Világkép-közösség nélkül kapcsolat sincsen. Fontos ez most pünkösd kapcsán, ami valószínűleg a legkevésbé értett ünnep mind között. Szentlélek? Ugyan… Holott mégis. Van.
Pünkösd a Hogyan ünnepe számomra. Karácsony a Ki, húsvét a Mit, pünkösd a Hogyan ünnepe, amit a korszakos úttal megfeleltetve úgy is mondhatok, hogy Vándor és Amazon nagy témája, hogy “Ki vagyok” és “Mi ez az egész”, amire választ Karácsony ad, mert istenélmény a kérdés egyetlen lehetséges feloldása, hogy nem vagy egyedül, hanem szeretet van, sőt rend és a többi ember, amihez karácsony, tehát a születés ünnepe segít, konkrét és személyes Kegyelem saját bőrön való tapasztalása juttat a magányon túl, indít a kapcsolódás útján immár valóban el. Következő korszak a “Hely” körül forog, Lovag és Hölgy témája ez, hogy jó-jó, de akkor ezen belül ÉN pontosan hol is vagyok, “Mi a Dolgom”, aminek Húsvét, tehát az áldozat a megoldása. A Dolgom az, ahova Adom magam. Ami szintén tapasztalatként érkezik meg, katartikusan magával ragadó, csakhogy utána a mindennapok következnek… hogy a jót immár jól hogyan csinálhatja az ember. Na és EZ pünkösd témája. Hogy kapcsolat csak ott van, ahol egység van. Hogy ahol egység van, ott automatikusan kapcsolat is van. Konkrétabban a férfinak csapat és ügy és szolgálat kell, ami működni csakis akkor fog, ha világkép is közös, csakis azokkal megy tartósan. Konkrét vezető fontossága, hogy ezt személyesen, sőt példa útján képviseli azzal, ahogy Alattad áll. Neked pedig mások alá kell állnod, ha sikert, boldogságot, működő életet szeretnél. A férfi lábakat mos, a nő olajjal ken. Mert a nő munkája végül a Férfi. Amihez a Férfi világképet ad, kell adjon, a nő számára választható világkép-közösség forrása a férfi, tehát a konkrét férfi szellemi eseményhorizontja (és az ő vezetőjének az eseményhorizontja, és az ő vezetőjének eseményhorizontja) a Tér, ahol a nő nőni tud. Fér-fi. Bele KELL férj. Túl kicsi, túl szűk, túl gyáva férfival nem fog a kapcsolódás menni. Mert tér nincs elég benne. Nőni. Ami a nőnek pedig kell, amint férfinak is a vezető által. Nem megy enélkül – hit nélkül nem megy, mert Teret az ember lelkében, csakis a hit nyithat. Hogy hiszek valamiben. És hinni magamban vagy ügyben kevés, sőt lehetetlen, hanem nagyobban KELL annak mindig állnia, minden Igazi Ügy Nagyobban áll, és ettől tudja-érzi-sejti az ember, hogy ez valóban Jó. Annak ellenére, hogy nyilvánvalóan tökéletlen. Pünkösd nagy csodája, hogy a tökéletlen az odaadás által mégis megszentelődik. S a szolgálat által mi magunk tulajdonképpen. Pünkösd a felvállalt és megélt tökéletlenség ünnepe számomra most. Ez vagyok, ember, esendő, és mégis működik. Napról napra, kihívásról kihívásra, halad-él-szolgál-boldogul az ember. Pünkösd a csendes, szelíd, nyugodt hang. Legbelül. Bennem, Benned, mindenkiben, ami egymáshoz szól, itt és most, segít, amikor csak kell, akire mindig számíthatok: Inspirációnak nevezni nyilvánvalóan könnyebb, de miért ne hívhatnánk Szentléleknek. Boldog Ünnepet kívánok Csíksomlyóról szeretettel!
*
Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”
Jn 20,19-23
Öröm, ha megosztod!
