Tisztelt Miniszterelnök Úr, Kedves Balázs!

A svájci beszéd nyomán írok, amiben szerintem az utolsó egy perc volt a lényeg, mert valóban evangelizáció nem egyszerűen csak a feladat, de a jelenlegi helyzet kulcsa, lokálisan és globálisan is. Vágott virág immár a nyugati civilizáció, ahogy ezt nyilván maguk is látják – ami szükségszerűen hervad, mert a ráció késével a gyökereiről vágtuk le. A megoldás “egyszerű”: időszerű visszakapcsolódjunk.

Amihez evangelizáció kell, de Napnál is világosabb szerintem, hogy az egyház erre nem képes. Hanem napjaink modern nyugati társadalmaiban az evangelizációt sikeresen olyan szervezetek gyakorolják, mint az Anonim Alkoholisták.

Mert napjaink individualista embere az önimádat mámorában fetreng, ami az ónközpontúság-függés következménye, és aminek arcai csak az alkohol, a drog, a diszfunkcionális családok, a kései családalapítás, a meg nem születő gyermekek, a túlzó fogyasztás, a magány, a kivándorlás, és még sok minden más. Egyházak nem oldják ezt meg. Mert egyházak nem értik, vagy ha értik, nem fogadják el, ami történik – vagy ha elfogadják nem tudnak megfelelő sebességgel reagálni. Az egyházak az anya, aki tárt karokkal várja tékozló fiúk tömegeinek hazatérését, akik azonban nem fognak jönni, ha ehhez segítséget nem kapnak (különösen, hogy az anya az Atyától meglehetősen eltávolodott már napjainkra, és a tékozló fiú igazi reménye nem az, hogy az anyához hazatérjen, hanem hogy az Atya ölelje kebelére, akit a modern egyházak működésében gyakran nehéz látni.)

Kérdésem tehát, hogy miért biztosak maguk abban, hogy az egyházak szerepe volna az evangelizáció? Miért nem vállalnak nagyobb felelősséget? Miért nem segítik azokat, akik ezt eredményesen művelik, mint az AA például, vagy mi?

Kereszténység nélkül Európa sem lesz. Tudom, hogy tudják ezt. Kereszténység nélkül a “Nyugat” elbukik, Amerika veszít – kereszténység nélkül a gazdagsági kényszerűség fog felülkerekedni, ami egyértelműen a szárazföldi hatalmak győzelmét fogja hozni a tengeri hatalmakkal szemben. Az egyedüli jobb történet mint a Kína (és Oroszország) által ígért gazdagsági felemelkedés: a jézusi példa.

Hogy ez működjön, ahhoz azonban az embereknek nem templomokban kell Istent hirdetni. Mert nem mennek oda be. Hanem az embereknek (1) a moslékos vájú mellett kell, (2) nem Istent hirdetni, hanem az őket foglalkoztató aktuális problémájukra praktikus és érthető megoldást adni – kapcsolati válság, karrier, stb – aminek sokadik lépése, hogy próbáljanak úgy élni, mintha Rend és valami “Nagyobb Erő” lenne (akit messze korai még ilyenkor Istennek nevezni).

Talán tudják ezt, és várnak az egyházak belátására. Talán bíznak bennük, hogy változtatnak. A magam részéről halovány jeleit sem látom a magyar és angolszász valóságban (lásd ARC of London szükségessége), hogy képesek lennének rá.

Továbbá azt sem gondolom, hogy ez az ő dolguk lenne. Hanem a mi dolgunk, akik részesültünk abban a kegyelmeben, hogy a radikális szabadosság (és pogányság!) évtizedei után megtaláltuk a helyes Irányt – nekünk, megtért pogányoknak a dolga, hogy segítsünk, mert mi értjük pogányokat jobban, mi vagyunk hitelesek nekik.

Ahogy ez mindig is volt. Hiszen állam és egyház mellett mindig is kellettek próféták is. Akiknek dolga az igazságra-ébresztés volt. Továbbá figyelmükbe ajánlom, hogy a királyok régen is támogattak szerzeteseket és/vagy lovagrendeket, hogy a hírt Istentől távoli embereknek elvigyék. Maguk sem úszhatják meg a hit védelmét – vagy ha mégis, akkor nem lesz elvégezve a feladat, és bukik a kereszténység.

A jelen egyházainak ugyanis nem tehetsége a térítés. Hanem a jelen egyházainak funkciója a megőrzés. Lenne. Az érkezők üdvözlése. Ha lenne kiket megőrizni, ha lennének, akik érkeznek a közösségeinkbe. De nincsen. Ami ördögi kör, mert a tehetetlenség növekvő frusztrációt is okoz az egyházakban, amitől már a pálya sem vonzó, utánpótlás nincs, a szervezetek vergődnek. Lelkes érkezők kellenének.

Tizenöt éve foglalkozom emberekkel, több mint ezer életút egyezései alapján mondom, hogy a modern ember számára az önközpontúság kihagyhatatlan.

Két könyvet írtam erről, de a lényeg, hogy az önimádatba mind bele kell haljunk mielőtt a Teremtés valódi természetét felfedezhetjük. Férfi és nő eltérő módon:

Meta szinten: a tékozló fiú útját járjuk. Mind. Ahogy Ábrahám, Mózes, Dávid, Pál, Luke, Neo… (Ami politikai nézeteinket is meghatározza, ld. világkép evolúció.)

Akkora emberekben az igény az úton haladáshoz való segítségre, hogy az én videóim például esetenként 400 000 embert is elérnek egy hónapban, önismereti iskolánkban közel tízezren megfordultak, közösségünknek több száz tagja van.

joosistvan.com / enakademia.net

Fontos számomra ez az Ügy – az Egy Ügy – nagyon, mert nem csak Európa nem lesz, ha nem keresztény, de Magyarország sem. Sőt. Tovább megyek, család sem lesz, ha nem keresztény, és nem marad más, mint hogy kihal a nemzet és/vagy bevándorlókkal pótoljuk mi is a hiányt, ami által az iszlám terjed.

Olyan ez kicsit mint Asimov alapítványa… Jézus végül bizonyosan nyer, de talán nem mindegy, hogy a következő 1000 év milyen, hogy mennyire esünk szét, hogy mekkora sötétség kell legyen, mielőtt a Fényt meglátja az emberiség.

Felelősségünk ez. És kiemelten most a Maguk felelőssége, mert egy egészen új államberendezkedést vezettek be, ahol alulról már nagyon nehezen nő fel bármi.

Meddig várnak még az egyházakra?

Kíváncsian,
Joós István

 


A levelet Orbán Balázsnak küldtem el, és nem tudom, hogy eljut-e a miniszterelnök asztalára. Továbbítsd kérlek, ha érdemes rá, és jobb ötleted van! Angol nyelvű videó a témáról itt

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!