Mert nagyobb nálam. Ezért örülnének a tanítványok, ha szeretnék őt. Mert az Atyához megy, aki nagyobb. Nem mert az Atyához, aki az Atya, nem ezt mondja, hanem hogy mert a Nagyobbhoz. Izgalmas ez, és tapasztalat is, hogy Nagyobbhoz menni jó, bármin is kell átmenni hozzá. Nagyobb felé tartok, és a Nagyobbhoz elérni olyan mérföldkő, amit csak kiérdemelni lehet, és ami jó, és régóta vágyott. Te hogy vagy ezzel? Mész-e Nagyobbhoz. Egyaltalán látsz-e, elismersz-e nagyobbat magad körül? Fontos ez. Ki, mi VONZ, őszintének lenni ebben. Mert mások számára nagyobb, tehát a világ mindennapjaiba helyesen, tehát hasznosan kapcsolódó, tehát boldog is csak az lehet, aki maga Nagyobb felé tart.
Másrészt nagyon érdekes számomra a világ fejedelme utalás. Hogy jön. Soká értettem úgy, hogy ez Pilátus lenne, majd Sátánként, de végül mostanában ebben nem is a név a lényeg, hanem a tény. Szavak fontosak, Jézus bizonyosan nem mondott semmit véletlenül. Ha jön, akkor van. Jézuson nincs hatalma, tehát Jézusnak van őrajta, hiszen, hogy király tudjuk, azt is hogy az országa nem itt van, azt is, hogy a Föld annak része, tehát e világ fejedelme nyilvánvalóan Jézus országának része.
Amiben számomra a hierarchia ténye a lényeg. Hogy én, mi, a Föld akkor tehát nem közvetlenül van Jézus keze alatt, hanem köztünk még itt ez a fejedelem, tehát Jézus valami sokkal nagyobbnak Ura, mint egyszerűen csak ez a bolygó. Kell legyen több. Nem is csak lakott bolygó, de Világ, ha ennek a világnak van fejedelme muszáj legyenek továbbiak, különben minek a fejedelem. Érdekes ez nagyon, de másrészt nem gondolom, hogy kell értsem. Csak rácsodálkozom. Külön arra is, hogy a Világ nem tudom micsoda. Lehet egy bolygó, de lehet akár több is, sokkal több.
Ahogy végül azt sem tudom, hogy ha ezek a fejedelemmel rendelkező világok Jézus királyságában vannak, de ő még megy a Nagyobbhoz, aki az Atya, azt azt is kell jelentse, hogy akkor az ő királysága is valami nagyobban van. Sőt. Hogy akkor ezek szerint SOKKAL nagyobb is lehet a világ, hiszen alighanem nagyobb az Atya birodalma, mint Jézus országa. Mármint nem tűnik nyugdíjasnak az Atya. Aki a Fiának mindezt átadta. Nem ez az érzetem. Sokkal inkább, hogy a Fiú királysága az Atya birodalmának egy számomra beláthatatlanul végtelenül hatalmas, de mégis csak kisebb része.
Kemény. Nagyon kemény ez nekem. Nem kell értsem, egyáltalán, de döbbenetes, hogy egészen felfoghatatlanul sokkal nagyobb is lehet a világ. Ismerem az emberi elme egyszerűsítő, önmagamat középpontba helyezve túlértékelő működését, jól, és lehet, hogy ezt e téren is meg kell haladni. Rész-egész Univezum. Minden téren. Sokkal nagyobb méretben, nehezen elgondolató, vagy akár, igen, el sem gondolható összetettségben. … ami másrészt így szépen összeér a csillagászat rendetlenségével. Hogy nem találnak. Persze, hogy nem, ha nagyságrendekkel nagyobb mindez. A köröm egy atommagja körül keringő elektronról persze hogy nem belátható az egész ember. Távcsővel nem.
–
Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen! Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek. Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme. Rajtam ugyan nincs hatalma; hogy azonban megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát: úgy cselekszem, amint az Atya meghagyta nekem.”
Jn 14,27-31a
Öröm, ha megosztod!
