A réginek meg KELL halnia. Teljesen. És annyira elrontjuk ezt, általában. Kapaszkodunk, mert félünk. Holott éppen kapaszkodni a valódi öngyilkosság. Mert lassan elszáradok, elhalok, ha kapaszkodom, világok között elakadva, ahol a régi már nem éltet, az új pedig még nem tud érkezni, mert Tere, Helye nincsen. Tovább
Én Vagyok, Amit Alkotok. Mindig, pontosabban előrébb picit. Az Alkotás az időszerű Lépés. Mindig. A következő. Előrébb mutat, így terápia. Amit alkotok tükör, amibe nem elég belenézni, hanem bele KELL lépni. Mindig. Mindenkinek. Tettek. Szét KELL törni. Tovább
A Nő dolga Odaadás és Szigor, írtam erről a napokban. Most azt teszem hozzá, hogy a Nő csak annyira lehet fegyelmezett, amennyire én az vagyok. Ezt tapasztalom. Tükör. Tovább
Kapcsolódni csak különálló dolgok, elemek, emberek tudnak, aminek tehát feltétele a különállás fenntartása, különben kapcsolat sincs. Ez a konfrontáció. Tovább
Nem tudom. A célomat, a funkciómat, a rendeltetésemet. Holott pedig tisztul, napról napra, folyamatosan, de mégsincs meg. Egy mondatként nincs. Ami kifejezne. Pontosabban van, mégis, de változásban. Van. Rövidül. Folyamatosan hagyok el belőle kifejezéseket. Jelzőket és tárgyakat, amitől egyrészt tisztul, a sok nem között a megmaradó rész az Igen, az Én, a Vagyok – de másrészt mégis gyakori benyomásom a céltalanság, hogy csak bolyongok az életben. Mert racionálisan nézve teljesen ez a helyzet, holott pedig a lényem egy másik része tudja, hogy mégsem. Izgalmas ez. Tovább
A bizonytalanság a tálentum okozata, feszít, rászorít. Minél nagyobb tehát a bizonytalanság, annál nagyobb a potenciál. Hasznosulnia kell. És ezt az ember Tudja. Minél bizonytalanabb, annál inkább. Érzi. És ettől nyílik, fokozatosan, egyre nyitottabb, egyre inkább képes kapcsolódni. Ezért tehát nem az a Féri van kész a kapcsolatra, aki stabil, vagy annak próbál tűnni, hanem ellenkezőleg. A bizonytalan. Sőt, aki a bizonytalanságát vállalni is meri. Minél inkább meri, annál készebb. Mert ő tudja értékelni az erőt, mert neki van valódi igénye rá, őt lehet kiegyensúlyozni. Aki billeg. Tehát nem azt, aki cövekegyenesen áll. Tovább
Lelkesítő indulni, miközben cidrizek, persze, erősen, sőt, Nagyon, de mégis, amikor Lépni kell, akkor muszáj, Lépni, csudába is, Bele az ismeretlenbe, vÉgre … irány tehát a Királylány, idegen ország, nyelv, emberek … és a várható próbák, tehát a Félelmek, az enyémek, szükségszerűen jönnek, amik még vannak, és szembesülni, egyesével, legyőzni vagy belehalni a Férfi dolga, hogy is lehetne másképp, paripám sejtem, hamubansült pogácsa zsebben, Áldás, mindenkitől, aki számít, kard ki kard tehát, ezennel, bátran és egyenesen, miközben valóságosan semmi fogalmam arról, hogy hova is indultam, sem, hogy mikor jövök. Üdv a repülőről, befejezem, mielőtt rámszólnak. :)
Sokat kértem számon az odaadást, a követést, a megadást, a dőlést, és írtam is erről, sokat – aztán megkaptam. A totális odaadást. Kaptam. Meg. És így tanultam, hogy a Szigor is fontos. Sőt. Tovább