Nem emlékszem rá, hogy valaha hőemelkedésem lett volna megerőltetéstől. Most van. A 37 és 39 kilométeres nap után ma 41, 10 óra alatt, tíz kiló körüli zsák, erős szembeszél … de főleg a talpam. Akartam Tovább
Nem a ki vagyok a kérdés.
A legotthonosabban a templomokban vagyok, érdekes ez, és hogy lenyűgöző templomaik vannak, a semmi közepén is, a tornyokon gólyákkal, noha ritka, amelyikbe bejutok, mert Tovább
Fizikai határok. Nélkül.
Van az, amikor már nem bírod tovább. Ismered? De muszáj, és akkor mégis … teljesen érthetetlen, csak történik, mert kell, mert nincs választás. Döbbenetes. Tovább
Az Út Igaz.
Rendben van, ami körülvesz, bármi is az. Fontos ez, a legfontosabb, hogy egyáltalán nem, legkisebb részletében sem véletlen, hanem alapvető belső igényemre adott válasz, a tökéletes iskola, minden pillanat, a legapróbb körülményt is beleértve, minden ember életében – amibe tehát Bele KELL Nézni. Tovább
Lopni nem jó.
Nagy volt a kísértés, mégnagyobb az erkölcsi dilemma, de végül nem tudtam ellenállni. Almáskertek, kilométereken át. Loptam egyet. Tovább
A jóságot intézményesíteni nem lehet.
A kedves zöldséges dupla csomag kekszet gyömöszölt a zacskómba, hosszú még az út mottóval, a szintén nagyon kedves apáca néni pedig kidobott a zárdából, mert náluk sziesztázni nem lehet, vagy itt is alszom, vagy nem is jöhetek be … fura a világ … másrészt abszolút megértem, mindkettejüket. Tovább
A Tökéletes a biztoson túl Van.
Stratégiát váltottam, el a biztostól, bele a tökéletesbe. : ) … Tovább
Semmit nem adnak könnyen.
Meleg van, nagyon, árnyék alig, víz ritka, a nyakam ég, a hátizsák messze túl nehéz, a talpam pedig szó szerint szétesőben. Hmm. Semmit nem adnak könnyen. Igaz. És ilyenkor szokott a dilemma jönni, hogy akarom-e én ezt egyáltalán, munka, kapcsolat, barátság, bármi, tényleg Akarom-e, Tovább