a Világba … a Harcomat meg KELL harcoljam … a Harc, tehát a kiállás, tehát az önfelvállalás A próba … kívül ÉS belül … egyszerre … hiszen, mint a mesében, a kiállás mutatja a feladatot – a feladat a kiállást … a vándorút vége ez, a pillangó születése, a Pirkadat, a Forrás átengedése, az Odaadás, a Harc, a Királyság, ami Szolgálat … bolyongtam sűrű sötét erdőben, szeretkeztem erdei házikókban, megjártam hetedhét országot, menekülve, igen, kibúvókat keresve, soká, hogy végül megadjam magam a ténynek, hogy a Harc a Boldogság Kapujának őre. … Ki KELL álljak. Őszintén. Egyenesen. … Vállalni az Ügyem, a Harcom, a Szolgálatom, az Alkotásom – és a Királylány iránti vonzalmam IS, tehát az Igényeimet IS, tehát az Önzésemet IS … magam a próbáknak alávetve … amiben persze már segít, a Nő, a Férfinek … az odaadás, az önkéntes alárendelődés, életünk kockáztatásának mágikus EGY pillanatában születünk. … Kívül, mint Belül – Belül, mint Kívül. … Együtt. … (zene)

Forradalom van

… itt és most, 2012-ben … utcai harcok, ugyanúgy … és fiatalok, és lelkesedés, és Hősök … és igen, emberek halnak bele, ugyanúgy, most is … csak mindez most belül zajlik … az ÖNFELVÁLLALÁS Forradalmát éljük … BELSŐ személyek dulakodnak, élnek, halnak … Tovább

Két nagy válság van

… a vállalkozásom bukása után soká hittem, hogy megvan az új életem … hogy ennyi, túléltem a válságot, megszülettem, megvan … aztán kiderült, hogy becsapom magam … kiderült, hogy Hernyóként anyagi biztonságot vágytam, halmoztam – majd Bábként ugyanezt csináltam, csak lelki „javakkal” … a Hernyó önzése után csak a Báb önzése, az addig elfojtott vágyak kirobbanása, befordulás, spirituális egó, totális szabados öntörvényűség következett az ezotéria és vallás változó formáinak mázai alatt … Valódi Fordulat csak ennek a korszaknak mélypontján, az életem szubjektív értékességének teljes csődjében, az idealista lelkesedés önmagán való átbukásakor, a Lelkem Sötét Éjszakájában való TOTÁLIS eltévedés után következett el … a Báb mélypontján … amikor a feladtam … amikor feladtam, hogy azt hiszem, hogy én tudom, hogy én megoldom … EKKOR kezdődött az emelkedés, a terápia, a szivesseg.net formájában … ami részben még mindig hazugság volt … : ) … a Bábban mindvégig hazugságban voltam, a Báb TÉMÁJA ez, a hazugság, az önbecsapás és az önfelvállalás … amit a kenyér válsága vitt törésre … hazudtam magamnak, tehát nem vállaltam magam, tehát nem adtam értéket funkcióm szerint, tehát nem kértem és kaptam pénzt, tehát nem volt miből megéljek … és EKKOR indult a pillangó születése … azóta rágom magam kifelé, azóta vállalom magam, vannak tapasztalásaim arról, hogy igenis szárny van a hátamon, igenis TUDOK repülni … hogy NINCS a korábbi mankókra szükségem, sőt … Vagyont, Vallást, Jógát, Imát, Meditációt MINDENT, aki elenged, csak az repülhet. … Azonnal repül. … NINCS Út a célba, és mankókkal végképp nem elérhető … gurukkal és jósokkal és asztrológiával és rítusokkal túlterhelve NEM LEHET repülni – fészket sem vihetek. … Tapasztalatom, hogy a Vágyak-Szabadság és az Önfelvállalás-Odaadás KÉT nagy válsága során az ÉN VAGYOK fáj születőben. … Mindannyiunkban. … Az Út, az Igazság és az Élet. … Ne féljetek! … előadás ITT.

Élet a hiten túl

… fontos és értékes a vallás, a meditáció, a jóga … de a filozófia, a tudomány, a ráció IS … a Hit … ebben vagy abban … a rítusok, amik ezt erősítik, mind, nagyon … de azt tapasztaltam, hogy egy ponton már nem segítettek tovább … ülök, meditálok, csend-béke-nyugalom, vagy olvasok, vagy írok, vagy ima, tai-chi, jóga és közben pontosan tudom, hogy már CSINÁLNI IS kell … tenni, amit érzek, amit már régóta érzek … LÉPNI … a Hit után a HIT van … ami tehát a Cselekvő Hit, én Bizalomnak hívom, és Hűségnek … hogy tudok-e aszerint jelen lenni, amit Hiszek … meditációban könnyű, a templomban is, jóga közben is … de ezekből töltekezve, ezekben élményeket szerezve ki merek-e a Világba Lépni … a világban Megy-e … itt és most … pillanatról pillanatra … ki merek-e Állni azzal, amit a Hitem, az Érzéseim, a Nyugalmam, a Bizalmam diktál … Aki Vagyok, Aki Lenni Akarok … tehát egyértelműen NEM a rációmra, NEM a tudásomra hallgatva … EZ a nagy kérdés … a pillangó születése … ez a repülés, a vízen járás, a Csoda … látszólag lehetetlen, és mégis … MINDIG sikerül, amikor nem gondolkodom, csak Lépek … Önfelvállalás … sok pici tapasztalatom van ehhez, és ezekből töltekezve egyre ERŐsödik a Bizalom, és így egyre gyakrabban merek … sokszor még mindig nem … de már tudom, hogy kisebb és nagyobb zuhanások IS része az útnak … hogy EMBER vagyok, tehát nem csak fény, hanem mindig Van árnyék is … ettől szép, ettől Játék, mert ettől Van Kihívás … Árnyak, tehát félelmek, amikbe Bátran, tehát Bizalommal belevilágítva lépdelhetek, járhatok, szaladhatok, repülhetek … önfelfedező út Belül, amit mégis, a Világban, Kinn járok … Lépések … egyik a másik után … az emberi út a Nemtudásból, a Tudás Akarásán át, a Nemtudás Elfogadásába tart … hernyó-báb-pillangó … erre jutottam … hogy NEM tudok … sőt, NEM is kell tudjak … sőt, célt SEM kell értsek … elég, ha TESZEM, amit pillanatról pillanatra, nyilvánvalóan, egyre erősebben ÉRZEK … az Időszerűt tehát, az Itt és Most időszerűt … amit MINDEN pillanatban ÉRZEK … elég EZT követni … tehát elfogadni, tehát szembenézni, tehát őszintén vállalni: AKi Vagyok … Elég … ha csak Vagyok.

A célba nem vezet út

… olyan nagyon szép ez … hogy mégis, fontos és értékes az útkeresés … de NEM azért, amit soká hittem, hogy majd megtalálom az utat, és azon elérem a Célt … hanem, mert elfáradok benne … a keresésben, az akarásban … és akkor AZONNAL megvan … Célban Vagyok … amint feladom a keresést.

Félelem és hála egy

… dejó, most vettem észre … két oldal, EGY érme … és CSAK a nézőponton múlik, hogy melyiknek látom … ez az érzelmek érme … ÉRzelmek … bármit ÉR, ÉRezni, ÉR vállalni … Bármit … sőt, csak így nézhetek rá, ha vállalom előbb … a feldolgozás elzárva nem lehetséges … és nincs is mit szégyellni … Tovább

Szexuális Kibontakozás

Életem három fő szakasza: önző Hernyó, beforduló Báb, kibontakozó Pillangó – és ezek során a szexuális tapasztalataim is jelentősen megváltoztak.

Newer Posts
Older Posts