A világ van. Ma. Most. Van, ahogy van, és nem akar ezen változtatni. A világ összességében nem akar. Hanem viszont a világot alkotó egyének közül néhányan, állításom szerint a többség viszont igen. Hozzá akarunk a világhoz tenni, Ügyet, Gyermeket, változtatni tehát rajta ez által Hasznosulva, jobb helyként elhagyni, mint amilyen az érkezésünkkor volt. A világ azonban nem akar változni. Alap feszültsége ez minden életnek, megfigyelésem szerint, hogy ennek ellenére is elvégezzem a dolgomat, még ha a világ, tehát az azt alkotó, és egyébként – szép ez – más téren maguk is változtatni akaró emberek közül sokan ellen is állnak, haragszanak is érte. A világ gyűlöl. Ezért és így, gyakran, de másrészt
csak olyan életet érdemes élni, amiért a világ meggyűlöl.
Nem mindenki, de egy része mindenképp, akár a nagyobb. Fontos ez. Hogy jó jel. Nem új, tehát nem is lehet az időszerű hozzáadott érték, aminek valaki nem áll ellen. Ne félj tehát tőle! Egy ideje az a benyomásom, hogy legjobb próba a világ reakciója, alig érdemes olyat mondani vagy tenni, ami valakit nem botránkoztat meg, innen is tudhatom, hogy ez akkor Valami, a reakció által, aminek másik oldala pedig, hogy sokak számára pontosan ez lesz, amit vártak, ami egyedi és új, amihez kapcsolódni tudnak és akarnak. Ez van. Ha pedig amúgyis így van, akkor akár határozottan kiállva, erővel is tehetem. Sőt. Igy érdemes. Hamarabb vagyok az ezt választani akarók számára is látható, ha merem bátran képviselni, hogy igen, én nem a világ jelenéből való vagyok. Hanem hozzá törekszem tenni, Valamit, és általa tovább törekszem lendíteni, mert ez a Dolgom, mert ez a Rend.
Hogy a világ egészére ez hogyan vonatkozik?
Ugyanígy. A világ tele gyűlölködéssel, ami mindig szűklátókörűséget, az újra, tehát másra való vakságot jelent. Holott az időszerű. Bármi, ami a világban egyszer megjelent, aminek voltak Lelkes követői az szükségszerűen időszerű, volt, akkor, viszont sok elavultat konzerválunk azzal, hogy védjük. Akár évezredeken át. Amiért tömegesen kell gyűlölködni, hogy túlélhessen, az elavult. Ahol a benne lévők is gyűlölnek. Az bizonyosan. Kemény, hogy mennyire hiába látja ezt az ember, mennyire semmit nem tehet. Évszázados kondícionálás hatalma szinte meg törhetetlen, közösségi szinten mindenképp, hanem arra az egyén képes, azonban a társadalmi gyűlölködés majd csak akkor múlhat, ha abból az egyének többsége kielépett, amihez azonban sok vérnek kell még, úgy tűnik, folynia, míg a hiábavalóság érzete bennük megérik. Hmm. Szeretet és Lelkesedés alapján is van Harc, igen, de nagyon más, mint amikor szűk-ség és gyűlölet az úr.
–
Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.”
Jn 15,18-21
Öröm, ha megosztod!
