Én Vagyok, Amit Alkotok. Mindig, pontosabban előrébb picit. Az Alkotás az időszerű Lépés. Mindig. A következő. Előrébb mutat, így terápia. Amit alkotok tükör, amibe nem elég belenézni, hanem bele KELL lépni. Mindig. Mindenkinek. Tettek. Szét KELL törni. Continue Reading
A Nő dolga Odaadás és Szigor, írtam erről a napokban. Most azt teszem hozzá, hogy a Nő csak annyira lehet fegyelmezett, amennyire én az vagyok. Ezt tapasztalom. Tükör. Continue Reading
A legnagyobb befektető a Nő, minden Férfi életében, az első nagy „eladás”. Magam. Neki. És miután ez rendben, miután a döntés megszületett, az ígéret megvan, és ezzel a Rend is belül, a stabil alap, utána indulhat a Férfi kifelé, harcolni, hódítani, tehetsége és a Társ ereje, tehát Társ hátországának ereje szerint. Másrészt, persze, ez sem „eladás”, csak racionálisan tűnik annak, de mégsem az, mert a Nő jobban Lát, Érez, mindazt is, amiről nekem még nincs fogalmam magammal kapcsolatban, és ez alapján, zsigerből dönt, mert ez benne sem tudatos, még, csak lassan válik azzá, és így egyre mélyül a kapcsolatunk, idővel, nő a megértés, fogynak a szavak, aminek alapja, az összhang, az elejétől megvan. Szövetségesekkel és Szövetségesekért aztán már a Nő erejét maga mögött tudva, sőt, magában érezve mérkőzik a Férfi, aki a Nő tekintetét, szándékát, elköteleződését már bírja, de a testét, az országát még nem. Continue Reading
Az identitásom forrása az aktivitásom, cselekvés, tapasztalás, ezért nagyon nehéz a nemcselekvés időszakait megéljem, ami viszont periodikusan érkezik, újra és újra, amikor időszerű. Érték, mikor érkezik. Sőt. Nagyon fontos hagynom, megélnem, mert a nemcselekvés az alapja a megújulásnak, a következő időszaknak tehát. Izgalmas ez. Minél tovább bírok nem cselekedni, annál mélyebbre jutok, merülök, olvadok a Vagyok állapotba, tehát annál melyebbről cselekszem, mikor újra cselekedni kezdek, annál tisztábban, annál nagyobb erővel. Csodaszép ez, hogy Continue Reading
Az önreflexió csapdája, hogy világos képem van arról, hogy mit csinálok épp, pl. „hiszti, „türelmetlenség”, „önzés” – és arról is, hogy hogyan „kéne” működjek, pl. „szeretet”, „elfogadás”, „türelem”. Ami azért nagy kihívás, mert mivel értem, hogy így lenne „jó”, tehát meg is próbálom, holott nyilvánvalóan nem tartok ott, hiszen, ha ott tartanék, akkor úgy működnék, próbálnom sem volna mit. Megoldás van, de nem egyszerű. Vállalni, ahol tartok. Tehát NEM próbálni tovább megvalósítani azt, ahol tartani szeretnék, ahol tartanom „kéne”, hanem Continue Reading
Játszóterek egymásba ágyazott szövedéke a világ. Ügy, Közösség, Vállalkozás, Ország, mindegy hogy hívom, Játszóterek, amikről azt hisszük mi építjük őket, de valójában történnek. Általunk, is, persze – vagy más által, ha én nem csinálom, akkor fogja más, és tapasztalnak az emberek, tovább, mindenki amit időszerű, állapota szerint, mert ez a Lényeg, az egész Lényege. Ez. A kapcsolódás. Amit a játszóterek szolgálnak, hogy magunkat csak a másikban láthatjuk meg, s így bár látszólag mindegy, hogy építem-e, szinte felesleges, mert ha én nem, akkor fogja úgyis más – azonban mégsem, nem mindegy, mégsem, mégpedig magam miatt nem az. : ) Continue Reading