Az alábbi írás a vilagkep.net oldalon kezdte a hétvégén a pályáját, és mára világos, hogy tévesen. Itt a helye. Tagoknak, lásd, alább.
Ritkán írok politikáról, de most ideje. Ugyanis kíváncsi lettem. Ajánlották nekem ezt a mai beszédet, és kíváncsi is voltam, hogy hol jár épp az ember, tehát megnéztem. Ajánlom. Érdekes. A kommentárokat egyáltalán nem, de videót, tehát a beszédet magát igen. Különösen, hogy a 15. perctől mintha magamat hallanám. Vicces. Valóban ez van. Az együttműködés, tehát a közösség, tehát a kapcsolódás új modellje van születőben, nagyon izgalmas, sőt, lelkesítő folyamat, és örömteli, hogy nem csak innen látszik. Ne tedd, ami a másik szabadságát korlátozza, helyett a javaslata, hogy ne tedd, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek, ami által a liberális demokráciából a liberális részt haladja végre meg. Jó irány. A szabadság zsákutca. Másrészt a megoldás szerintem egyel tovább, tehát a demokrácián is túl, Van, félreértés ahogy és amit ma próbálunk, hanem helyette a tedd, amit leginkább Adnál, ami legjobban Lelkesít korszak közeledik, világszerte, ami az úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket ideje lesz, mert a helyed, tehát dolgod, tehát funkciód, tehát hasznosulásod, tehát boldogságod csak így találhatod meg, az önfelvállalás forradalma után magad végül konkrétan megadva, a nagyobb konkrét részeként hasznosulva, konkrét tehetséged szerint, oda, igen, KELL végül beállj, a munkád az KELL végül majd legyen, amit legjobban szeretsz, amiben legjobb vagy tehát, amivel legtöbbet tudsz adni, ide kell végül mind megérkezzünk, amikor az együttműködés nyilvánvalóan nem szavazgatáson múlik majd már, semelyik funkció, hanem erős, mert önkéntes, és egyértelmű, mert közös ügy mentén megvalósuló, valódi tehetségen alapuló elköteleződés lesz, aminek eredményeként várható, okozat csak, amit magunk körül erős közösségként, virágzó országként látunk majd. A munka eredménye. Hogy valóban azt tesszük, amit ki-ki szeret. Ami legelőször önfelvállalás. A magam életében rendet rakni, hogy ÉN merem tenni, munkaként is, amit Én szeretek. Hmm. Sokat írtam már erről. Hogy mire vagyok kíváncsi? Arra, hogy összeérünk-e.
Nyilvánvalóan nem tud ugyanis semmi belülről megújulni, hanem csakis kívülről győzetik le, ami elavult, csak az valódi változás, ami kívülről, paradigmaváltás által győzi az avultat el, amint Dávid Góliátot egykor.
Öröm, ha megosztod!
