… soká hittem, hirdettem, hogy a Helyem az, ami Lelkesít, és Igen, ez így is van – de másrészt mostanában egy másik fontos jellemzőt is nyomatékkal tapasztalok … a Helyem onnan IS ismerszik, hogy fontosabb nálam … amit onnan tudok, hogy önként áldozom a szabadságomat … mármint az öntörvényűségemet, a szabadosságomat, a büszkeségemet, a “márpedig én azt teszem, amihez nekem épp kedvem van”-t … engedem el … önként, ha nem is mindig dalolva … ráadásul ez valójában nem is áldozat, mármint szubjektív nem az, mert semmi megfontoltság, semmi akaratlagosság, semmi tudatos lemondás nincs benne … hanem csak teszem … teszem, mert tennem kell, mert így érzem, mert mélyen belül valami visz, és csinálom, mert nem tehetek mást, mert EZ a Helyem, mert EZ a Dolgom, mert EZ a Szolgálatom. A Hely olyan, mint egy gyermek – napi tapasztalatom ez…. hogy mint egy gyermek, a Helyem, Dolgom, Szolgálatom is arról IS ismerszik, hogy nem csak akkor foglalkozom vele, amikor napsugaras délelőttöt tölthetünk együtt, hanem éjjel is felkelek, kakából is kimosom, hisztivel, gyerekdolgokkal is szembenézek, elfogadom, türelmes vagyok, lábatmosok … magamat önként alárendelve, anélkül, hogy mártírnak pózolnék közben … a Helyem, ahol EZT megteszem … és ettől egyben Iskolám is, épp mint egy gyermek … mert meghaladom magamat érte, játékosan, de folyamatosan, szeretetből … a tapasztalatból pedig tanulok … A Férfi Király, Országa az Ügye, a Közösség, akikért ő felel, EZ a Személyes Harca, Szolgálata, Alkotása a Világban, vállvetve, fegyvertársakkal … a Nő Királynő, Országa a Király Országa, választott Ügye a választott Férfi Ügye, Személyes Harca, Szolgálata, Alkotása a Férfi, vállvetve, asszonyokkal.
Öröm, ha megosztod!
