Nagy volt a kísértés, mégnagyobb az erkölcsi dilemma, de végül nem tudtam ellenállni. Almáskertek, kilométereken át. Loptam egyet. Tovább
A jóságot intézményesíteni nem lehet.
A kedves zöldséges dupla csomag kekszet gyömöszölt a zacskómba, hosszú még az út mottóval, a szintén nagyon kedves apáca néni pedig kidobott a zárdából, mert náluk sziesztázni nem lehet, vagy itt is alszom, vagy nem is jöhetek be … fura a világ … másrészt abszolút megértem, mindkettejüket. Tovább
A Tökéletes a biztoson túl Van.
Stratégiát váltottam, el a biztostól, bele a tökéletesbe. : ) … Tovább
Semmit nem adnak könnyen.
Meleg van, nagyon, árnyék alig, víz ritka, a nyakam ég, a hátizsák messze túl nehéz, a talpam pedig szó szerint szétesőben. Hmm. Semmit nem adnak könnyen. Igaz. És ilyenkor szokott a dilemma jönni, hogy akarom-e én ezt egyáltalán, munka, kapcsolat, barátság, bármi, tényleg Akarom-e, Tovább
Mondani kell. Mindig.
Kedves volt a plébános bácsi, nagyon. Érdeklődve kérdezte, esetleg olaszul tudok-e, majd szomorúan nyugtázta, hogy ő sem németül, miután a spanyolt és az angolt eleve kilőttük, picit bólogatott, hogy ejnye no, majd megindult az áradat, spanyolul, diadalmaskodott a közlési vágy … : ) Tovább
Imádkozz és Dolgozz!
Az emberek nagy része számára a zarándoklat kirándulás, nekem azonban az Igazságom. Ezért is írok, közben, róla, mert nekem ez nem egy pár hetes kikapcsolódás, hanem a lehető legtisztább felvállalása annak, ami Van épp. Ez Van. Ez a Valóságom. Tovább
Elindultam.
Elindultam, sőt, itt ülök, ahol Szent Ignác is egykor, és harangoznak épp Montserratban, talán vesperásra és mégsem, egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet ez az egész. Tovább
Kapcsolódni KELL.
Annyival könnyebb nem kapcsolódni. Basszus. Évekig csináltam. Rövid találkozás és azonnal tovább, akár percek, órák után. Tovább. Azonnal. Amint bármilyen diszharmóniát érzek. Könnyebb. Sokkal. Sokkal könnyebb volt megfutamodni, eleve lemondani, bele sem vágni, mint beengedni és elengedni. Csudába is. FÁJ. Kitépni, kitépetni, vágni, Ölni … még jó, hogy írhatok … különben csak bőgnék, helyben széjjeltépném magam. Itt. Miközben tudom, hogy jól van, hogy így kell legyen, hogy a Rend nagyobb, hogy Helyes, minden, hogy jönnöm kellett, Felkérni, Vezetni, Tapasztalni, hogy mi is ez, csak Így derülhetett ki, mindig csak így, Tapasztalás, Tánc, Csoda, Ajándék, és most pedig tovább, mert lement a Dal, mert menni KELL, mert Időszerű. Dolgunk Van. Feladat. A Saját Úton, Saját Feladat, amihez egymásnak kulcsokat adtunk, sokat, és amit kinek kinek el kell végeznie. Magának. Előbb. Utána leszünk felkészültek, utána leszek felkészült, miközben persze, hogy készen vagyok, ma a mára, de a mának a letelepedés még nem része. Ez Van. Vándor, Peregrinus, Zarándok, mindegy, a lényeg, hogy Menni kell. Camino tehát. Indulok. Tovább. Lépek. Most.