… amikor elfogadom a halált, a tényt, hogy elkerülhetetlen, AKKOR kezdek élni … mint a háborúban … aki elfogadja, hogy meghal, aki feladja, hogy túlélheti a csatát, az többé nem az életét védi, hanem épp “halált megvető bátorsággal” veti magát a Harcba … és gyakran mégsem hal meg, minden valószínűség ellenére, és “emberfelettit” teljesít, és nagy hősként ünneplik … őt, aki pedig csak feladta … mert döntött … és a félelmet adta fel, nem a harcot … aki nem akarja megóvni, tehát feladja életét, elnyeri azt … állandó döntésben vagyunk … félek, vagy bízom … mint a repülés … CSAK az repülhet, aki elhiszi, hogy lehet ÉS kiteszi magát a zuhanás, a viharok és a ragadozómadarak kockázatának ÉS megteszi a maga erőfeszítését annak ellenére, hogy tudja, hogy a gravitáció, a szél és a sas sokkal hatalmasabb … az élet a halálon túl Van … a halál témáján túl … ahol minden akarás, minden félelem eltűnik … csak a Játék marad, tehát a spontán, erőlködés nélküli Időszerűség … az Irány, a Hit, a Remény … Az Akarat … belesimulás, odaadás, szolgálat … Dicsőség és Hála … aminek meghalok, annak Ura vagyok, CSAK annak Vagyok ura, aminek meghalok.
Akire megfelelési vágyának csődje, túlfogyasztása, kibillentsége, felelőtlensége anyagi valóságát érintő válság formájában rádől – betegség, baleset, nélkülözés – az befelé indul … EZ az első halál, az ember meghal a világnak … az Irány változik ekkor meg, aki kifelé akart, belül kezd keresni, tézis után antitézis, szükségszerű … egyéni, közösségi és társadalmi szinten is … ezt a MÁSODIK halál, az akarás halála követi … kiderül, hogy a befelé tekintés IS végtelen, a mélység feneketlen, nem vagyok “megoldható” … bízni kell … ami egyben a repülés kulcsa is … megtenni a magam részét, de elengedni azt a vélekedésemet, hogy ÉN tudom, hogy ÉN irányítok … mert nem … a bábból csak az jöhet ki, csak az repülhet, aki meghal az akarásnak, aki odaadja magát … a HARMADIK pedig a biológiai halál, a fizikai létből kilépés, ami „csak” a Lecke zárása … EZ a háromszoros halál, ami a teljes, tehát a lehetőségeket kiaknázó élet jellemzője … ELSŐ a világnak, magam válok fókusszá, MÁSODIK magamnak, elengedem, hogy megoldhatom, HARMADIK az anyagnak, hazatérés … a halál csak átváltás, mindhárom esetben … fókuszváltás, önazonosság korrekció, kibontakozás, tisztulás, elengedés.
Halálnak halálával halni pedig szintlépés.
Lenyűgöző még a témában számomra, hogy az ember milyen tökéletesen megvalósítja saját funkciójának pontos ellentétét is, mielőtt a mélyponton átesve a Helyére áll … hisztis kisfiú előbb a nőiesen érzékeny Vándort, és csak utána a Férfit, dacos királylány a férfias Amazont, mielőtt a Nőt … Tézis, Antitézis, Szintézis … mindenütt ezt látom … minta, majd a minta ellentéte, majd az egyedi evolúciós lépés … ezért JÓ minden neveltetés, minden sors … mert egyedire kondicionál, aminek előbb az egyedi ellentétét is tapasztalnom kell, mielőtt egyedi megoldást adok a témára, ami viszont mindig továbblépés, egyéni, de összemberi szinten is … JÓL csinálom, aztán JÓT csinálok (vagy fordítva), majd végül JÓT és JÓL … társadalmi szinten parancs alapú totális rendszereket vált a demokratikus káosz, mielőtt a szolgálat alapú hierarchikus kapcsolódást elérnénk … így emelkedünk, folyamatosan, halálokon át, amint elengedjük, hogy azon hisztizzünk, hogy a szüleink és a világ hogy elrontottak … NEM rontottak el, minden tökéletes … minden ÉS MINDENKI … mert tökéletesen EGYEDI lelhetőség továbblépni, gazdagítani, Szintézist Alkotni … Rend Van a Teremtésben, s Helyünk Benne.
Öröm, ha megosztod!
