Mindig is túlzásnak tűnt számomra. Ez. Hogy az életemet másokért. Ugyan. Jelképnek értettem, akartam, próbáltam értelmezni, hogy tehát időnként másokra is figyelni magam mellett, uram bocsá’ helyett. Próbáltam. Aztán még próbáltam. A szivesseg.net korszaka volt ez, pontosan ebből indult, az alap motiváció forrása, hogy Jó kell legyek, ami percekre, olykor órákra sikerült is, de igazán soha nem ment. Sokat szenvedtem emiatt. Mármint magamat kínoztam soká, hogy az „önismeret” és a „tudatosodás”, később a „vallás” útján töltött évtized ellenére sem megy, még mindig nem, hogy magam magamnak fontosabb maradok, bármit is teszek, bárhogy is próbálom. Aztán egy nap nagyon egyszerű dologra jöttem rá. Hogy szó szerint érti. Tehát, hogy nem olykor másokra figyelni a „feladat” – nem pontos a szó, lehetőség jobb – tehát a továbblépés lehetősége nem az olykor másokért teszek valamit, hanem hogy konkrétan és szó szerint adom magam. Mégpedig nem általánosságban. Ameddig Ügyet akartam elvontan szolgálni, hogy az egész világot mentsük a szivesseg.net által meg, addig ugyanúgy egó projekt maradt csak, kísérlet a saját nagyszerűségem bizonyítására, ami szükségszerűen dőlt tehát be. Nem. Ahogy a napokban levélben érkező, lelkesedéstől szinte robbanó, velem együttműködést kereső, az ország emelkedését megtervezni Akaró kérdésre válaszolva merengtem ezen: „Próbáltam hasonlót, de azt tapasztaltam, hogy nem megy. Nem tudom a közösséget egyben emelni, nem tudom megtervezni, mégcsak összefogni sem. Letettem erről. Helyette konkrét embereknek adom konkrétan, amit tudok. Azt látom, hogy ők is tovább adják, hogy ez működik.”
Nem kell jó legyek.
Nem. Hanem ember kell legyek. Másrészt ehhez a felismeréshez muszáj volt megpróbáljak Jónak lenni, a világot egy személyben – esetleg két-három másik hasonlóan nagyszerű sráccal együtt – megmenteni, CSINÁLD, ha ez Lelkesít, nem Neked írok, ha ebben vagy épp, akkor MUSZÁJ megpróbálni, a Lelkesedés a helyes irányjelző, amit követni KELL bárhová is vezet. Muszáj, mert a tanulság csakis így megszerezhető. Tapasztalva. Okkal Mi Lelkesít? az ÉNAKADÉMIA jelmondata. Azonnal zárd tehát ezt az oldalt be, NE olvass itt tovább, egyáltalán, hanem menj és CSINÁLD, ami Lelkesít, ha FŰT, akkor nem Neked írok. Hanem azoknak, akik már belevágtak, és elbizonytalanodást éreznek. Lovagok és Hölgyek, Nektek mondom. Hogy arra jutottam, hogy
nem jó kell legyek, hanem ember.
Ami nem csak az esendőség és a nemkészség felvállalását jelenti – azt is, készen az ember azzal arányban van, amennyire el tudja fogadni, hogy nincsen kész, így érkezik a Cél helyett az Útra valóban meg, Jelen-Lét, ennyire figyel – hanem az emberség az őszinte Tetteket jelenti. Tehát nem csak szavakban vállalni, hogy esendő is vagyok, minden „önismereti” munka és „tudatosodás” ellenére, mea maxima culpa, hanem TENNI ami igaz. Ami ma, ami szubjektív Igaz, tehát legjobb, ami tőlem telik, igen, de NEM tökéletes. Még nem. Szükségszerűen nem, hanem „csak” emberi. Ami nem az objektív igazság megtagadása, legkevésbé sem, hanem annak belátása, hogy nem tartok ott. Hanem itt tartok, én, tehát mindenki más is körülöttem, és ha az ENNEK megfelelő létmódot az ember fel meri vállalni, ahhoz kapcsolódnak mások, abból lesz döbbenetes erejű új sodrása az életének. Esetemben ez ÉNAKADÉMIA és ÉNHÁZ és persze ÉNVAGYOK tagság, a szivesseg.net és elmondom.net után Együgyű Kft. Maradnak az eszmék, igen, de valami valóságosabb, földönjáróbb, emberibb kereteket kellett kapjanak. És ebben az Csoda, hogy ez így már éltet. Másokat is. Fizetéseket tudok adni, kicsivel kezdve, de valóságosan, és ez lenyűgöző. Továbbá, a legelejéhez visszatérve, mivel az emberségemet, tehát az önzésemet, kishitűségemet, szűklátókörűségemet, az Igazat arról ahol MA tartok bele mertem engedni, így most valóban adom az életemet érte. Szó szerint. A szivesseg.net-ért nem tudtam. Másokért nem. De most, így igen. Konkrét embereknek. Aminek kulcsa, hogy nem legyőztem az egómat, hanem elfogadás által a tágulását engedem meg, és így most mások is, SOKAN, mindazok akik ebből kapnak, akik számára ez érték, mind beleférnek, belém, tehát továbbra is Magamért adom magam, csakhogy ennek immár Mások is része.
–
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!
Jn 15,9-17
Öröm, ha megosztod!
